Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

70 Az országgyűlés képviselőházának 99. ülése 1936 február 28-án, pénteken. biztosítani, amelyek szakmájukban való elhelyezkedésüket lehetővé teszik. T. Ház! A képesítés kérdésével függ össze szerintem a kereskedők ipari vállalkozásának problémája is, amelyet ez a javaslat megoldani kíván. Az imént Czirják igen t. képviselőtársamtól hátborzongató számokat hallottunk arra vonatkozólag, hogy a bedolgozó ipar az alkalmazó ruhakereskedőknél, ruhakonfekciósoknál micsoda rettenetes páriasorsba süllyedt azáltal, hogy ott olyan minimális munkabéreket fizetnek, amelyek fillérekben vannak kifejezve, olyan fillérekben, hogy az ember csodálkozik, hogy az idő vagy a cérna van-e megfizetve, avagy a géphasználat, de hogy maga a munka, sőt annak töredéke sincs megfizetve, az kétségtelenül világos. Nagyon helyes, hogy ezt a bedolgozó ipart valamilyen formában védelembe vesszük és kivesszük őket a kizsákmányoló kereskedők hatásköre alól. Ha ezeket be tudnók kényszeríteni az ipartestületekbe, ha ezeket be tudnók kényszeríteni oda, hogy ők iparoscégek alkalmazottai legyenek és mint iparoscégek alkalmazottai, dolgozzanak a konfekcióipar számára, akkor egészen bizonyos vagyok, hogy ezek az állapotok nem állhatnának fenn. Nagyon szeretném, ha az a gyermekkorunkbeli társasjáték, hogy »kiki maga mesterségét folytassa«, minden tekintetben érvényesülne: a kereskedő kereskedjék, a pénzintézet kölcsönözzön pénzt, az iparos dolgozzék. (Müller Antal: Ez volna a helyes! — Gr. Festetics Domonkos: A síber pedig síboljon, aztán zárják be! — Derültség.) A javaslat másik nagy erőssége a tisztesség és a becsület védelme. Vissza akarja állítani azt a tisztes ipart, amelyre mindig az Isten áldását kívánjuk, valahányszor emlegetjük. Tisztességet kíván azzal a közönséggel szemben, amelyet kiszolgál és hogy ennek szankciót is ad az iparigazolvány elvonásának lehetővétételével, illetőleg az iparigazolványnak olyan egyének részére ki nem adásával, akik a tisztesség és becsület fogalmával ellentétbe kerülnek. Ez nem novum. Minden kamarának megvan az a joga, hogy a tisztesség és becsület védelmében kamarai tagokat a maga részéről kirekeszthessen, minden tisztviselői pályán megvan az, hogy fegyelmi büntetéssel esetleg elmozdíthatják azt, aki a tisztesség és becsület szabályai ellen vét. A katonaságnál is megvan ugyanez a rendszer. Ha tehát az iparnál is bevezetjük azt, hogy aki a tisztesség és becsület ellen vét, sőt — amint a törvényjavaslat mondja — többszörösen vét, annak iparűzési joga is korlátoztatik bizonyos ideig, vagy esetleg véglegesen, ebben nem látok semmi sérelmet. Hiszen az; apagyilkossági szakasz sem sérelmes senkire, aki apját nem akiarja meggyilkolni. Ellenben nagyon helyesnek tartom, hogy ez a kétoldalú bírói garancia alá vétessék. (Farkas István: Ez dupla büntetést jelent!) Elsősorban az iparigazolványt nem lehet elvonni, ha előzetes bírói ítélet nem hangzott el és meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr úgy fogja a szakasz szövegét megállapítani, hogy az ne csak vexatúrákra ne legyen alkalmas, hanem annak intézkedése még csak ne is kihágásokra, hanem komoly bírói ítéletek alapjára legyen felépítve. A másik védelem az, hogy ilyeneknek kimondása után még mindig megvan a fellebbezési jog a közigazgatási bírósághoz, amelynek ítéletében azután igazán minden tekintetben meg lehet nyugodni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter; A rendes háromfokú fellebb vitel is megvan!) Megvan a fellebbvitel, de a legfelsőbb fokon bíróság van, ahol nem lehet azt mondani, hogy politikai, vagy esetleg szakmai zaklatásnak van kitéve az iparos. Megvan tehát a legmagasabb fokú védelem olyan velleitások ellen, amilyeneket a sötéten látók a kérdésbe .bele próbálnak keverni. Nemzeti és szocialista szempontból fontosnak tartom, hogy pénzéért mindenki jó munkát kaphasson. Ez az iparnak is érdeke, mert nemcsak annak az egyénnek becsülete forog kockán,, akit ilyen ipari vétségekben bűnösnek találtak, hanem általában a magyar ipar becsülete. Mindenkinek^ meg kell gondolnia, hogy a maga becsületén kívül általában az ipar becsületével játszik és különösen, ha kifelé, külföld felé szállítunk és küldünk ipari árukat, akkor még azzal is kell számolnunk, hogy nemcsak az ipar, hanem a nemzet becsületével is játszik mindenki, aki külföld felé nem megfelelő árut szállít ki. (Ügy van! a középen.) Az eddigi törvények nem adtak erre semminemű védelmet. Ebben a törvényjavaslatban pótolva látom ezt a hiányt. Miután a keresztény erkölcsnek is az a parancsa, hogy védeni kell a gazdaságilag gyengébbet, a gazdasági kérdésekben kevé&bbé hozzáértőt azokkal szemben, akik a hozzánemértéssel, vagy gyengeséggel vissza tudnak élni, ezt keresztény szempontból is rendkívül helyesnek^ tartom. Szeretném, ha a miniszter úr kapható volna olyan módosításra, hogy visszaható erőt is adjon ennek a gondolatnak a hadiszállítókkal kapcsolatban. (Helyeslés a középen.) Mert méltóztatik tudni, hogy volt egy szállító,^ aki rossz ruhát és papírbakanesot szállított és azt a szállítót annakidején két és félévi fegyházra ítélték. Ezt a fegyházbüntetést kitöltötte és utána azonnal üzletet nyitott, csakhogy nem a Kálvin téren, hanemha Rákóczi úton (Friedrich István: Kormányfőtamácsos lett) és most már a Rákóczi útról bevonult a Kossuth Lajos uccába, holott mi annakidején azt hittük, hogy ezeknek a hadiszállítóknak soha többé nem lesz megengedve, hogy ipari, illetőleg kereskedelmi tevékenységet folytassanak. Nagyon szeretném tehát, ha speciálisan a hadiszállításra visszaható erővel is ibírna ez a törvény. Viszont^ nem tartom helyesnek, hogy ebben a törvényjavaslatban ez a szakasz bizonyos nagy időket ad, olyan időket, amelyek fölöslegesek a kérdések megoldására. De ez a javaslat nemcsak a közönséggel szemben támogatj tisztességet, hanem az iparosoknak egymással szemben való tisztességére is vigyáz, amennyiben üldözi a tisztességtelen versenyt. A tisztességtelen verseny üldözése nem mondom, hogy túlzottan kielégítő, de mindenesetre helyes módszer az, hogy a kamarához panasztételnek van helye, erre a kamara egy háromtagú bizottságban megállapítja, hogy a tisztességtelen verseny fennforog-e és száz pengőig terjedő pénzbírsággá] sújtja a tisztességtelen versenyzőt. Hogy emellett fellebbezési jog van a miniszterhez, ezzel ezt a kérdést, mondom, nem tartóim: száz percentig kielégítő megoldásnak, de mindenesetre egy lépésnek ahhoz, hogy a tisztességtelen verseny ellen fellépni lehessen. Es hogy valakit ismételten ne kelljen erre figyelmeztetni, talán jó lenne egy kis progresszivitást bevezetni a javaslatba, egy kis progresszivitást úgy, hogy első ízben 100 pengő, másodízben 200 pengő és toties quoties, ahányszor, annyiszor további 100 pengő pénzbírsággal lehessen az illetőt megbüntetni és ezzel elvenni a ked-