Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

Az országgyűlés képviselőházának 99. vét attól, hogy esetleg egy jobb üzleti vállalkozás reményében megkockáztassa a 100 pengőig terjedő pénzbírságot és azt gondolja magában, hogy ez már bele van kalkulálva az üzletbe (Friedrich. István: Ebbe van valami!) és egyéni tisztességének nem történik nagyobb haja. Szeretném tehát, ha ismétlődés esetéire a miniszter úr ezt kissé meg tudná szigorítani. Harmadik fontos (tétele ennek a törvényjavaslatnak a gazdasági érdekek védelme. A túltermelés és az árrombolás ellen tartalmaz ez a javaslat hizonyos szakaszokat, amelyek az engedélyhez költött iparnál példának okáért egy zárt szám belhozatalában csúcsosodik ki. Nem tudom, hogy ez a zárt szám kérdése az. engedélyhez kötött iparnál valami rendkívül nagyjelentőségű eredményeket étr-e el, igen vagy nem. Tudóan, hogy vannak külföldön is zájrt számok bizonyos engedélyhez kötött iparoknál és tudom, hogy ezek a zárt számok túlzottan nem váltak be. De az kétségtelen, hogy bizonyos szükségesség fennáll a mai nehéz megélhetési viszonyok között arra, hogy egymás kenyerét ne egyék el az iparosok^ A (miniszter úr, vagy az ipari hatóságok tudják azt, hogy egy kenyeret hány karéjra lehet felszelni és nem engedhetik meg, hogy egy kenyérhez többen üljenek le, mint ahány karéj abiból a kenyérből telik. Ezzel nemcsak azt védelmezik, aki ibent van az iparban, íhanem azt is védik a csalódástól, aki még nincs bent. A trafikengedélyeknek zárt számhoz való kötése is nemcsak a megléivő traf iko sokat védelmezi, hanem védelmezi azokat a szerencsétleneket is, akiket látunk a perefériákon, hagy ma nyitnak egy trafikot és egy esztendő múlva kénytelenek azt becsukni, mert nincsen forgalma. Olyan helyeken próbálnak ugyanis — abban a reményben, hogy boldogulni fognak — trafikot nyitni, ahol vevőkör egyáltalában nincsen. Egymásután bontják le a kis trafikbódékat és csukják be azokat, mert hiszen nem . lehet a magyar közgazdaságban azt a bibliai csodát megismételni, hogy két hallal és három kenyérrel háromezer embert lehessen eltartani. (Rassay Károly: Mi lesz a háromezer emberrel? — Friedrich István: A dohányzásról jobb, ha mindenki leszokik. Nem kell bagózni, bebüdösíteni az egész országot. En betiltanám az. alkoholt is, meg a dohányt is! — Bródy Ernő: Elelnkezőleg, még a villamoson is meg kell engedni a dohányzást! — Zaj.) T. Képviselőház! En ezeket az intézkedéseket és az ezekhez hasonló intézkedések gondolatát nem tudnám elhárítani -magamtól még a képesítéshez kötött iparoknál sem. Mert ha nézzük a képesítéshez kötött iparosok számának a felduzzadását és az ebből folyó nehéz társadalmi jelenségeket, akkor meg kell gondolni, vájjon ez nem áll-e ezen a téren. Ha a versenytárgyalások eredményeit nézzük, igen sokszor azt látjuk, hogy még az anyag árának az összege is magasabb, mint amekkora a vállalati ár. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Igen gyakran azt látjuk, hogy tudva, szándékosan, irreális ajánlatokkal dolgoznak, amely irreális ajánlatoknál vagy pótmunka, vagy pedig rossz munka következik be. (Rassay Károly: Sokszor -már előre biztosítva van a pótmunka! — Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Mind a kettő olyan jelenség, amely meggondolásra késztet. Ha ezt ki tudnók zárni, az rendkívül nagy jelentőségű volna. (Rassay Károly: Ehhez korrekt kiírás szükséges!) Eel tétlenül abszolút korrekt kiírás ülése 1936 február 28-án, pénteken. 71 és én nem riadnék vissza attól sem, hogy az iparügyi miniszternek módjában legyen legalább a közhatóságoknál a tervezett kiírásokat felülbírálni. (Rassay Károly: És fegyelmit indítani ! — Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nem riadnék vissza attól a gondolattól, aminthogy magam is helyesnek tartanám, hogy legyeimi eljárás indíttassék minden olyan tervező, illetőleg művezető ellen, aki ok nélkül, illetőleg fontos indok nélkül megváltoztatja az eredeti kiírást és akinél az összejátszásnak akar csak az árnyéka is fennforog. (Or. Festetics Domonkos: Nem fegyelmit! Azonnal kivágni!) A tisztesség és a becsület védelmezése egyúttal a gazdasági érdekek védelmezését is jelenti. (Zaj és közbeszólások jobb- és balfelöl.) Elnök: A képviselő urak figyelmét felhívom, hogy Petrovácz Gyula képviselő úr beszél. (Derültség.) Petrovácz Gyula: T. Ház! Az imént panaszkodtak erről az oldalról a generálvállalkozási rendszer ellen. Magam is nagyon figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak a közszállítási szabályzat olyan módosítását, hogy minden egyes ipari szakmát külön-külön kell ilyen vállalatba adni, hogy ne legyen generálvállalkozó, aki esetleg felveszi az egész építkezés díját, s nem fizeti ki sem az ácsot, sem az asztalost, sem a bádogost és nem lehet tőle ezeket a munkadíjakat megkapni. (Rassay Károly: Ez olyan generáltej vállalkozás! Nem fizeti ki!) A generál vállalkozási rendszer kicsit túlfejlődött és az, hogy az iparosok egy generálvállalkozótól és nem az építtetőtől kapják a munkát és munkájuk díjazását, már rendkívül sok tragédiának volt az okozója ebben az országban. (Úgy van! Ügy van! — Müller Antal: Mennyi a panasz ezen a téren. — Rassay Károly: Be kell perelni az illetőt és büntető feljelentést tenni ellene, mert ez sikkasztás.) Be lehet perelni, be is lehet ; csukm, de ezzel még nem kapja meg az a szegény ember a díjazását. Éppen azért helyes volna a közszállítási szabályzatnak olyan módosítása, amely az ilyen reális kérdésekben szigorúbb álláspontot foglal el. Állandóan fogom hangsúlyozni azt is, hogy a közszállítási szabályzat nem fogja addig megakadályozni a túltermelést és az árrombolást, amíg a középarányos rendszert be nem vezetik, (Élénk helyeslés.) s amíg ki nem mondják, hogy a versenytárgyalásoknál az irreálisén magas és az irreálisan alacsony ajánlatból kikerült a középaráp-oshoz legközelebb álló kisebb ajánlat az, amely elfogadandó abban az esetben, ha egyébként a megbízhatóság kérdése már tisztázva van. (Élénk helyeslés, -e Müller Antal: A hatóságoknak kellene jó példával elől járni ok.) T. Ház! Az áruházi szakasz szintén fontos és sok tekintetben megnyugtató rendelkezés. Eendkívül fontos az, hogy az áruház ne csak a kereskedőknek ne csináljon túlzott konkurrenciát, hanem hogy ne űzzön ipart, hogy ott, ahol divatcsarnokról van szó. ne legyen vásárcsarnok, hogy ahol divatárukat árulnak, ott ne burgonyát, hagymát és főzelékféléket_ is áruljanak, hogy a vásárcsarnokot hagyják meg vásárcsarnoknak és a divatcsarnok ne akarjon ezekkel konkurrálni alacsonyabb árakon. Fontos tényező az, hogy az áruház ne legyen egyben vendéglő is, ahol dömpingáron adnak ebédet olyanoknak is, akik az áruháziban nem vásároltak, (Müller Antal: Es ingyen teát!) akik az áruházán nem vettek semmit. Fontos, hogy az áruház ne legyen kávéház,