Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

Az országgyűlés képviselőházának 99, szervező törvénnyel foglalkozik. 1872, 1884, 1922 és 1936: ezek azok az évek, amelyekben a törvényhozás egyáltalán abba a helyzetbe került, hogy ipari törvényekkel foglalkozzék. Szerintem ez elmaradásnak a jele, annak a jele, hogy a magyar törvényhozás nem tartott lépést az ipari fejlődéssel és hogy vonakodott szabályozni olyan kérdéseket, amelyek pedig érettek a szabályozásra. Czirják igen t. képviselőtársam bizonyos építőipari anomáliákra mutatott rá, amelyekre tegnap egyébként Takáes igen t. képviselőtársam is rámutatott. Én 15 éve ülök itt és azt hiszem, a nyolcadik iparügyi miniszternél sürgetem ennek az építőipari törvénynek a benyújtását. Ezeket a kérdéseket rendezni kell, mert minél tovább hagyjuk meg rendezetlen állapotukban, annál inkább elmérgesednek, a hatáskörök annál inkább összefolynak és azoknak szétválasztása és olyan szabályozása, amely mindenkit megnyugtat, nem történhetik meg másképpen, csak törvényhozási úton. Meg vagyok győződve arról, — és ezzel kapcsolódom bele előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédébe — hogy a minden oldalról folyó sürgetés és magának a kérdésnek a sürgető ereje rá fogja bírni a mélyen t. iparügyi miniszter urat, hogy a sokszor sürgetett építőipari törvényt végre a Ház elé terjessze. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy a mi ipari törvényhozásunk olyan szórványosan és olyan ritkán működik, annak egyik magyarázata az is, hogy nemrégen, a 72-es éveket megelőzőleg még maga az iparosság hozta meg autonóm jogon a maga törvényeit. Akkor még a céhrendszer életben volt. A céhrendszer korszakában ez a rendszer a saját autonómiájával élt, törvényeit maga hozta meg, sőt nemcsak maga hozta meg, hanem maga hajtotta is azokat végre, tehát jogszolgáltatási, sőt még bíráskodási joga is volt. Ez a körülmény tehát a magyarázata annak, hogy régebbi kódexeink semmiféle ipari törvényt nem tartalmaznak. Tartalmaznak talán néhány céhlevelet, amelyet annakidején egyes uralkodók, egyes földesurak állítottak ki és amelyekben a céheknek ezeket a kiváltságait elismerték, de magukat az ipar gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket nem a törvényhozás szabályozta, hanem maguk a céhek. A céhek egyébként nemcsak törvényhozók voltak, hanem honvédelmi szolgálatot is teljesítettek, hiszen . közismert dolog, hogy Budavárnak a budai halászcéh által védett bástyáját azért nevezik Halászbástyának, mert a halászcéh védelmezte. A céhek foglalkoztak azonban vallási kérdésekkel is. A céh minden tagjának kötelessége volt a templomban zászló alatt megjelenni és vasárnapi munkaszünetet tartani. Most az a helyzet, hogy mi itt követeljük a^ vasárnapi munkaszünet törvényének életbeléptetését, holott ezt a kérdést a céhek maguk között el, tudták intézni. De szociális munkát is végeztek a céhek. A betegek 'Segélyezése, a munkanélküli iparosok munkával való ellátása az ő kötelességeik közé tartozott és így a céhek életében azok a problémák, amelyeket most törvényekkel vagyunk kénytelenek szabályozni, a saját autonómiájukon belül mindenkor megoldattak. Malasits Géza képviselőtársunk tegnap itt egy torzképet rajzolt a céhekről és csak azokat a hibáit tüntette fel, amelyeknek minden emberek által alkotott szervezet ki van téve. Meg vagyok róla győződve, hogy nincs egyetlen KÉPVISELŐHÁZI EKTESÍTÖ. llése 1936 február 28-án, pénteken. 67 olyan szervezet sem, amely bizonyos fennállási idő után valamilyen formában ferde utakra ne térjen. Ezeket a ferde utakat és jelenségeket kiélezni és csak ezeket észrevenni a céhekbem, viszont a céhrendszernek azokat az oldalait, amelyek jók és helyesek és amelyeket kereszr tény szociológusok állandóan iparkodnak a mai nyelvre lefordítva és viszonyokra alkalmazva ismét életbeléptetni, nem észrevenni nem szabad. Annakidején mesterséget csakis képzett emberek űzhettek. A mesterséghez kiképzés volt szükséges, amely után az illetőnek egy vizsgát kellett letennie. Ez olyan elv, amely a mai rendszerben is megállj a a helyét és a mai rendszerben is kívánatos. Hogy annakidején a céhek féltékenyen vigyáztak a szakma becsületére és a eéhmesternek joga volt ellenőrizni a szakma becsületének megfelelő munkát, még azt is, hogy az egyes iparosok erkölcsi élete milyen és joga volt ellenőrizni, vájjon a tanoncokat tényleg kitanítják-e és megtanítják-e, ezek ma is olyan fogalmak, amelyeket sem a gépek, sem a szabadipar problémája nem érintenek. Ezek érintetlenül állanak fenn ma is és • » a mai viszonyok között is alkalmazhatók; természetesen ma a rendszer egészen más, az iparnak a munkája a gépek bevezetése óta megváltozott, de azok az erkölcsi elvek, amelyek szeriint dolgozni kell, nem változtak meg akkor, amikor a műszaki lehetőségek megváltoztak. Az erkölcsi elvek ma is egyformán érintetlenül fennállanak. Ma is kötelessége volna az iparosságnak, hogy egymás között testületeikben féltékenyen őrizzék azokat a gondolatokat és vigyázzanak rájuk, hogy egymás munkáját ellenőrizzék, egymást kölcsönösen támogassák, egymást és az ipar érdekeit megvédjék, egymás segélyezésében a lehetőség szerint eljárjanak, ha nem volna az önző világnak az a rendszere, amelyben mindenki csak az első személyt, az ént^ állítja oda, de szociális gondolkozása és' érzése rendkívül kevésnek van. Tagadom, hogy ennek a céhrendszernek, a meglazulását elsősorban a gépek vagy a liberalizmus gondolata okozta volna. Nem. A céhek első meglazulását a XVI. században a vallási megoszlás okozta, mert ne felejtsük el, a céhek vallásos testületek voltak, amelyek bizonyos egyházi funkciókban is közreműködtek, amely egyházi funkciók abban a pillanatban, amikor katholikussá és protestánssá vált a kereszténység, kétfelé szakadtak. És amikor a céh tagjai sztéváltak az azelőtti vallási közösségből, már akkor a XVI. században meglazult az egész céhrendszer, illetőleg nem tölthette be azt a teljes funkciót, amelyet betöltött a vallási megoszlás előtt. Később, sokkal később, a XVIII. században jöttek az ipari gépek és akkor jött a szabadelvűségnek az a gondolata, amely az ipar teljes szabadságát kívánta az akkori, talán túlzott, megkötöttség reakciójaként propagálni. Kétségtelen dolog, hogy azok a visszaélések, amelyekről Malasits Géza igen t. képviselőtársam beszélt, fennállhattak és sokakban, akik nem tudtak bejutni a céhekbe, ellenérzést válthattak ki a céhekkel szemben. A céhekbe való tartozás kiváltság volt és aki nem tartozott oda, azt kontárnak nevezték. Világos dolog, hogy az olyan céhekkel szemben, amelyek féltékenyen őrizték hegemóniájukat, az iparban reakcióképpen ezek a gondolatok áttörhették a céhrendszer falait. Nálunk az 1872 : VIII. te. teljesen szabaddá 10