Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

58 Az országgyűlés képviselőházának 99 szemben támasztott korszerű igényeknek megfeleljen. E cél elérésére szükséges, hogy az önálló és szakirányú tanonciskolákban a jövendő szakmunkásainak tanítása a modern iparoktatás szellemében jól fizetett és képesített oktatókkal és^ szakerők alkalmazásával, díjtalanul rendelkezésre bocsátott tanszerekkel és eszközökkel történjék. A munkaidő helyes beosztásával a tanonciskolái tanítás a délelőtti órákra helyezendő át. A tanulóidő tartama alatt az iskolalátogatás kötelezettsége alól senki sem menthető fel. Szigorítandók a büntető rendszabályok azon munkáltatókkal szemben, akik a tanoncok iskolalátogatását akadályozzák.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) r A harmadik határozati javaslatunk így szól (olvassa): »Utasítja a Ház az iparügyi minisztert, hogy egyrészt az úgynevezett »tanonctenyésztés« megakadályozása végett, másrészt több szakmában jelentkező tanonchiány megszüntetésére szervezzen meg egy tanoncközvetítőhivatalt, amely az összes iparágak viszonyainak nyilvántartása és rendszeres tanoncstatisztika alapján szabályozza a szakmai Utánpótlás kérdését. A hivatal a tanoncok lehető arányos elosztásán kívül legyen tekintettel az ipari pályára jelentkező ifjak egészségi állapotára, hajlamaira és képességeire. E célból a hivatal korszerű pályaválasztási tanácsadóval egészíttessék ki.« A negyedik határozati javaslat a következő (olvassa): »A Ház utasítja az iparügyi minisztert, hogy az iparostanoncok egyesülési és gyülekezési jogát és szabadságát eltiltó B. M. 101.213/1908. VI. és K. M. 554/1914. VI. D. számú rendeleteket sürgősen helyezze hatályon kívül.« Ezeknek az alapelveknek a megindokolását a következőkben tartom szükségesnek. Az ifjúmunkásság legelső és legfontosabb követelése az, hogy az ipari foglalkozásra bocsáthatóság alsó korhatárát a 14. évben állapítsák meg:. (Drozdy Győző: Bizony itt volna az ideje!) Ez a követelés egyáltalán nem túlzott. Már a gyakorlatban is megvan. A gyáripar, amely igényesebb, mint a kisipar, valamint a fejlettebb szakmák, már rátértek erre és egyáltalán nem alkalmaznak 14 éven aluli tanoncokat. Természetesen egészen szorosan öszszefügg ezzel a kérdéssel a nyolcosztályú elemi iskolának, illetőleg a négy polgári hozzáférhetőségének a kérdése, a nyolcosztályú elemi iskola kiépítésének, illetőleg a négy polgári hozzáférhetőségének kérdése pedig elsőrangú pénzkérdés. Ezt elismerem. De ugyanakkor, amikor az állam költségvetésében szerintünk egész sereg olyan tétel van, amelynek lefaragása indokolt, amelynek a lefaragására vonatkozó követelés jogos, akkor egyáltalán nem tartjuk kivihetetlennek, lehetetlennek, hogy ezeket a felesleges kiadásokat a népművelés fokozására és az iskolarendszer kiépítésére fordítsák, hogy így elérhessük a gyermek ipari foglalkozásra bocsáthatóságának magasabb korhatárát. Különösen azért kell erre ilyen nagy súlyt helyeznem, t. Képviselőház, mert hiszen itt tulajdonképpen egy kettős játék folyik. Mindenütt emelik, a szakmákban is és bármilyen kenyérkereső pályán a kvalifikációs feltételeket, az iparba, a kereskedelembe és mindenféle munkaterületre való bejutást magasabb, sőt most már diplomás képzettséghez is kötik, az iskoláztatás nehézségeit azonban nem szüntetik meg. Sőt a gazdasági előfeltételek hiánya mellett jelentkeznek még egészen különös új ülése 1936 február 28-án, pénteken. szelektáló törekvések, már az elemi iskolákban, az elemi iskola IV. osztályánál, amelyek a feljebbjutást a falusi és városi proletariátus gyermekei számára megakadályozzák. Ha tehát megvan a tendencia a kvalifikáció emelésére bizonyos foglalkozási ágaknál, — amit én nem kifogásolok, sőt magam szeretném legjobban, ha minden ipari szakma a lehető legmagasabb kvalifikációhoz köttetnék és annak elérése tétetnék lehetővé — akkor a másik oldalon nincs joga az államnak és nincs joga semmiféle hatalomnak a kvalifikáció megszerzéséhez szükséges anyagi és egyéb feltételeket megtagadni. De hozzá kell tennem ennél a követelésnél azt is, hogy a 14 esztendős gyermek ma a háború után, a háborút követő szörnyű gazdasági válság esztendei után, sem testileg, sem lelkileg nincs olyan kondícióban* hogy ipari foglalkoztatásra alkalmas volná; olyan borzasztóan kizsarolt, olyan elsatnyult az a gyönge kis test, amelyik gyönge és rosszul táplált, rossz lakásban élő szülőktől származik és ő maga is gyönge és rosszult táplált, hogy ezeknek a gyermekeknek számára valóságos halálos ítéletet jelent az, ha idő előtt munkába állítják. De ezen túl is, a gyermek testi és lelki kondíciójának figyelembevételén túl is állapítsuk meg és fogadjuk el végre azt, hogy a 12-ik életév nem alkalmas cezúra a pályaválasztás számára. (Drozdy Győző: Ügy van! Ezt el kell ismerni!) A legvérmesebb számítás szerint is a 13 életévig a gyermek az úgynevezett szakmai semlegesség korában él, fogalma sincs róla, mihez volna kedve, vagy mit szeretne csinálni, vagy hova szeretne elhelyezkedni, nincs kialakult képe önmagáról, vágyairól, hajlamairól, arról az útirányról, amely az ő számára a legalkalmasabb volna. Amikor valami vágyat, valami kívánságot kifejez valamilyen szakma irányában, ez az esetek száz százalékában nem egyéb, mint a környezet, a felnőttek visszhangja. A gyermek omnibuszkocsis vagy autobuszkalauz akar lenni, vagy akármi ilyesmi, amit éppen maga körül lát, amire kedye támad, de ezeket a kívánságait nem lehet komolyan venni, mert sem hajlama, sem képessége a 13 életévig nem jelentkezik úgy, hogy abból komolyabb következtetést vonhassunk le az ő számára legalkalmasabb életpályára vonatkozólag. A 13-ik évtől a 17-ik életévig terjedő kor pedig még csak a kísérletezésnek, a kutatásnak, a próbálkozásnak a kora a gyermeknél, amikor már jelentkeznek ugyan a gyermek igazi hajlamai, de ezek a hajlamok még nincsenek átvezetve a képességek próbáján, még nincsenek átvezetve azon a képességvizsgán, amely egészen bizonyosan megállapítaná, hoigy a gyermeknek hova és merre kell fordulnia. Csak a 17-ik életév után áll be a gyermeknél érettség, amelyet a szakember a szakmai érettség korának nevez, amikor már a hajlandóságot és a képességet is egyformán meg lehet bírálni és ebből kifolyólag meg lehet állapítani azt a tevékenységet is, amelyre a gyermek a legalkalmasabb lesz, azt a tevékenységet, amely azután a gyermeket, mint felnőttet ki fogja elégíteni, azt a munkafajtát, amely majd a felnőtt klülső tevékenysége és belső érzései között nem teremt diszharmóniát, úgyhogy az egyén éppen azért, mert belső és külső ügyei rendben vannak, kiegyensúlyozottan bele tud illeszkedni