Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

Az országgyűlés képviselőházának 99. a társadalomiba, bele tud illeszkedni a közösségbe. Nemcsak az egyén érdeke» hogy a pályaválasztás sikerüljön, hogy a pályaválasztás a lehető legjobbat válassza ki a gyermek számára, hanenjj sokkal inkább érdeke a közösségnek, hogy egy nyugodt, biztos, kiegyensúlyozott lélekkel élő munkás dolgozzék éa éljen a társadalomban a mai helyzet helyett» amikor a proletár-gyermekeknek 'majdnem 100%-a ebben a bizonyos első korcsoportban (kerül a munkapiacra, az elsői korcsoportban választanak neki mások pályát, az eseteknek; csaknem 100%-ában olyan pályát, amely hajlamaival és képességeivel nem harmonizál. Bekötött szemmel tapogatódznak nála, aminek azután következménye a türelmetlenség, az egyerietlenség, a meddő tiltakozás, az örökös nyugtalanság és olyan fájdalmas jelenségek, amelyeknek végezetül nemcsak az? egyén, lianem a társadalom is kárát látja. T. Képviselőház! Van azután a gyermekmunkás magasabb korhatárával kapcsolatban egy olyan érv, amely talán ezeken az érveken túl az állam nagyobb figyelmét váltja ki és ez a korhatár kérdésének a munkanélküliség kérdésével való szoros kapcsolata és összefüggése. Ha sikerül :a 12-ik életévtől a 14-ik életévig terjedő korcsoportot — 'hát még ha egy magasabb korhatárig terjedő korcsoportot is — kiemelni a termelésből, ezzel s okkal nagyobb lehetőséget teremtünk meg az utána következő korcsoportok elhelyezkedése számára és ezzel azután ismét egy nagyon gyötrelmes közgazdasági jelenség enyhítését és szűkebb térre való szorítását érhetjük el. A testi fejlettségnek, a sízakmai érettségnek és a munkanélküliségnek ez a hármas problémaköre kapcsolódik tehát az ipari foglalkozásra bocsáthatóság magasabb korhatáránál. A 14 esztendős korhatár tehát a legkevesebb, amit mi a inunk ásifjúság számára ebben a kérdésben mint törvényibe iktatandó követelést felállítunk. A másik ilyen követelés az ifjúmunkások munkaidejének törvényes rendezése. Ezen a téren is — mondhatom — egészen barbár állapotok vannak. Függetlenül attól, hogy a felnőtt munkás munkaidejének megfelelő szabályozására hogyan és mikor kerül a sor és mikor terelődik erre a kérdésre a törvényhozás érdeklődése, foglalkoznunk kell az ifjúmunkások munkaideje törvényes rendezésének kérdésével, mert az ifjúmunkások munkaidejével való rablógazdálkodásnak ma már nincsen határa. Még a nagyipar is a felnőtt munkásokra érvényes munkaidő semmibevevésével elhalmozza a fiatalkorú munkást munkával, sokszor a szakmával egyáltalában össze nem függő munkával, mühelysöpréssel, rendezéssel, takarítással és miegymással, de a korlátlan munkaidejű kisiparban azután egyáltalában nincsen határa annak, hogy az ifjúmunkást hogyan foglalkoztatják. Igen sok helyről azt a jelentést kapjuk, hogy az ifjúmunkás valósággal ott alszik el este munkaszerszámja mellett és ott ébred fel munkaszerszáma mellett ikorán hajnalban, különösen a falusi kisiparosnál, ahol az if júmunkás hajnalban kel és az egész családból a legutolsónak fekszik le és jut ahhoz, hogy lepihenjen, ha egyáltalán pihenőhelynek nevezhetjük azt a helyet, ahol az ifjúmunkás az éjjelt eltölti. T. Képviselőház! Vannak még ma is iparok cs iparosok, ahol úgynevezett bennlakó tanoncok vannak: húsiparosok, szabók, asztalosok stb. Ezeknél a bennlakás a legtöbb esetben azt jelenti, hogy a tanoncoknak alvásra teljesen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1936 február 28-án, pénteken. 59 alkalmatlan hálóhelyük van, Összezsúfoltan, sokszor kettesével, hármasával, vagy egymás fölé polcolt ágyakon alszanak, (Meskó Rudolf: Sajnos, ez így van!) sokszor ágynemű nélkül, csak rongyokon és zsákdarabokon. A legtöbb ilyen helyen még tisztálkodási lehetőségük sincsen és magam láttam nem egy ilyen falusi műhelyt, ahol a gyermek számára még csak egy kis lavór sem állt rendelkezésre, hogy reggel, ha felkelt, megmosakodjék, hanem ki kellett mennie még a téli fagyban is a kúthoz» hogy a vödörben megtörje a jeget és a jéghideg vízben mosakodjék meg. De nemcsák vidéken van ez így. Ezekkel a szörnyű falusi állapotokkal szemben felhívhatom a t. Képviselőház figyelmét egy budapesti jelentésre, amely ugyancsak nem mutat jobb képet. Budapesten két iparostanonciskolában rendeztek iskolaorvosi vizsgálatot és ennek a hivatalos iskolaorvosi vizsgálatnak eredményeiből való a következő adat (olvassa): »A testi tisztaság — mondja ez az iskolaorvos — az ifjaknál nagy mértékben elhanyagolt, ami a zsúfolt lakásviszonyokkal, a gazdasági helyzettel és a mesterséggel járó szennyeződéssel magyarázható. Rendszeres fürdőt a tanoncok igen kis része vehet igénybe.« E két iskola adatai szerint 178 tanonc — a megvizsgáltaknak körülbelül 30%-a — aludt másodmagával egy ágyban és ezek az állapotok is még aránylag jóknak mondhatók, mert — mondom — budapesti adatokat ismertet^ ez a jelentés. Ennek a jelentésnek adataiból való az is, hogy a (megvizsgáltak közül 12% nedves pincékben és földalatti sikátorokban dolgozott, (Farkas István: Ez igaz!) 13% nappal is villany mellett, sőt egy nagy részük petróleumvilágítás mellett, reggel^ 6 órától este 10-ig. Ebédidejük kurta, nagy részük hideg és elégtelen táperejű ebédet eszik, gyorsan és hirtelen kell bekapniok, mert nem kapnak időt arra, hogy megmelegíthessék, a imühely szennyes levegőjében fogyasztják el ebédjüket, úgy, hogy legtöbbször annyi idejük sincsen, hogy : ebéd előtt kezet (moshassanak. A hosszú munkaidő borzalmait fokozza, — mondja az orvos — bogy a tanoncok nagy része távoli munkahelyről jön a, műhelybe. A megvizsgáltak 50%-a 1—10 kilométer utat tesz meg gyalog, rossz cipőben, rossz ruhában, esőben és hóban, míg elér munkahelyére. Méltányos-e tehát az a követelés, amely legalább a munkaidő szűkítésével és rövidítésével akar segítségükre lenni, és méltányos az a kívánságunk, a törvényben mondatnék ki az, hogy megszakítás nélkül 36 órás vasárnapi munkaszünetet biztosítsanak nekik. Ha az állami tisztviselőknek — igen helyesen — megadták a szabad szombat-délutánt, mennyivel inkább van szükségük ezeknek a kizsarolt, kizsákmányolt szerencsétlen kis páriáknak arra, hogy legyen egy szabad szombat-délutánjuk, amikor (megfürödhetnek, amikor rendbeszedhetik magukat, hogy vasárnapjuk megmaradhasson saját pihenésük számára. Hozzá kell tennem azt is, hogy a vasárnap úgy sem az övék, hiszen annak nagy részét elveszi részben a kötelező templombaj áras, részben a leventézés, úgy, hogy az a mai kínos keservesen nem mindenütt, de néhol megadott 24, vagy 28 órás vasárnapi munkaszünet amúgy sem jelent nekik teljes vasárnapi pihenést. Következő követelésünk az évi szabadságidőnek 14 napra való felemelese. Ezt az iparügyi (miniszter úr előzékenységéből már ez a törvényjavaslat is két (hétben állapítja meg. En 9