Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-99
Az országgyűlés képviÉelöházának 99. dúló magyar ipari termelés arra szorult» hogy külföldről hozzon be vezetőket, ipari szakmunkásokat és ipari felügyelőket. Nem is tudom elképzelni, hogy mire spekulál tulajdonképpen a nagyipar. Vájjon arra-e, hogy az átalakuló termelés minden állami protekció ellenére is teljesen tönkre fogja tenni a kisipart, a nagyipar pedig a lassan egészen ideérő nagyipari racionalizmusnak, a tökéletes Taylor-rendiSiziernek, a teljes Bedaux- és szalagrendszernek és a legújabb muníkamódstzereknek segítségével és ezek következtében nélkülözni tudja majd a szakmunkást? Vagy arra számít a nagyipar, liogy a jövőben szükséges szakerőmennyiség kikerül a műegyetem falai közül, a diplomás fiatalságból? Es ha ma ezeket még nem tudja odaállítani az esztergapad mellé, a lakatos, az öntő helyébe, — bár havat lapátolni és jegyeket osztani már odaállították őket és már felváltották ezeken a területeken a proletársorsból származó fiatalokat — vájjon azt hiszi a nagyipar, hogy később a munkafolyamat egyszerűsítésével és a munkamódszerek tökéletesedésével teljesen mellőzni tudja majd a proletár sorb ól származó szakmunkást? A nagyipar, ahogyan vesszük észre az egész tárgyalásnál, hallgat és gőgösen desinteressement-ját jelentette be az egész ipari novellánál, .mintha neki semmi köze nem volna az ipari kérdésebhez. Nekünk azonban mégis meg keli kérdeznünk úgy a kisipar, mint a nagyipar felé: mi lesz akkor a proletárfiatalsággal, milyen helyet, milyen sorsot szánnak neki a munkapiacon, milyen helyet, milyen sorsot szánnak neki ebben az egész magyar jövendőben, mert csupán abból, hogy »testvérnek« fogadták őket, még nem lehet megélni és nem lehet családot alapítani. (Ügy van! bal felől. — MalasHs Géza: Téglahordónak!) Nézzék meg a munkásfiatalságot. 28—30—35 esztendős korában még nem jutott el odáig, hogy annyi keresete legyen, hogy önálló lakást tudjon bérelni, azt be tudja bútorozni és abba a kis lakásba elvihesse magának azt az élettársat, akivel a jövendő elé kell neki menni. (Friedrich István: Bizony így van! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Ennek a kérdésnek megoldása egyáltalában nem osztálykérdés. Nemcsak a proletariátus kérdése, az egész országnak kérdése az, hogy itt ne történjék módszeresen egy »Lumpenproletariat«tenyésztés, ne történjék rendszeres elzárása a kenyérkereső pályáknak a proletárifjúság elől azzal, hogy az ő számára csak a bizonytalan, csak az átmeneti segédmunkáshelyek és alkalmi munkáshelyek maradnak meg, csak az ilyen bizonytalan és átmenti munkákra és ilyen szerepre szánják őt, mert amikor az állam minden eszközzel és a lehető legélesebben tiltakozik az ellen, hogy egy korszerű birthcontroll segítségével a kvantitatív és nem a kvalitatív népesedési politikának az érvényesülését segítse elő, amikor az állam élesen elzárkózik az elől is, hogy az új termelő eszközöknek és az új termelő módszereknek megfelelően a társadalom szükségleteinek fedezésére megkívánt munkaerő s a jelenlévő munkaerőmennyiséggel egyensúlyba legyen hozva a munkabérnek, a munkaidőnek s a munkafeltételeknek korszerű segítségével, mondom, ha mindezek elől elzárkózik az állam, akkor maga teszi lehetetlenné, hogy ebben az országban a proletariátus számára kenyérkereseti lehetőségek megnyíljanak. T. Hází A vitának egyik polgári szónoka is Mese 1936 február 28-án, pénteken. 57 elismerte, hogy ez a kapitalista társadalom nyerészkedésre van alapítva. Ezt nem lehet tagadni. Az államnak tehát az a feladata és az a kötelessége, hogy akkor, ha megköveteli azt, hogy az egész közösség kifejezőjének tartsák, a profit korlátozásával és a többi osztály védelmezésével ezek felé is teljesítse a maga kötelességét. A munkásosztályból származó ifjúság kiképzésének és a szakmára való felkészülésének a kérdése tehát teljesen és tökéletesen áttöri az osztálykereteket és a szakmabeli utánképzésnek és tanonckérdésnek ügyében sürgős és azonnali rendezést tesz szükségessé. Az érdekeltek egy új tanonctörvény megalkotását kívánják, amely a gyermekek és a fiatalkorúak viszonyaival foglalkozik, azok gazdasági és jogi viszonyainak szabályozását tartalmazza azoknak az alapelveknek megfelelően, amelyeket egy modern szociálpolitikai gondolatkör magábanfoglal és a nemzetközi munkaügyi szervezet egyezménytervezetei életbeléptetnek. T. Ház! Az utánpótlás korszerű megoldása nemcsak kenyérkérdés a proletárság számára, — ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni, — hanem igenis elsőrangú közgazdasági kérdés is, és ennek megoldásához elválaszthatatlanul hozzátartozik az, hogy a munkaerő jogos gazdasági és szociális igényei törvényesen legyenek körülbástyázva. Az ifjú- és gyermekmunkasokra vonatkozó újonnan megalkotandó törvénynek magában kell foglalnia az érdekeltek egész életére és egész munkaterületére vonatkozó rendszabályokat és éppen azért pártom részéről ebben a kérdésben a következő határozati javaslatokat terjesztem elő (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Olvassa): »Utasítja a képviselőház az iparügyi minisztert, hogy az 1922 : XII. tc.-nek a gyermekmunkásokra és a tanoncokra vonatkozó VII. fejezete hatálytalanításával sürgősen nyújtson be törvényjavaslatot az iparban, kereskedelemben és mezőgazdaságban foglalkoztatott gyermekek és fiatalkorúak munkaviszonyainak gazdasági és jogi szabályozásáról. A modern szociálpolitikai alapelveknek és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeinek megfelelően a következő elvek jussanak a törvényben kifejezésre: 1. Az iparban foglalkozásra bocsáthatóság alsó korhatára a 14-ik életév. 2. A 16 éven aluli munkások napi maximális munkaideje 6, a 18 éven aluli munkások napi maximális munkaideje 8 óra. 3. A fiatalkorú munkás megszakítás nélküli vasárnapi munkaszünete 36 óra. 4. A 18 éven aluli munkás és tanonc évi szabadságideje legalább évi 14 nap. 5. A fiatalkorú munkások és tanoncok részére bérminimum állapítandó meg. 6. A törvényben felsorolandók azon iparágak, amelyekben azok veszélyessége miatt 18 éven aluli munkások nem foglalkoztathatók. 7. Fiatalkorúakkal szemben a testi fenyíték alkalmazása szigorúan tilos és büntetendő. 8. A tanonc csak szakmunkára alkalmazható és a szakmai kiképzés teljes befejezése érdekében a munkáltató tanoncát a felszabadulást követő egy éven belül el nem oocsáthatja.« A második határozati javaslat a következő (olvassa): »A Ház utasítja az iparügyi és a vallás- és közoktatásügyi minisztereket, hogy egyetértőleg dolgozzanak ki és terjesszenek a képviselőház elé törvényjavaslatot az iparosés kereskedőtanoncoktatás megreformálására. Fontos közgazdasági érdek követeli azt, hogy a •tanonciskolái oktatás a szakmai oktatással