Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

56 Az országgyűlés képviselőházának 99. ülése 1936 február 28-án, pénteken. hány szakasz, amely ebben a novellában a ta­noncokkal foglalkozik, egyáltalán nem oldja meg és minden marad úgy, mint az előző tör­vény életbenlétének ideje alatt volt. Ha mi azoknak az érveknek alapján, ame­lyeket erről az oldalról elmondottunk, az ipar­törvény teljes átalakítását, azt mondhatnám, teljes sutbadobását és a. korszellemhez és en­nek módszereihez alkalmazkodó, egészen új ipartörvény megalkotását sürgetjük, iha az ipar fejlődésével kapcsolatos és előttünk álló szinte áttekinthetetlen problémakör halasztha­tatlan rendezését követeljük, úgy azt mondha­tom., hogy ebben a kérdésben — a tanoncok, a szakmai utánpótlás, az ifjú munkásság kérdé­sében — ez a rendezés még inkább elhalasztha­tatlan és még inkább szükség van arra, hogy ebben a kérdésben a képviselőház a kezdemé­nyező lépéseket megtegye. A novellának azok a szakaszai, amelyek az ifjúmunkásokkal, illetőleg a tanonckérdéssel foglalkoznak, az egésznek csupán egyes részeit szakítják ki, már pedig a szakmai utánpótlás kérdése nem egyedül és nem kizárólag a mun­kásifjúság elhelyezkedésének, a munkásifjúság kenyéirhezjutásának kérdése és nemcsak ebből a szempontból fontos, hanem a kapitalizmus és a kapitalista állam szempontjából elsőrangú közgazdasági kérdés is és ennek — vagyis az ifjúmunkás-kérdésnek — helyes, vagy helytelen megoldása egyúttal azt is jelenti, hogy a ma­gyar ipar jövendő létét és jövendő prosperitá­sát hogyan képzeljük el. A tanoncok elhelyezése az idővel egyre ki­látástalanabbá, egyre _ reménytelenebbé válik. A kisipar részben teljesen tanonc és teljesen segéd nélkül dolgozik, részben házimunkást lát a tanoncban, — a törvény erre teljességgel mó­dot ad neki, — részben pedig a legyünhetetlen szennykonkurrencia következtében a tanoncot a drágább szakmunkás, a drágább felnőtt mun­kás helyett alkalmazza,, tanonctenyésztést foly­tat, a drágább felnőtt szakmunkás alkalmazása helyett ezzel az ingyen munkaerővel igyekszik a maga rezsijét ellensúlyozni és ezzel mene­külni a munkabérek kifizetése elől. Ennek az­után az a következménye, hogy a tanonc az ő iparában csak bizonyos részletmunkák megta­nulására szorul, a maga szakmáját teljes egé­szében soha át nem tekintheti, mire pedig fel­szabadul, mire segéddé nyilvánítják, akkorra elbocsátják, hogy helyére egy új kizsákmányo­lási alany, egy új ingyen tanoiicmunkás ke­rüljön. A falusi gyermek szakmai kiképzése szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Azok a sokgyermekes falusi családapák, akiknek gyer­mekei nem tudnak elhelyezkedni a mezőgazda­ságban és szeretnék gyermekeiket valami ipari munkában elhelyezni, szeretnék, hogy azok valami ipari munkát tanuljanak, nem képesek teljesíteni azokat az anyagi feltételeket, ame­lyek a tanoncszerződéssel kapcsolatosak, ame­lyeket a falusi és kisvárosi kisiparos szab eléje, Sőt a falusi és kisvárosi iparosság azzal fenye­getőzik, hogy amennyiben a miniszter úr vagy a kormány a tanonckérdésben szigorításokat léptet életbe éppen a szakmai munkáspótlás érdekében, akkor ők teljesen abbahagyják a ta­noncokkal való foglalkozást és ezzel szinte szisz­tematikusan elzárják a munkáspótlás lehető­segét. Ez így önmagában a torz numerus clausus szellemében talán tetszetősnek is tűnik fel, hi­szen ezzel végeredményben az iparosság a saját rétegének teljes elpusztulását és kihalását idézi elő. Ennyit a kisiparról. A nagyipar pedig, amely ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásá­nál gyanúsan és elégedetten hallgat, a munka folyamatából az utóbbi időben egészen egysze­rűen kikapcsolta a tanoncmunkást. Ha a nagy­iparnak sok munkája van, nem használhatja a tanoncot, mert a sok munkást a rezsiköltség kímélése szempontjából fokozott munkatem­póba hajszolja, hogy a körülbelül egy hétre szóló munkát — mondjuk — 3—4 nap alatt el­végezhesse s a másik két nap alatt a világí­tási, fűtési és egyéb ilyen leerlauf-kiadásokat megtakaríthassa. Ebben a munkatempóban, en­nél a hajszánál természetesen a tanonc csak útban van, a felnőtt munkás nem tud vele fog­lalkozni, nem tud olyan munkatempót diktálni, amelynél elegendő ideje volna arra, hogy a ta­noncmunkást a maga szakmájába bevezesse. A tanoncmunkással való foglalkozást a nagyipar ma már csaknem teljesen a leerlauf­fal egyenlő értékű, egyenlő jelentőségű teher­nek tartja és iparkodik a tanoncmunkást telje­sen kikapcsolni a munka folyamatából. A ta­nonc szociális kiadásait is felesleges tehernek érzi a nagyipar. Mivel pedig a nagyiparnak nincs házimunkásra szüksége, mint a kisipar­nak, azonkívül azt a szennykonkurrenciát, amely a kisipart esetleg fokozott tanoncalkal­mazásra kényszeríti, a nagyipar a maga eszkö­zeivel kellőképpen ki tudja kapcsolni, közös megegyezéssel, ikartelírpzással, miegymással ki tudja küszöbölni, a munkabért a felnőtt mun­kásnál is a saját érdekei ezerint tudja leszorí­tani, a tanonc pedig így a nagyiparban is csak elvétve talál helyet. És ha talál is, éppen a na­pokban volt szó a protekciózásról. Megállapít­hatjuk ma már, hogy egy szakmunkástanonc elhelyezéséhez is majdnem miniszteri, protekció kell és akkor is az a miniszteri protekció csak úgy érvényesülhet, ha tanonc válogatott családból való. Nagyon érdékes jelensége a magyar ipar­nak, a magyar gazdasági életnek az utóbbi idő­ben, hogy a nagy gyárakba ma már nem vesz­nek fel munkáscsaládból származó tanoncokat, (Friedrich István: Ez őrület, ez nem lehetsé­ges!) olyan gyermekeket, akik munkásszülőktől sizármaznak s például maga az állami gépgyár, a GaTiz-cég és a nagyipari üzemek selejteznek az utánpótlásnál, ési amennyiben még egyál­talán szükségük van tanoncokra, a közép­osztály alsó és középső rétegéből veszik fel a tanoncokat. Természetesen ennek vannak bizo­nyos politikai vonatkozásai Is. Ezek az urak azt képzelik, hogy a szocialista munkásmozga­lommal kapcsolatos azok a tradíciók, amelyek a munkáscsaládokban élnek, hiányoznak a kö­zéposztályú családokban és azt gondolják- hogy a középosztálya rétegekből származó tanonc érintetlen marad a munkafolyamatnál jelent­kező kapitalista tendenciák meglátásától, nem fogja megtanulni a kapitalizmusnak megmá­síthatatlan bér- és profittörvényeit, nem fogia megtanulni, hogy a kapitalizmusi nem szenti­mentális még akkoir sem, ha úgvn evezett ió családból származó gyerekek kerülnek a kar­mai közé. (Mozgás.) Azért ebből a rétegből is csak nagyon elvétve és nagyon kiro^táltan ve­szi utánpótlását a nagyipar és valóban kell, hogy az ország minden felelős embere, legelső­sorban a törvényhozás törődjék az ipari után­pótlás kérdésével, mert felmerede-ik előttünk a jövendő, hogy vájjon visszatérnek-e megint a magyar iparpártolásnak azok a bizonyo« el«ő évtizedei, amikor nekünk külföldről kellett szakmunkásokat behoznunk, amikor a megin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom