Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-99
Az országgyűlés képviselőházának 99. A falu népe, amely igazán a legnagyobb nyomorban van, különöseri téli időkben, amikor semmiféle munkaalkalom sem kínálkozik, háziipar útján ezekben a kritikus időszakokban lis foglalkoztatható volna és a háziipar megfelelő fejlesztése éppen Zala megyében és az én ikerületemben, Zalaegerszegen is már nagymértékben enyhítette a munkanélküliséget. Itt különösen arra kérem a miniszter urat, hogy a háziipar exportlehetőségeinek megjavításával, valamint a hitelkérdés rendezésével méltóztassék odahatni, hogy a falu lakossága intenzívebben is foglalkoztatható legyen. Meggyőződésem,, hogy ez olyan kiaknázatlan terület, amelyen még nagyon sokat lehetne segíteni a magyar nép nyomorán. A közszállítási kérdés is olyan gazdasági kérdés, amelyet külön kívánok megemlíteni, azzal a kérelemmel, hogy a közszállításoknál elsősorban és r legfőképpen a kisiparosságot méltóztassék támogatni, még pedig úgy, hogy necsak azok a közszállítási sérelmek küszöböltessenek ki általában, amelyeket a kisiparosság jogosan több ízben szóvátett, hanem, hogy a közszállítási szabályzat is úgy módosíttassék, hogy ott azután semmiféle félreértésre a jövő^ ben lehetőség ne legyen. Külön felemlíteni kívánom itt is hadirokkant bajtársaim esetét. A hadirokkant kisiparosok részére a rokkant törvény külön 6%-os előnyt biztosít. Ez :az előny azonban később minden kisiparosnak megadatott, ennélfogva tehát a nullával vált egyenlővé, amikor egy hadirokkant kisiparos egy másik kisiparossal konkurrált. Ezt már részben reparálja a^ vitézek javára egy rendelkezés, amely a vitézeknek külön l%(-os előnyt ad. Méltóztassék ezt az előnyt hadirokkant bajtársaim részére is biztosítani és méltóztassék általában odahatni, hogy a közszállításoknál a kisiparosok és ezek között is különösen a hadirokkant kisiparosok megfelelő módon támogatásban részesüljenek. Most már nem kívánok tovább a mélyen t. Ház türelmével visszaélni. Ezeket a gazdasági dolgokat csak azért voltam bátor elmondani, hogy ezzel a magam részéről is kifejezésre juttassam, hogy meggyőződésem szerint még nagyon sok intézkedésre és rendelkezésre van szükség, hogy a magyar kisipar, kézművesipar, háziipar helyzete valóban kedvezőbb légyen. Azonban mindezek mellett is azzal kívánom befejezni beszédemet, amit már beszédem elején is mondottam, hogy végtelen örömömre szolgál, hogy ez a törvényjavaslat napvilágot látott, mert feltétlen meggyőződésem, hogy nagy léptekkel viszi előre a magyar kisiparosok helyzetét. (Ügy mini Ügy van! jobb felől.) Ezért, valamint a miniszter úr személye iránti bizalomból is, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr azt mondotta erről a törvényjavaslatról, hogy hézagpótló. Valóban, ha egy cipőre, amelynek talpa egészen vékonyra vásott el, és amelyből hordozójának mind a 10 ujja kilátszik, foltot teszünk, ez hézagpótlás. Végeredményben azonban helyette előbb-utóbb egészen újat kell adnunk, olyant, amely megfelel az időnek, olyant amilyenre az illetőnek szüksége van. Azt is mondotta a képviselő úr, hogy azok, ülése 1936 február 28-án, pénteken. 55 akik az ellenzéki oldalról a javaslat ellen szólaltak fel, alaptalan kifogásokkal kísérték a javaslatot, de ő maga is oda lyukadt ki, hogy az egész törvényjavaslat egy csomó ipar rendészeti intézkedésen kívül, tulajdonképpen kenyeret nem tartalmaz, olyan intézkedések, amelyek a kisiparosságnak kenyeret adnának, nincsenek benne és miután az ellenzéket az alaptalan kifogásolás vádjával illette, ő maga is egész csomó alapos kifogást sorolt fel beszédének második részében. Ezzel ő maga is aláírta azt, hogy másféle törvény kell, nem kerettörvény, nem egy részletekkel foglalkozó törvény, hanem olyan törvény, amely az egész kérdést alapjában és gyökersen oldja meg. A törvényjavaslattal kapcsolatban a túlsó oldalról még egy kifogás hangzott el felénk. Azt mondották, hogy csak akkor van szükség a foltozgatás rendszere helyett áj törvényre, ha az érvényben lévő törvény szelleme az, amely a megváltoztatást követeli. Nos, ez az ellenérv tökéletes, mi is ezt mondjuk, mert az alaptörvény szelleme az, amely gyökeres és alapos átformálást, teljes átalakítást követel, mert lényegében és alapvető intézkedéseiben az alaptörvény és az első novella is tökéletesen elmaradnak az idő mögött. Nem a törvény szellemével törődnek azonban most, amikor a novellát beterjesztik, hanem a korszellemnek tesznek engedményeket, nem az átalakult termelés segítségére sietnek, hanem a korszellemet szolgálják ki. A kisiparosságnak igyekeznek valamit úgy adni, hogy az a kormánynak ne kerüljön semmibe, nem a nagy tömegek felvevő- és vásárlóképességét fokozzák, mert ez esetleg egy másik társadalmi réteg adózóképességének rovására menne, nem a. kisiparosság szörnyű adőterhein enyhítenek, hanem olyanformán nyugtatják meg a kisiparosságot, mint a gondatlan anya teszi a síró ' csecsemővel, hogy rongyba takar egy darab édesgyökeret és azzal próbálja elcsítítani. Természetesen, amint a gyerek számára ez nem pótolja a táplálékot és a gyermek fejlődését és életrevalóságát semmiképpen nem szolgálja, úgy ez a javaslat is ugyanezt jelenti a kisiparosság számára. Voltak ugyan egyes ipartestületek, — hozzánk is jöttek ilyen átiratok — amelyek örömmel kaptak ezen a javaslaton, mert szerintük — amint az egyik képviselőtársam kijelentette — a kisiparosság 15 esztendős követelései teljesülnek maradéktalanul ebben a törvényjavaslatban. Azt mondom erre, hogy ez a kisiparosság — nem akarok rossz jós lenni— nagyon hamar be fogja látni, hogy ez az egész törvényjavaslat az ő számára semmit sem hozott, felébredése annál keservesebb lesz, minél erősebben kényszerítette és minél türelmetlenebbül szorította képviselőit ennek helyeslésére és elfogadására, mert a novellában megszervezett új rang, a céhrendszer egyes megkötöttségeihez való visszatérés minden, csak egyáltalában nem eszköz arra, hogy az életéért harcoló kisiparosoknak megkönnyebbülést szerezzenek. Mindezek előrebocsátása mellett azt mondom, hogy én mégsem a novellának az iparosságra vonatkozó rendelkezéseivel foglalkozóim, hanem azokkal a szakaszokkal, amelyek az előző törvényeknek a tanoncokra ^ vonatkozó rendelíkezéseit módosítják. Mindjárt hozzáteszeím teljes objektivitással, ho,gy a tanoncokra vonatkozó ezen rendelkezések nem^ rosszabbítják a helyzetet, sőt bizonyos mértékben javítják és tisztázzák. Az ipari utánpótlás nagy, teljes és átfogó problémáját azonban ez a né-