Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

38 Az országgyűlés képviselőházának 98. alapítójának, Ketteler mainzi püspöknek tanítványa, — mert az tanította rá — tanított bennünket arra, hogy még az ellenfelet is tisztelni kell, mert a munkásság önmagát tiszteli meg, ha ellenfelét tiszteli. Mi tehát gyűlölködést személyek ellen nem hirdetünk, ellenben arra igenis megtanítjuk a munkást, hogy gyűlölje ezt a jelenlegi gazdasági rendszert, ezt a társadalmi berendezkedést, (Ügy van! Úgy van!) a szélsőbaloldalon.) amely milliókból koldust csinál azért, hogy egypár százezer ember élvezze az élet minden gyönyörűségét. (Felkiáltások half elöl: Fát ezer!) Gyűlöletet hirdetünk a kapitalista kizsákmányolás ellen, az ellen a kizsákmányolás ellen, amely zsengekorú gyermekeket, gyönge nőket és férfiakat terel be az ipartelepekre, felhalmozza őket százezrével és kizsákmányolja őket úgy, ahogyan csak éppen ki tudja zsákmányolni. (Reibel Mihály: Ebben a részben egyetértünk. — Propper Sándor: És Bedeaux-rendszert csinál.) Ez nem azt jelenti, hogy mi csak gyűlöletet tanítunk. (Ellenmondások a balközépen és a középen.) Ahogyan önök gyűlölik a poklot, gyűlölik a bűnt, (Buchinger Manó: Az igazságtalanságot gyűlölni kell!) gyűlölik az Ördögöt, azonképpen gyűlöljük mi szocialisták a kapitalizmust, a kapitalista kizsákmányolást, a szennyet, a nyomort, a tudatlanságot, és mindazt, ami ebből fakad, ami ezzel összefügg. (Felkiáltások balfelől: Mi is!) És még egyet igen t. képviselő úr, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) azt méltóztatik mondani, hogy a szocialista tan, főképpen a marxizmus, osztályharcot prédikál és csinál. Méltóztatik tévedésben lenni. Az osztályharc meglévő valami, éppen úgy, mint a levegő vagy a víz. (Festetics Sándor gróf: Egy meglévő valami, amit maguk csináltak!) Természetes következménye a kapitalista kizsákmányolásnak. Annak a gazdálkodási rendszernek, amely csak a profitot nézi, és csak a tömegek kizsákmányolásán alapszik. Nem mi csináljuk az osztályharcot, ez itt van; mi csak felismerjük és rámutatunk és harcba visszük a munkásságot egy olyan társadalomért, amelyben nincs osztályharc. (Baross Endre: Nem sok eredménnyel, sőt semmi eredménnyel! — Farkas István: Csak papoljanak az urak! — Propper Sándor: Nem borfelügyeleti kérdés ez! Sokkal fontosabb! — Felkiáltások a baloldalon: Melasz! Melasz!) Nem mi hirdetünk osztályharoot, ez az osztályharc itt van. Mi csak felismertük és ennek a felismerésnek tudatában visszük a munkástömegeket harcba, egy olyan társadalmi berendezkedésért, amelyben nincs szükség osztályharcra, mert azok az okok, amelyek az osztályharcot előidézik, ebben megszűnnek. Baross t. képviselő úrnak pedig azt felelem, hogy az emberiség kezd lassan a balfelére fordulni, lásd Spanyolországot. (Felkiáltások a balközépen: Még nem biztos!) Nézze csak meg a Skandináv államokat. Ön is, én is, mi valamennyien igen szívesen cserélnénk azokkal az állapotokkal, amelyek Dániában, Svédországban, Norvégiában, Finnországban vannak, ahol mindenütt szociáldemokraták vannak a kormányon. (Az elnöki széket Kcwrnis Gyula foglalja el.) Az, hogy az önök halványa átmenetileg fegyveres erővel letörte a iszociáldemokráeiát, nem jelenti a szociáldemokrácia halálát, mert ütése 1936 február 27-én, csütörtökön. előbb meg fog halni az a rendszer, amelyet ön hálványoz, mint a szociáldemokrácia. (Baross Endre: Honnan tudja, hogy én mit bálványozok! — Dinnyés Lajos: Nem titok! — Propper Sándor: Például többek között a borfelügyelőséget! — Derültség. — Propper Sándor: Hiszen ha mindenki borfelügyelő lenne, milyen jó lehetne! — Mózes^ Sándor: És me1 ászból főzhetne szeszt! — Dinnyés Lajos: Baross nyilvánosan imád! Tudjuk, mit bálványoz! —' Elnök csenget.) Ha Beibel képviselő úr büszke azokra az iparosokra, akik a katolikus legényegyletben tanultak és ott magukba szívták a keresztény tanításokat, legyen szabad nekem is büszkének lennem azokra a szociáldemokrata iparosokra, akik a mi szakszervezeteinkben tanultak és akik között aranykoszorús és ezüstkoszorús mester is akad, nem is egy, nem is kettő. (Farkas István: A legtöbbje az!) Méltóztatott megemlíteni azokat a mesterkiállításokat, amelyeken az arany- és az ezüstkoszorút osztogatják. Aki megnézi az aranykoszorús és ezüstkoszorús mesterek díszes sorozatát és kutat az előéletük után, rájön arra, hogy azok vagy nálunk tanultak, vagy önöknél tanultak. A mai iparosságnak az a legnagyobb szerencsétlensége, hogy sehol isincs, csak a sportpályákon, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) a mai iparosságnak az a legnagyobb szerencsétlensége, hogy nem szervezkedik sem keresztény, sem szociáldemokrata, sem r semmiféle más alapon, hanem egyetlenegy vágya és^ törekvése van: az állam felé néz és mint éhes verébfióka, az államtól várja a^ segítséget. Ez a segítségvárás, ez a csodavárás, ez a segítségért való kiabálás az oka annak, hogy ezzel a törvényjavaslattal foglalkoznunk kell. T. Ház! Ez a tárgyalás alatt álló javaslat hasonlít az olyan barokkstílusú épületekhez, amelyeknek homlokzatán azért van olyan sok arabeszk és ciráda, (Dinnyés Lajos: Barokk, nem Baross! — Derültség.) hogy legyen, ami eltakarja az anyag silányságát és az épület célszerűtlenségét. Mert hiába, ez a javaslat olyan tengely, amely körül a kacsalábon álló vár kering. Ez a tengely szabályozni akarja egyes iparágakban az iparosok és a kereskedők közötti viszonyt, jelesül szabályozni kívánja ezt a konfekciósiparban, a szabóiparban és a cipésziparban. A többi iparnak valamivel kevesebb érdekeltsége van ebben, mint ennek a három iparágnak. Ami azután körülötte van, az arabeszk, az ciráda. Mint ahogyan a barokképületeken, a barokktemplomokon látjuk, malterbői készítenek ilyen szép cifraságokat, az ember gyönyörködik benne, de ha odamegy késsel és megvakarja, látja, hogy silány anyag. (Müller Antal: A mestervizsga is ilyen 1) Az is. Egészen őszintén megmondom, az is. (Propper Sándor (Müller Antal felé): Önnek van mestervizsgája? — Müller Antal: Nekem van! Büszke vagyok rá! — Propper Sándor: Mert azelőtt nem kellett mestervizsgát tenni! — Zaj.) Mi a helyzet a mestervizsga tekintetében? Nálunk Győrben például előlbib megvolt a mestervizsga, mintsem a törvény statuálja, mégis azt mondom, az élet adja meg a legjobb mestervizsgát. Annak, aki iparában legjobban boldogul, annak, aki legtöbb munkást tud foglalkoztatni, annak, aki iparában legkiválóbb, az élet adja meg a mestervizsgát. Mert egy tehetetlen, gügye embernek, akinek semmiféle ke-