Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-112
468 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. mellett szólnak, így például azt, hogy a kisbirtokot sokkal intenzívebben művelik meg. A Képviselőházban főbb képviselőtársunk által fehozott adatok szerint az állattenyésztés legnagyobb mértékben a kisbirtokon folyik, a kisbirtok foglalkozik intenzíven gyümölcstermeléssel, a kisbirtok szereti az egyéni munkát. Szeretetet, tudást feltételez, azonkívül állandó munkát kíván, tehát szociális szempontból is nagyobb a jelentősége, mert több embert tud munkához juttatni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Természetesen szükség van arra, hogy megfelelő szakoktatással hozzájuttassuk a kisbirtokostársiadalmat azokhoz az ismeretekhez, amelyek nélkül a mai nehéz gazdasági helyzetben a versenyt sok esetben nem tudja felvenni a nagybirtokkal. Éppúgy, amint az iparral kapcsolatban történt, hogy mindig nagyobb és nagyobb vállalatok keletkeztek s a nagyvállalatok igyekeztek a maguk rentabilitását biztosítani, ugyanaz a tendencia kell, hogv érvényesüljön végeredményben a kisbirtokkal kapcsolatban is és pedig a kisbirtokos agrárszövetkezetek formájában. Ha azt fogjuk tapasztalni az ország különböző részein, hogy a kisbirtokosokvagy a termelési hely távolsága miatt, vagy pedig az adott helyi körülmények miatt nem tudják sikeresen felvenni a versenyt a nagybirtokkal és nem tudnak rentábilisan, hasznos módon olyan (mezőgazdasági cikkeket termelni, amelyekkel megélhetésüket biztosítani tudják, akkor mindenesetre a kormánynak, a he'~ mezőgazdasági kamaráknak és a gazdasási felügyelőségeknek kell gondoskodniuk arról, hogy ezeknek a kisexisztenciáknak a megélhetését biztosítsák az agrárszövetkezetekkel kapcsolatban, mert az agrárszövetkezés az a jövő termelési alakulás, amely hivatva van a mezőgazdasági kisexiszteneiáikat azokhoz az előnyökhöz hozzájuttatni, amelyek a mai gazdasági életben csak szövetkezés útján érhetők el. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznem azokról a törekvésekről, amelyekre vonatkozólag a törvényjavaslat is tartalmaz intézkedéseket, nevezetesen, hogy az ország különböző helyein a nincstelen munkásokat lehetőleg; földbérlő-szövetkezetekbe egyesítve, hozzájuttassuk azokhoz a földbérletekhez, amelyek a földbérlet mai rendszere mellett egy-egy nagyobb földbérlő kezébe kerülnének. Nagyon sokszor lehet tapasztalni, amikor az ország különböző részein utazik az ember, — és a statisztikai adatok is mutatják — hogy a nagybirtok a birtok ngyrészét bérletek útján értékesíti. Az országnak érdekében áll és a szociális szempontok is megkövetelik, hogy az ilyen nincstelen földmunkásokat, ha már nem tudjuk őket munkához juttatni, ne hagyjuk éhezni, — amint pl. a télen Békés megyében történt, ahol az alispáni jelentés szerint 4000 család nagy ínségnek és nélkülözésnek volt kitéve — hanem igyekezzék a kormány és a mezőgazdasággal kapcsolatos minden hatóság arra törekedni, hogy ezeket az év legnagyobb részében munka nélkül lévő földmunkástömegeket ilyen földbérlő-szövetkezetek útján munkához és megélhetéshez juttassa. Nagy hibája a törvényjavaslatnak az is, hogy a kataszter alapján készült, annak a kataszternek alapján, amelyet még 1866-ban készítettek. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Feltétlenül szükség van tehát arra, hogy a kataszteri adatokat helyesbítsék és pedig nemcsak akkor, amikor a nagybirtokos földjének egyrészét kisbirtokosnak eladja, hanem helyesbíttessék azonnal és pedig adópolitikai szempontból is, mert éppen az adópolitika az az eszköz, amelynek révén el lehet érni azt, hogy a nagybirtokosok előbb-utób rájöjjenek arra, hogy kénytelenek akarva, nem akarva földjük egyrészét kisexisztenciák teremtése, telepítés céljaira átengedni. Amikor azt tapasztaljuk, hogy ha a nagybirtokosok földjüket eladják kisbirtokosoknak, a hatóságok azonnal felemelik a kataszteri osztályt, abból a célból, hogy a kisbirtokos nagyobb adót fizessen, akkor mindenesetre meggondolás tárgyává kell tenni a kormány részéről is azt a körülményt, hogy ugyanilyen eszközzel is segítse hozzá az állam a földéhes embereket a földbirtokhoz és ennek az eszköznek, a nagybirtokok nagyobb megadóztatásának révén, az állam nagyobb adójövedelemhez jusson A földbirtokok igénybevételénél mindenesetre legelsősorban azt a szempontot kellene szem előtt tartani, hogy melyik birtok az, amely belterjes gazdálkodást folytat és ameny» nyiben a földmívelésügyi miniszter bárhol azt tapasztalná, hogy bizonyos birtokokat külterjesen kezelnek, vagy pedig a föld kezelését elhanyagolják, legelősorban ezeket az ingatlanokat igyekezzék földbirtokpolitikai célokra igénybevenni. Nagy hibája a törvényjavaslatnak, hogy az átengedésre kötelezés esetén csak akkor enged fellebbezést, ha az átengedésre kötelezett a föld árának megállapítását magára nézve sérelmesnek tartja s abban az esetben, ha megfelelőnek találja és esetleg a megállapított ár a telepesre nézve magas, abban az esetben sem a telepesnek, sem másnak semmiféle jogorvoslási lehetősége nincs. Nagyon fontos volna, hogy mielőtt a telepítési törvény végrehajtás alá kerülne, (Dinnyés Lajos: Lemondana a kormányi — Derültség.) likvidálják a régi földreformot és az Ofb.-földtulajdonosok kérdését véglegesen rendezzék. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Mózes Sándor: Régebben a telepítés a be népesítés gondolatával függött össze. Ma nagyon szomorúan állapítom meg, különösen — mint már említettem — az 1894 : V. te. óta eltolt 42 esztendő után, hogy ez a törvényjavaslat csupán olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyeknek alapján csak 25 esztendő alatt lehet 35.000 kisgazdacsaládot földhöz juttatni. Ez a cél egyáltalán nem felel meg azok nak a szükségleteknek és azoknak a varako zásoknak, amelyeket a magyar nép ehhez a törvényjavaslathoz füz. (Dinnyés Lajos: Amit ígértek!) A duna-tiszaközi telepítési lehetőségekről akarok a törvényjavaslattal kapcsolatban rövidesen megemlékezni. Nevezetesen a DunaTisza közt igen nagy terület van, amely ma teljesen pusztán és kihasználatlanul terül el Kecskemét és Kiskunhalas közt. Ezen a területen ma is 50—60 pengőért lehet vásárolni olyan homokot, amelynek megművelésével, ha szorgalmasan foglalkozik vele a telepes, gyümölcs- és szőlőskerteket lehetne elővarázsolni. A kormánynak legelső kötelessége volna, hogy ezeket, a ma még olcsó pénzen összevásárolható földeket összevásárolja, de mindenesetre tegye meg azt, hogy ezeket a homokos területeket földmunkásoknak munkához juttatásával kapcsolatban beerdősítse, hogy amennyiben a közeljövőben nem fognak ezek a területek kisemberek kezére kerülni, legalább a jövőben az államnak is legyen haszna belőle és ezeknek a munkáknak elvégzésével szociális tekin-