Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 469 tétben is segítsen a kormány a mezőgazdaságon. (Jenes András: Azért van az erdőtörvény! — Zaj. — Elnök csenget.) Hogy a kormány a telepítésről szóló törvényjavaslatot beterjesztette, ez bizonyítja azt, hogy a kormány is szükségét érzi annak, hogy a telepítést az országban meg kell kezdeni. A kérdés tehát csak az, hogy milyen mérvű legyen ez a telepítés. Olyan mérvű legyen-e, amilyen mérvűnek ez a telepítési pavaslat kontemplálta, vagy pedig nagyobb területet kell-e erre a célra igénybevenni. Amikor a nincstelenek száma évről-évre szaporodik, amikor a kisbirtokosok helyzete is állandóan nehezedik és a kisbirtokosok egy része kénytelen sokszor olyan munkát is elvégezni, amit a múltban nem maguk végeztek el, hanem a nincstelen munkásság. Meg kell tehát állapítani, hogy feltétlenül nagyobb mérvű telepítésre van szükség, mint ahogyan azt ez a törvényjavaslat tervezte. Sokan termeléspolitikai szempontból is félnek attól, ha a nagybirtok felaprózódik, mondván, hogy akkor a termelésben bizonyos hiányok fognák beállani. Ez a félelem semmi körülmények között sem áll meg, mert ha a nagybirtok felaprózódik, akkor is megmarad a föld és egészen biztos, hogy a kisbirtokosok azt sokkal intenzívebben fogják megművelni, hiszen tapasztalhatjuk ma is, hogy az 5—10 holdas gazdák épúgy viszik felesleges gabonatermésüket a piacra, mint a nagybirtokosak. De egyébként is a nagybirtok előnyeit az általam felhozott földbérlő szövetkezetek létesítésével feltétlenül meg lehetne tartani és ugyanabba a helyzetbe lehetne hozni a kistermelőket is, mint amilyen helyzetben ma a nagybirtokosok vannak. Szükség van nagyobb arányú telepítésre, már csak .azért is, mert nem lehet az, hogy a földbirtok igen nagy része néhány ezer földbirtokos kezében maradjon akkor, .amikor százés százezer embernek nincs egy talpalatnyi földje, amikor évente egy millió ember az év legnagyobb részében munka nélkül tölti az idejét és nem tudja családja, megélhetését biztosítani. Pest megyében Sükösd községben szintén előfordult az, ami Békés megyében történt a télen, hogy a mezőgazdasági nincstelen munkásság legnagyobb része élelem nélkül volt és sajnos, legnagyobb részt vízben főtt takarmányrépán és kukoricadarán élt, ezeket ette felváltva reggel, délben és este. Amikor egyfelől arról panaszkodunk, hogy gabonafeleslegeink vannak, akkor másfelől nagyon kirívóak az ilyen esetek és nagy gondatlanságára vall a kormánynak, amikor nem gondoskodik olyan inségakcióról, amely .lehetővé tenné, hogy a munkanélküli lakosság legalább a télen át megfelelő táplálékhoz juthasson hozzá. Alföldy Béla igen t. képviselőtársam a napokban statisztikai adatokat terjesztett elő, amelyek szerint az ország különböző törvényhatóságaiban gyermekegészségügyi vizsgálatoknál azt állapították meg, hogy a hiányos táplálkozás következtében a gyermekek 40— 60%-a betegségekben szenved s ezenkívül a legtöbb esetben egy, de sokszor két-három testi hibában is. Ezek a körülmények mindenesetre gondolkozásra kell, hogy késztessék a kormányt a népegészségügy terén is, de ugyanakkor a telepítés gondolatával kapcsolatban is. Éppen ezekre a körülményekre való tekintettel kellett volna megteremteni a lehetőséget ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán arra, hogy a nincstelen földmunkásság is földhöz juthasson. A régi telepítési törvényjavaslatot kellett volna szem előtt tartani, amely — mint beszédem elején elöljáróban kifejtettem — lehetőséget adott arra is, hogy nincstelen földmunkások is földhöz jussanak, amellett pedig arra is, hogy a földhözjuttatott az első két esztendőben ne legyen kénytelen a föld árának az évre eső részét megfizetni, hanem csak a kamatot, hogy gazdaságilag valahogy megerősödhessek, és csak a gazdasági megerősödés és a földnek bizonyos mértékben való beinstruálása után álljon be az a kötelezettsége, hogy kénytelen legyen a földnek az évre eső árát megfizetni. Minthogy ezeket a szociális szempontokat nem látom érvényesülni ebben a törvényjavaslatban és minthogy azokat a reményeket, amelyeket éppen a miniszterelnök úr tavaly ilyenkor az ország különböző városaiban tartott programmbeszédei alkalmával is felkeltett, a magyar nép igen széles rétegei szempontjából nem látom megvalósítva, a törvényjavaslatot sem az általános, sem a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Csizmadia András képviselő urat illeti a szó. Csizmadia András: T. Ház! Az előttem szólott képviselőtársam beszédével csak röviden óhajtok foglalkozni és csak annyit kívánok megjegyezni, hogy tulajdonképpen sajnálatraméltó azt, amit a képviselőtársam felhozott, hogy valamelyik község szegény munkásai kukoricadarán és répán éltek. Ezzel kapcsolatosan azt mondotta, hogy a kecskeméti rossz homokot kell azoknak a szegény embereknek odaadni. Tessék tudomásul venni, kedves képviselőtársam, hogy ha azt a rossz homokot adja oda nekik, akkor sem répára, sem kukoricára nem jut nekik. (Mózes Sándor: Nem azt mondtam, hogy azt keli odaadni! Azt mondtam, hogy erdőt kell telepíteni!) Én a statisztikával foglalkozni nem akarok, mert előttem szólott t. képviselőtársaim már bőven foglalkoztak a statisztikával. S ha az egyik foglalkozott vele, a másik azt a statisztikát nem fogadta el, hanem ő hozott fel egy másik statisztikát, amelyiket aztán a harmadik cáfolt meg. (Derültség.) T. Ház! Elismerem, hogy a munkáskérdésen valamikép segíteni kell, különösen most, amikor a mostani nyomorúságos helyzetben nyári munkával nem tudtak a munkások keresni; igen sok nagyon jóravaló és becsületes munkás sóvárog a kenyér után és azt óhajtja, hogy ne kényszermunkával keresse meg családjának a kenyerét, hanem saját erejével, csak munkaalkalom legyen, hogy kenyeret te•remthessen magának. (Farkas István: De azt nem tud a kormány adni!) A munkaalkalmak teremtésére nem egyedül a, kormány van hivatva, a kormánynak inkább az a feladata, j hogy ahol nagyon alacsonyak a munkabérek, ott azokat szabályozza, (Farkas István: De azt sem teszi!) úgyhogy a munkaidő alatt az a munkás keressen kenyérrevalót arra az időre is, amikor nem talál munkát. Nem érdeke sem a községnek, sem az adófizető polgárnak, még kevésbbé érdeke az országnak, hogy a munkanélküliekről úgy történjék gondoskodás, hogy kényszermunkával adjanak nekik munkabért.