Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 11 szerint csekély erőnkből elvégezzük azt a mun­át, amelyet az időjárás nekünk megenged. Hogy ez a munka eredményes lesz-e, vagy nem, az rajtunk kívülálló tényezőn múlik, amelyet mi, gazdák, »Istenáldásnak« szoktunk nevezni. Mi gazdák dolgozunk, és akkor, amikor ta­lán egy péterpáli rekkenő meleg egy egész esztendő munkáját tönkreteszi, nem siránkoz­hatunk azon, ami volt, hanem dolgoznunk kell azon, hogy az eke újra a földbe kerüljön, a föld megforduljon és reménnyel vagyunk tele a következő esztendőre. Az agrártársadalom és annak minden egyes tagja, ha tavasszal ki­megy, látja a baktériumok miriádjait és érzi, hogy hogyan kél a föld. Ő meg tudja érteni és látni, hogy az a búza hogyan nő. Az állattar­tás eredménye hosszú évek keserves munkájá­nak köszönhető. Szeretettel és ragaszkodással kell ezeket a kérdéseket elintézni. Ha ezeket a lelki momentumokat figyeljük, .akkor ezek azok lesznek, amelyek érthetővé teszik azt, hogy mi a rideg kereskedelemi számokkal fog­lalkozni nehezen tudunk. A mi foglalkozásunk­ban sokkal több a természetimádás és az anyaföldnek szeretete, mint a profitlehetőség, s ezért kell és múlhatatlanul szükséges, hogy e bajok közül, amelyek talán csak ma bajok, agrártársadalmunkat kiemeljük és megtanít­suk járni. Tekintettel arra, hogy itt a telepítési ja­vaslat egy láncszeme annak a programmnak, amely az előbb elmondottak felé irányul, s mi­vel bizalommal viseltetem a kormány iránt, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alap­jául örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Képviselőház! Előttem szólott Szily Márton t. képviselőtársam a bér­lőszövetkezetekkel és a szakoktatással kapcso­latban elmondott megjegyzéseit teljesen ma­gamévá teszem és azokkal minden tekintetben egyetértek. Minthogy beszédének lényege tu­lajdonképpen erre a két pontra helyeződött, azért beszédével hosszasabban nem is foglal­kozom. T. Ház! Egy esztendővel ezelőtt az egész országban a képviselőjelöltek választási gyű­léseken jelentek meg, és ezeken a jelöltek is és maga a miniszterelnök úr is szóvá tették azo­kat a reformokat, amelyek hivatva lesznek a magyar nép gazdasági helyzetét megerősíteni, az önálló kisexisztenciák számát szaporítani, a munkanélküliséget megszüntetni és egyálta­lában olyan új viszonyokat teremteni ebben az országban, amilyeneket ettől a reformparla­menttől a választópolgárság ós a magyar pol­gárság egyáltalában elvárhat. Ezek között a reformjavaslatok és reformtervek között leg­elsősorban emlegették azokat a gazdasági vo­natkozású javaslatokat és terveket, amelyek többek között a földreformmal kapcsolatban hivatva vannak a magyar nép széles rétegein segíteni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, 'képviselő urak! Mózes Sándor: Sajnos, azok a remények és azok a várakozások, amelyéket a képviselője­löltek országszerte, különösen a telepítési és hitbizományi javaslattal kapcsolatban felkel­tetteik, nagyon kis mértékben valósultak meg. Hiszen reformokról beszélve, nem azt akarjuk, hogy 20—25 esztendő múlva élvezzék a magyar állampolgárok a reformok gyümölcseit, hanem 2. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 465 az ígéreteknek megfelelően azt kívánják, hogy ezek a reformok tényleg segítsenek is a jelen­legi lehetetlen állapotokon, hogy a reformok tényleg segítsenek is, vagy legalább is igye­kezzenek segíteni a gazdasági helyzeten, a tár­sadalmi bajokon és a mai válságos helyzethez képest valóban orvosolják is azokat a bajokat, amelyekben ma az ország egész népe tengődik. T. Ház! Ha ma végigtekintünk (Dinnyés La­jos: Az üres padsorokon! — Derültség.) az üres padsorokon (Propper Sándor: Nyolcórás ülések vannak!) és ezen a javaslaton, le kell mondjunk reményeinkről. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne foly­tassanak beszélgetéseket. Mózes Sándor: Ha végiggondoljuk a mai gazdasági és szociális helyzetet, akkor nem is kell nagy rosszakarat hozzá, hogy egy temető­hözi hasonlítsuk ezt a helyzetet, amelyben a munkanélküli magyarok és mindazok a re­ményt vesztett magyarok élnek, akik közül évente ötezren dobják el maguktól az életet azért, mert ez a második éve együttülő reform­parlament (Jenes András: Még egy éve sem ülünk együtt!) nem gondoskodik olyan refor­mok megvalósításáról, amelyek ezeket a lehe­tetlen társadalmi bajokat orvosolnák. T. Ház! Telepítési törvényjavaslatot már többször is tárgyaltak a magyar parlamentben. A legelső ilyen irányú törvényjavaslat volt az 1894 : V. te. a telepítésről. S most» amikor a telepítésről és más földbirtokpolitikai kérdé­sekről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, ak­kor^ természetesen legelsősorban is meg kell határoznunk azt, hogy mit is értünk tulajdon­képpen a telepítés fogalma alatt; iazt értjük-e, amit ez a javaslat tartalmaz, (Propper Sándor: Be kellene ide telepíteni néhány képviselőt!) vagy pedig más idegen fogalmat értünk-e alatta, ami nincs meg a törvényben? Én úgy érzem,- hogy a telepítés fogalma, amelyről ez a törvényjavaslat tárgyal, hiányzik a törvény­javaslatból, de hiányoznak azok az intézkedé­sek is, amelyek szükségesek a telepítésnek az életben való megvalósítása céljából. Mert mit értettünk régebben telepítés alatt? Régebben azt értettük telepítés alatt, ha a visszavándor­lókat, a nincsteleneket földhöz juttattuk akkor is, amikor nem rendelkeztek azzal a vételárral, amelyet a föld ellenértékeképpen fizetniök kel­lett volna. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a törvényjavaslatnak, amely előt­tünk fekszik, éppen az a legnagyobb hibája, hogy a nincsteleneket teljesen kirekeszti a tele­pítés áldásaiból. Az 1894 : V. te, amely a tele­pítésről szól és amely ma is érvényben van, mindjárt 1. Vában a következőket tartalmazza (olvassa): »Az állam, a magánbirtokosok és a földbirtokot tulajdonjoggal bíró községek a jelen törvény rendeletei szerint telepeket ala­píthatnak, akár új községek alapítása, akár már létező községeknek hozzátelepítés által leendő megnagyobbítása céljából.« A 3. § pedig arról rendelkezik, hogy (olvassa): »A^ telepítő köteles ingyen, illetve vételár fizetésének kö­telezettsége nélkül átengedni a középületek, (a templomokat is beleértve) és a jegyző, a pap, a tanító és a kisdedóvó lakóházaihoz szükséges beltelkeket, úgyszintén az utak és utcák létesítéséhez szükséges területeket is. A telepítő tartozik továbbá a telepítési terület ki­terjedésének legalább 5%-át ingyen, illetve vételár fizetésének kötelezettsége nélkül köz­célokra átengedni.« A törvény azután megha­tározza azt, hogy mekkorának kell lenniök a 68*

Next

/
Oldalképek
Tartalom