Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülésé 1936 március 23-án, hétfőn. 461 Elnök: Szily Márton képviselő urat illeti a szó. Szily Márton: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban is előttem szólott igen t. képviselőtársam utolsó mondatára reflektálhassak és abban foglalt állítását a másam részéről legalább is visszautasítsam. Saját magam nem látom a szabadságjogok tördelését és nem látom okát annak a nagy bizalmatlanságnak, amellyel a t. képviselő társam a kormány iránt viseltetik. Engedje meg igen t. képviselőtársam, hogy egyébként igen értékes felszólalására, illetőleg annak egyes részeire beszédem során adjak egyes kérdésekben választ. Ami az előttünk fekvő javaslatot illeti, talán az utóbbi években nem volt egyetlenegy olyan javaslat sem, amely akkora érdeklődést váltott volna ki, amelynek olyan nagy szakirodalma és magánirodalma lett volna, mint az éppen előttünk fekvő javaslatnak. Ez a nagy érdeklődés természetszerűleg magával riozta azt a tényt, hogy ezt a javaslatot sok oldalról világították meg és ez a sok oldalról való megvilágítás természetszerűleg különböző és számos konklúzióra vezetett. Voltak egyesek, akik a telepítéssel kapcsolatban egy egészen messzemenő, talán a tulajdonjogokba is belenyúló földosztást képzeltek, míg voltak egyesek, — és ez talán a másik véglet — akik azt vitatták, hogy a telepítésnek, mint olyannak, egyáltalában semmi időszerűsége sincsen, közgazdaságilag nincsen alátámasztva és ha már egyáltalában erről a kérdésről beszéltek, ezt annyira korlátok közé szorították, hogy ez egyáltalában a telepítés közelébe sem jutott. Ha ezt a két végletet nézem és ezekből próbálok a javaslatra következtetni, akkor természetszerűleg két végleges véleményt fogok kapni. Az előbbi álláspontra helyezkedve és az előbbi oldalról nézve a javaslatot, ez túl konzervatív, majdnem azt mondhatnám, maradi javaslatnak tűnik fel, a másik végletről nézve, amely nem tartotta közgazdaságilag időszerűnek a telepítési javaslatot, ez túl radikális, túl rigorózus javaslatnak tűnik fel. Ha a közgazdaságtudomány tanából indulok ki és azt mondom, hogy minden olyan tervszerűen folytatott állami tevékenység, amely a birtokmegoszlás államhatalmi befolyásolásával a kisbirtokok szaporítására irányul, a telepítés fogalomkörébe sorozható, akkor a magam részéről elfogadom ennek a definíciónak alapján a javaslat címét, mint ténylegesen telepítési javaslatot. Továbbmenőleg azt mondhatom erről a javaslatról, hogy ez az általam előbb említett két véglet közt az arany középúton halad és ez az arany középúton való haladás magyarázza tulajdonképpen azt, hogy egyáltalában igényjogosultságot föld szerzésére nem ad a javaslat, hanem egy bizonyos anyagi előfeltételt követel meg az egyes birtokkategóriák kiegészítésére, irespektive házhelyek vagy bérletek megszerzésére. Természetszerűleg ez a lehetőség, amely anyagi feltétellel van összekötve, a radikális javaslatot kívánók szemében a konzervatívizmust adja meg, viszont a konzervatív javaslatot kívánók szemében éppen a lehetőség megadása adja a radikalizmust. A telepítés történetével, amely a magyar állam és nemzet ezeresztendős történelmén végigvonul, a magam részéről egyáltalában nem kívánok foglalkozni, mivel ez a kérdés már sok oldalról megvilágíttatott. A legutóbbi föld\ birtokpolitikai intézkedéssel, az 1920. évi XXXVI. törvénycikkel kénytelen vagyok ellenben egy kis ideig foglalkozni, mert óhajtanám megállapítani erről a törvénycikkről azt, hogy ez a maga nemében eredményes volt, mai látszólagos eredménytelenségét azonban az a tény magyarázza meg, hogy pénzügyileg egyáltalában nem volt alátámasztva és ennek a fundamentumnak hiánya fenyegeti összedőléssel ezt az építményt. (Ügy van! jobbfelől.) Ha a mai javaslatot nézem, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez az elmúlt ! 15 esztendő tapasztalatain épült. Igyekszik ki! küszöbölni az 1920-as földreform hátrányait, ezzel szemben kihasználja a mai súlyos gazdasági helyzetnek és pénztelenségnek minden kis parányi előnyét, hogy már eleve biztosítja a jövőben eredményességét. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Tekintettel arra, hogy a javaslaton átvonul a konzervatív gondolat, ez a javaslat nem adhat máról-holnapra való megoldásokat, de véleményem szerint a mai konstellációban egy azonnali megoldást, amelyet pénzügyileg nem tudnánk megalapozni, illetőleg egy olyan megoldást, amellyel nem megy parallel a mezőgazdasági szakoktatás kérdése (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.), amely kérdés a múltban teljesen el volt hanyagolva, de a jövőben a fejlődés minden reményét magában hordja, — gyors megoldást nem is látnék helyesnek, mert a kiosztott, vagy a juttatott földek tulajdonosai, illetőleg a földhözjuttatottak nem tudnák az a nemzetgazdasági kötelezettséget beváltani, amely hozzájuk fűződik és így a földek nem tudnának átformálódni, felszívódni a nemzet vérkeringésébe éltető táperőként, hanem akadályokat okoznának és mint káros kelevények, mint megoldatlan kérdések jelentkeznének. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) A javaslat első szakaszának 1. bekezdése egy alapgondolatot, egy elvi elgondolást rögzít le, amennyiben azt mondja, hogy elsősorban olyan elemek erősítésére törekszik, amelyek bizonyos anyagi javakkal már rendelkeznek, hogy ezáltal — eme anyagi javak által — tudják biztosítani a kitűzött cél elérését. En ezt úgy értelmezem, hogy azok a kisbirtokok, illetőleg azok a törpebirtokok, amelyek már a múlt idők viharait átélték és igazolták állóképességüket, 'egészíttessenek ki megfelelően családi birtokokká, amely családi birtokok nemcsak egy kiselbb létszámú családnak, hanem esetleg egy nagyobb létszámú családnak is megélhetést tudnának nyújtani. Örömmel üdvözlöm a javaslat 54. §-a 2. bekezdésében olvasható a,zt az intézkedést, amely kimondja, hogy a telekkönyvbe jegyzendő a jelen törvényjavaslat alapján létesített kisbirtok és ez a kisbirtok, vagy az ekként megjelölt családi birtok, 32 esztendőn át nem idegeníthető el, nem terhelhető meg és nem osztható fel a földmívelésügyi miniszter jóváhagyása nélkül. Ezt az intézkedést a.bból a szempontból üdvözlöm különös örömmel, mert ez ezeknek a családi birtokoknak több, mint egy emberöltőn felüli feloszthatatlanságát biztosítja. Sajnos, a földmívelésügyi miniszter úr nincs jelen, de miivel az államtitkár úr itt van, tisztelettel kérem, méltóztassék megtenni^ ezt az intézkedést a kisbirtokokra vonatkozóan nemcsak a telepítéssel kapcsolatban, hanem méltóztassék az igazságügymiiriiszter úr révén az örökösödési törvényen is olyan változtatást eszközölni, amely változtatás meg-