Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

462 Az országgyűlés képviselőházának : jelöli azt a ibirtokmiinimu>mot, amely nem osztható fel és amely megjelöli, azt a birtokparcellaminimumot, amely nem osztható tovább. Így elejét lehet venni annak, hogy a családi birtok öröklés útján állandóan szétporladjon, állandóan felosztódjék, mert másképpen tulajdonképpeni célját így későbben nem tudja betölteni. A parcellákra vonatkozólag ez az intézkedés azzal az előnnyel járna, hogy nem fordulhatna elő az, hogy egy kis törpebirtokos ember 5 katasztrális hold földje 15—20 különböző tagban va.n. Ez már alapjában rendíti meg ennek a kisbirtokos-kategóriának mezőgazdasági prosperitását. A javaslat 1. §-ának 3. bekezdése figyelemireiméltó intézkedést, illetőleg irányelvet tartalmaz, amelynek alapján új házhelyes társadalom keletkezik. En ennek fő célját abban látom, igen t. Ház, hogy ez az új házhelye? társadalom egy kis földdel és házzal bírván, tanújelét adhatja 'Szerzőképességének és értékállóságának; önmaga keresztülmehet egy olyan szelekción, amely kiemeli őt sorstársai sorából és alapját fektetheti le annak, hogy később az idők folyamán a családi kisbirtokos társadalom sorába lépjen. Intézkedik a javaslat arra az esetre is. ha a sajnos, szűkösen mért anyagi fedezet hiányzik. Erre vonatkozólag ugyancsak az 1. § 2. bekezdésében találunk intézkedéseket, illetőleg vezérfonalat, ahol a javaslat lehetőséget ad arra, hogy kevés anyagi erő birtokában kisbérletek, bérlőszövetkezetek, sőt esetleg örökbéirletek is keletkezhessenek, illetőleg alakíttassalak. TovábbmenŐleg intézkedik ez a javaslat, 20. §-ának 4. bekezdésében, abban az irányban is, hogy ezek a kisbérletek egy bizonyos idő multán a kisbirtokos-társadalom tulajdonába is átmehessenek. Speciális magyar helyzetünkre való tekintettel legyen szabad a kisbérletek, a bérlőszövetkezetek, illetőleg az örökbérleteik gondolatánál egy pillanatra megállnom, különös tekintettel hazánk egyes birtoktesteinek külön jogi vonatkozásaira. A célvagyonokra és a kötöttvagyonoikm gondolok itt. Ezeknek a célvagyonoknak és kötöttvagyomoknak természete, illetőleg jogi helyzete valahogy úgy van megállapítva, hogy a birtokos tulajdonképpeni nem tulajdonosa az ingatlannak, hanem csak haszonélvezője. Az alapító elődök ezeket az ingatlanokat egy bizonyos cél szolgálatába óhajtották állítani s a tulajdonosnak, vagy a jelenlegi birtokosnak a kötelezettsége az. hogy az állagot maradéktalanul tartsa meg s a vagyon állagát is meliorációkkal a lehetőséghez képest gyarapítsa. Olyannyira megy ez a kötöttség, hoigy a vagyon állaga csak engedéllyel, vagy különleges bírósági határozattal volt (megterhelhető. Teirmésizetszeírűleg' ezeknek a megterheléseknek okát is bizonyítani kellett. Vagy a vagyonállag mentése lehetett a célja ennek a megterhelésnek, vagy pedig hasznot hajtó meliorációk létesítése, amelyek viszont a vagy onállag mentése lehetett a célja ennek a ben. Természetszerűleg ez az ideális állapot, amelyet bátor voltam elmondani, ellenben kivételek is akadtak, éppen azért, hogy a szabályt erősítsék. Akik az ideális állapotot megközelítették és az ideális állapot szerint dolgoztak, azok rendesen jól kezeltségükkel, jól instruáltságukkal tűntek ki. A másik csoport ennek ellenkezője. A jólkezel tségre nézve a javaslat 17. §-a intézkedik akként, hogy az igénybevételnél fi12. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. gyelemmel kell lenni az ingatlannak jól vagy rosszul kezeltségére és az utóbbi később vehető igénybe. Ha ezen a gondolatmeneten végighaladunk, önkéntelenül jutunk arra a konklúzióra, hogy nem volna-e kimondható az az elv, hogy a megállapítottan rosszul kezelt ingatlanoknál, ilyen cél- és kötöttvagyonoknál bérleti szövetkezetek alakítása szerveztessék, illetőleg létesíttessék, figyelem nélkül arra. hogy jogalapot nyujt-e erre a javaslat vagy sem. Ugyancsak ezzel parallel ki kellene mondani azt az elvet is, hogy a jól kezelt céilvagyonok viszont érintetlenül hagyassanak. Talán túlrigorózitás színében tűnik ez fel, de végeredményben nem látok semmiféle sérelmes dolgot ennek az elgondolásánál, mivel a tulajdonképpeni állaghoz nem nyúlunk hozzá, csak az állag jövedelmét igyekszünk biztosítani vagy más útján igyekszünk megteremteni. Én ebben három előnyt látok. Ha a kisbérleti viszony esetleg egyes vagy szövetkezeti alapon létesül, ennek megteremtéséhez feltétlenül kevesebb anyagi erőre van szükség, mint az állag egyrészének örök tulajdonul való elidegenítéséhez. De meglevő szűkös anyagi erőnkkel nagyobb földterületet tudnánk telepíteni, mint így. Ha figyelembe veszem a bérösszeg garanciáját, akkor a jövedelem feltétlenül biztosítottnak látszik, sőt jobban biztosítottnak, mint amennyire biztosítva van a mai rizikós, esetleg labilis gazdaságnak a jövedelme. A tulajdonosra nézve, azt hiszem, teljes egészében mindegy lehet, mert az állag nem lévén az övé, őt csak az érdekli, hogy a jövedelmet megkapja és ha megkapta, az állag és a különböző melioráció fenntartása mellett, akkor végeredményben az állag fenntartásának kötelezettségét a jelenlegi haszonélvezővel szemben teljesítette. Az állam szempontjából sem közömbös egy ilyenféle intézkedés. Nem közömbös pedig azért, mert az illető ingatlan jól kezelve, feltétlenül nagyobb bruttó nemzeti jövedelmet nyújt, több kisexisztencia élvén rajta, több adót hoz, viszont nagyobb jövedelemmel szintén előnyösebb a helyzet. Ha most csak azt a földterületet nézem, amely a jelen javaslat alapján esnék esetleg elidegenítés vagy kisbérleti rendszer alá, ha ezt a maga tiszta egyedüllétében nézem, nem tudom annak eredményességét száz százalékig biztosítottnak látni, hogy ez a nemzetgazdasági követelményeknek eleget fog tenni akkor, ha ezzel parallel a megfelelő szakképzett ség és a termények értékesítésének kérdését nem oldjuk meg. Könnyen felvetődnék a gondolat, hogy a megfelelő szakképzettség jelen van, mert hiszen olyanok kapják a földet, vagy olyanok helyeztetnek birtokba, akik már ma is azon a földön dolgoznak, akik azon. a földön élnek, azon születtek. Legyen szabad tisztelettel egy példát felhoznom és a telepítési akciót egy olyan birtok rendezéséhez hasonlítanom, amely el van adósodva és amelyet likvidálni, rendezni kell. Ha ezt földeladással eszközlöm, akkor nem számolhatok a bruttó bevételi összeggel, hogy az egésszel új meliorációkat, vagy új befektetéseket eszközölhessek, nem számolhatok pedig azért, mert minden egyes egységre bizonyos teher jut. Előbb ezt a terhet kell kiegyenlíteni és csak az egy egységre jutó teher és a tulajdonképpeni bruttó vételár közötti differencia az, amely meliorációk megteremtésénél