Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-112
Az országgyűlés képviselőházának 11 De nemcsak ennek a kérdésnek távlatából foglalkozzunk a jogsérelmi és a jogvédelmi vonatkozásokká,!, hanem nézzük, hogy melyek a javaslatnak azok az intézkedései, amelyek különös alapot adhatnak a jogi érdekek sérelmére és ennek kapósán azok védelmére. Ezek a következők. Az első az, hogy melyek azok az ingatlanok, amelyek a törvény eélj aira felhasználhatók, a második az átengedésre való kötelezés kérdése, a harmadik a jelzálogos hitelezők és más érdekeltekkel kapcsolatos kérdések ügye, a negyedik pedig az illeték- és adótartozásokkal kapcsolatosan megoldandó feladatok kérdése. Az első kérdés, amelyet bátor voltam említeni, az, hogy mely ingatlanok azok, amelyek a törvény céljaira felhasználhatók. Etekintetben a törvényjavaslat 4—19. §-ai rendszeres, szabályos és minden tekintetben kimerítő intézkedéseket tartalmaznak, úgyhogy az ezekben a szakaszokban lefektetett elvek sem miniszteri, sem minisztertanácsi, sem semmiféle más határozattal nem módosíthatók, meg nem változtathatók és ki nem egészíthetők. Szóval a törvény maga határozza meg az ingatlanok tekintetében a megváltási lehetőséget. Azt is mondhatom talán, hogy a törvényjavaslat rendelkezése folytán a földmívelésügyi miniszter intézkedési körébe semmiféle a törvényben le nem szögezett olyan hatáskör nincs utalva, amely bármiféle tekintetben jogsérelmi alapot nyújthatna. Mindössze egy olyan intézkedés van ebben a fejezetben, amely lényegileg jelentőséggel bír a már említett kérdésektől eltekintve és ez: az úgynevezett tanúsítványok kérdése. A törvényjavaslat úgy intézkedik, hogy a (miniszter bizonyos esetekben tanúsítványokat köteles kiadni. De ha ilyen tanúsítványt nem ad ki, — és pedig nem ad ki a törvényjavaslat 16. "§-ának a) és b) pontja keretében — akkor a kérelmezőnek jogában van panasszal fordulni a bírósághoz s a bíróság útján követelni az ilyen tanúsítvány kiadását. Az az egy lehetőség tehát, amely a még törvényben meghatározott körülírásoktól eltekintve is bizonyos miniszteri hatáskört engedélyez, az is egy panaszjoggal van — hogy úgy mondjam — korlátozva és ilyen módon a bírói hatáskör kerül ismét előtérbe. Ettől a ponttól eltekintve lényeges lehet még az az intézkedés,, amely kimondja, hogy a mezőgazdasági ingatlan birtokosa az alkalmasság megállapítása céljából szükséges munkálatok folytán ne szenvedjen kárt. E tekintetben is megfelelő törvényes intézkedés van, amennyiben a 19. § első pontja erre az esetre az okozott kár megtérítésének kérdését rendes bírói útra tereli. Ami mármost az átengedési kötelezettség kérdését illeti, kétségtelen, hogy a minisztert itt különböző jogok illetik meg. Megilleti az a jog, hogy elrendeli az ingatlanok tulajdonjogi vagy haszonbérlet céljaira leendő átengedését. Megilleti az átengedési eljárás megindítása, az erdőkijelölés, a becsértéknek, a haszonbérnek és a haszonbérlet-feltételeknek a megállapítása. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a földmívelésügyi miniszternek most megbatározott jogköre bármiféle különös hatalmat biztosít és lehetőséget ad a hatalommal való visszaélésinek^ bármilyen formájára. Az átengedési kötelezésre vonatkozó szakaszok ugyanis minden lényeges kérdésben panaszjogot adnak, az illető érdekelteknek a miniszter határozata ellen. Ilyen panaszjog illeti meg az érdekeltet a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. . ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 455 miniszter ama határozatával szemben, hogy vájjon van-e tulajdoni vagy haszonbérleti átengedésre kötelezésnek helye és milyen mértékben; abban a ikérdésben, hogy kötelezhető-e a miniszter a gazdálkodás rendes menetét lehetetlenné tevő igénybevétel folytán átengedésre ki nem jelölt terület átvételére; hogy a 23. §-bain megjelölt erdőnek kijelölése kérdésében hozott miniszteri határozat megfelelő-e: továbbá, 'ha a miniszter az átengedésből való ellátás esetében megkívánt törlés iránt nem intézkedik. Különös fontossága van azonban annak a panaszjognak, amely nemcsak a tulajdonost, hanem a haszonélvezőt, a javadalmazást és a telekkönyvi érdekelteket is — amennyiben dologi jóig alapján érdekeltek — megilleti a miniszternek az átengedésre kijelölt ingatlan valóságos és teljes becsértéke tekintetében hozott ármegállapító 'határozatával szemben, hasonlóképpen a haszonbér összege és a haszon bérleti jogviszony feltételeinek meghatározására vonatkozó miniszteri határozattal szemben. A jelzálogos hitelezők és más erdekeltek biztosítására vonatkozólag ugyancsak a 31. § első bekezdése panaszjogot biztosít. Ugyancsak panaszjog illeti meg a tulajdonost a pénzügyminiszternek, illetőleg a földmívelésügyi miniszternek azzal a határozatával ^ szemben, amely kötelezi az illeték- és adótartozással bíró ingatlantulajdonost az ingatlan átengedésére. Ha az ilyen esetekben átengedendő ingatlan becsértékének megállapításáról van szó, szintén panaszjog illeti meg az illetőt. Messze mennék, t. Ház, ha mindenegyes kérdésnél megvilágítanám a javaslat jogorvoslati rendszerét. Jellemzésül elegendő, ha arra utalok, hogy összesen tizenhat esetben van panaszjog biztosítva az érdekeltek részére (Egy hang jobbfelől: Ez nem elég nekik?!) és ezek az esetek valóban azok, amelyekben a panaszjog biztosítása az érdekeltek jogi és anyagi érdekeit teljes egészükben megvédi. Nem vitás, hogy a törvény céljaira felhasználható ingatlan kinek juttatása kérdésében való intézkedés joga a 44—49. §-ok szeriint a miniszter hatáskörébe van utalva. Ámde ez egészen természetes, mert a törvény 46—48. §-ai igen súlyos és igen részletes korlátokat szabnak a miniszter elé a 45. §-ban megállapított jogának gyakorlására nézve. A dolog természete is azt kívánja., hogy a juttatás kérdésében r ne bírói eljárásnak legyen helye, nemcsak azért, mert egy hosszadalmas, évekre terjedő, minden egyes személlyel külön foglalkozó bírói eljárás úgyszólván teljes egészében megakasztaná azoknak a céloknak a megvalósítását, amelyeket ezzel a törvényjavaslattal tulajdonképpen el akarnánk érni, hanem különösen azért is, mert illy en kérdések eldöntése nem is tartozik bírói hatáskörbe. Alkotmányjogunknak egyik sarkalatos tétele a bírói funkcióknak a közigazgatási jellegű tényedésektől való elválasztása. Természetesen ennek a szabálynak ellenkezője ugyanily mértékben is áll: a bírói hatáskörbe tartozó jog- és igazságszolgáltatási kérdések egy pillanatijg sem téveszthetek össze közigazgatási jellegű ténykedésekkel, amelyekben semmiféle igazságügyi, jogi vagy jogszolgáltatási kérdés nem lehet és nincs. A magunk részéről abban az esetben veszel yeztetnők legjobban a bírói tevékenység megfelelő gyakorlását, ha a bírói kar hatáskörébe olyan intézkedéseket utalnánk, amelyek a bírót kiemelik a maga miliőjéből és beleviszik az életnek olyan for-. 67