Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-112
Az országgyűlés képviselőházának 112. nek tőkévé merevedő részét fogom itt vázolni és ismertetni. Ennek a teljesen objektív sta- • tisztikai munkánknak eredményeképpen azt láttuk, hogy nemzeti jövedelmünkből évenként az 1924/25. és az 1934/35. évek átlagában öt és félszázaléknyi összeg merevedett tőkévé, ami azt jelenti, hogy évenként 180 milliótól maximálisan 299, 300 millió pengőnyi érték merevedik tőkévé. Kérdem akkor, igen t. Ház, mi az oka annak, hogy ebből a 200—300 millió pengő értékű tőkéből akár évente 40—50 millió pengőt ne tudjunk elvonni egy nemzetmentő munkához, egy radikális földreformhoz! Meggyőződésem, hogy ez lehetséges éppen azért, mert ennek gazdasági előfeltételei megvannak, csak eggyel ikell tisztában lennük, hogy ehhez úgy a nagytőkének, mint a nagybirtokosságnak óriási áldozatokat kell hozni. Ez az alapfeltétel, amely a magyarság jövőjét biztosíthatja és megerősítheti. Igen t. Ház! Igazolnak azonban engem nemcsak ezek a magyar nemzeti jövedelemre és tőkeképződésre vonatkozó számok és az 1920—1930. években invesztált óriási tőkék, hanem igazolnak, — amit oly kevéssé szeretnek elismerni, — a németországi és az olaszországi telepítés eredményei is. Németországban 1920-tól kezdve még a legsúlyosabb években, 1920-ban és 1921-ben is 65.000, illetve 86.000 holdat vettek igénybe és az utána következő években a német márka hallatlan devalvációja idején is évről-évre nőttek ezek a területek. A válság kitörése után, az 1930. és 1933. években évenként átlag 200.000 holdat vettek igénybe telepítés céljaira. A háború utáni második évtized alatt kereken 2-3 millió holdat hasznosítottak kisgazdaságok létesítésére illetve arra, hogy 67.000 telepet, 117.000 hozzátelepítést és 143.000 helybeli bérletet létesítsenek. 330.000 családnak Önállósítása, önállóvá tevése az eredménye a német telepítési politika másfél évtizedének. Nagyon jól tudjuk, hogy azzal érvelnek: a német gazdasági élet egészen más, jóval nagyobb méretű. Ez mind igaz, de, igen t. Ház, Németországban a nagybirtok területe ma már jóval kisebb mint Magyarországon, ami arra enged következtetni, hogy igenis mód van rá, hogy a radikális, de ilyen konszolidált irányban folytatott földreformot végrehajtsuk. Meg vagyok arról győződve, hogy Németországot ebben az óriási áldozatokkal létrehozott és több mint ezer millió márkát felhasznált telepítésben az vezette, hogy minden betónfedezéknél erősebb védő övet létesítenek a keleti végeken. Ugyanennek a szempontnak kell minket is vezetnie ebben a kérdésben. Határvidékeinket meg kell erősíteni és ezért véleményen szerint semmi áldozat nem sok. Fel kellene említenem, de az idő rövidsége miatt alig lehetséges már elmondanom az olasz telepítés eredményeit és ba arra gondolok, hogy a Pontini-mocsarak kiszárított területein sok százezer holdon ma, önálló tanyagazdaságok ezrei virágoznak, teljesen új központi városok létesültek és mindez az 1928 december 24-én hozott törvény óta és által, akkor meggyőződésem az, hogy a mi követelésünk nem irreális, hanem nemzetvédő és ezért harcolni fogunk. (Mózes Sándor: Munkába kell állítani a földmunkásokat, hadd dolgozzanak!) Nagyon jó az, hogy nálunk nincs szükség arra, hogy a mocsaraktól hódítsunk el területeket, nálunk kitűnő földek hevernek gazdátlanul, mert negyedmilliónyi nagybirtok van idegen állampolgárok kezén. (Ügy van! ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 437 Ügy van! a ssélsőbaloídalon.) Meggyőződésem az is, azzal az általános felfogással szemben, amely a szónokoknál többnyire kicsendült, hogy föld lesz annyi, amiennyit akarunk, óriási kvantumban fog piacra kerülni. Ez nem fog bekövetkezni azért, mert mindenki végletekig ragaszkodik földjéhez. Méltóztassék megnézni a parcellázási statisztikát, amely arról számol be, hogy a kormány gazdavédelmi rendelkezései egyenesen szöges ellentétben vannak a föld elaprózódásával. Tessék megnézni: 1931-ben, már a válság évében is, az 500 holdnál nagyobb birtokból 15.600 holdat parcelláztak, addig 1934-ben a moist megjelent évkönyv szerint már csak 1071 holdat. Voltam bátor . annakidején,, tavaly nyár elején erről a kérdésről ,a pénzügyminiszter úrnak is 1 említést tenni, hogy meggyőződésem az, hogy a kormány agrárpolitikájában óriási ellentétek vannak: a nagybirtok gazdavédelmi intézkedései ellentétben állanak a kormány telepítési törekvéseivel, illetőleg a kisbirtokok létesítésével. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Isimét viasza kell térnem Bethlen István gróf beszédére. Nem tudom megérteni 'azt, miért látja ő a, telepítési javaslatban felhozott szövetkezeti bérletekben az orosz kolkhosz megjelentését. (Zaj.) Kérem, beszédidőmnek félórával való meghosszabbítását. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg! — Mozgás és felkiáltások a baloldalon.) Elnök: Kérem, álljanak fel azok a képviselő urak, akik a hosszabbítást megadják. (Megtörténik.) Tessék a jegyző úrnak a • képviselő urakat megszámlálni. (Zaj. — Czirják Antal: Ilyen beszédet nem lehet meghallgatni 1 ? — Horváth Zoltán: A jegyző is számít!) vitéz Kenyeres János jegyző (megszámlálja a képviselőket.) Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megmondani az eredményt. vitéz Kenyeres János jegyző: Harmincegy nem adja meg, harminc megadja. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház a hosszabbítást nem r adta meg. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Mózes Sándor: A magyar nép jövőjéről van szó! — Buchinger Manó: Szakembernek nem adnak meghosszabbítást! — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Matolcsy Mátyás: Azzal fejezem be beszédemet, hogy ez az a politika, amely a magyarságot és a magyar nemzetet megöli. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Megay-Meissner Károly! (Folytontartó zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mózes Sándor közbeszól.) Elnök: Mózes Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Megay-Meissner Károly képviselő urat illeti a szó. Megay-Meissner Károly: T, Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mielőtt az előttünk fekvő és tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal kapcsolatosan véleményemet kifejteném, illetőleg megindokolnám azt, hogy a javaslatot miért tartom helyesnek,^ megfelelőnek és időszerűnek, méltóztassék megengedni, hogy az előttem felszólalt Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam beszédével foglalkozzam. Ez alkalommal t. képviselőtársam beszé-
