Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. nem akarjuk önálló exisztenciává, a ím agyar társadalom gerincévé tenni? (Mózes Sándor: Még sem lőhet őket elpusztulni hagyni, valamit csak kell csinálni velük!) T. Ház! Nagyon jól tudom, öiogy agrármunkásságunk egyrészének nem juthat föld, azonban Bethlen István gróf volt miniszterelnök úrnak azt az állítását imiégis kifogásolnom kell, hogy a 770.000 főnyi mezőgazdasági cseléd, törpebirtokos, napszámos ési mezőgazdasági munkás nem kaphat földet és nem lehet önálló exiszteneia. Az az érdekes azonban, hogy bár Bethlen István gróf nagyon helyesen — én is teljesen elfogadom ezt — a mechanikus földosztás ellen foglal állást, emellett • minden következtetésében egy mechanikus földosztás képe lebeg. Csak így tudóan megérteni azt, hogy a 770.GQÖ! önálló exisztenciáról, illetve munkaképes emberről úgy beszél, imiintha ennek a rétegnek minden tagja valóban önálló kisgazda-exisztenciává volna teöiető. Elfelejti azt, hogy Magyarországon évenként 40.000 ember hal meg tuberkulózisban, rákban és idegmegbetegedésben, ami orvosi szakvélemény szerint azt jelenti, hogy ennek a száminak legalább ötszöröse szenved hasonló betegségekben, tehát 200.000—250.000 beteg szervezettel állunk szemben; ezeknek életéről feltétlenül egy szociális biztosítás van hivatva gondoskodni. Eszerint pedig ez a szervezetében megtámadott társadalmii réteg semmiesetre sem lehet egy új, Önálló, erős társadalomnak a törzse. Ha mindezeket szálmhavesszük és ha még azt is meggondoljuk, hogy ezek között az eimberek között olyanok is vannak, akik fizikailag munkaképesek ugyan, de szellemi képességeik olyanok, hogy önálló exiszteneia vitelére alkalmatlanok, akkor azt kell {mondanunk, hogy az említett 770.000 embernek talán csak a fele tehető eredményesen és feltétlen sikerrel önálló gazdává. Nyilvánvalóan ez bizonyítja a legjobbanhogy mennyire nem lehet alkalmazni a mechanikus földosztás rendszerét, viszont a telepítési javaslatban nem találom meg azt a határozott kitételt, hogy telepítés céljára igenis erősen szaporodó, egészséges gazda- illetőleg munkáscsaládokat fognak kiválasztani, pedig meggyőződésem az, hogy a telepítés szempontjából nem az illető ember vagy család mai pénzügyi gazdasági ereje kell, hogy a döntő legyen,, hanem az, hogy milyen értékkel, milyen 'munkakapacitással és képességekkel indul új életre. Csak annak van értelme, hogy tényleg ezeket kiemelve, kiválasztva agrárlakosságunk széles rétegeinek elproletarizálódó tömegeiből, a mai kisgazdatársadalmat megkétszerezve, az országnak egy stabil gerincet teremtsünk. Igen t. Ház! Ha azonban figyelembe is vesszük azt, hogy nem járhatunk el mechanikusan, sem a föld, sem az ember kiválasztásában, ínég akkor is teljesen helytelen az a felfogás, hogy nincs elegendő földünk a munkásság számára. Nagyon jól tudom azt, hogy ha nem jut mindenkinek föld, akkor az agrártömegek .széles rétegeinek igenis a telepítéssel vagy a földreformmal párhuzamosan megindítandó munkákban kell elhelyezést nyernie. Az én meggyőződésem az, hogy egy új földreformot csak útépítéssel, csatornázással és mindazokkal a megoldandó problémákkal szerves kapcsolatban lehet elindítani, melyeket könyvemben részletesen ki is fejtettem. Egészen bizonyos, hogy ezeknél a munkálatoknál az agülése 1936 március 23-án, hétfőn. 435 rártömegek nagyon jelentős része fog munkaalkalmat találni. De még tovább megyek. Ha még ez sem elég, akkor feltétlenül hivatkoznom kell a mechanikus földosztás és egyáltalában a mechanikus szemlélet ellen arra, hogy egy smélyenjáró, de hangsúlyozom, radikális földbirtokreform esetén nem lehet kizárólag a föld feldarabolásából elindulni és az, így származó munkaalkalmakat nézni, mert meg kell látni az 50.000 holdas Cegléd tipikusan kisgazdaváros 40.000 emberének széles életlehetőséget mutató skáláját, szemben akár csak — hogy egyet említsek — a nála nagyobb területű sövényházai Pallavicini őrgróf-féle nagybirtokon élő 7000 embernek, cselédnek és napszámosnak nagyon is szerény nyomorúságos életlehetőségével. Számolni kell azzal, hogy a munkaalkalmak osztásával, a jövedelemnek helyben való forgásával új szükségletek, új munkaalkalmak és új életlehetőségek indulnak. Teljesen téves az a szemlélet, hogy ha a nagybirtokot felosztjuk, ha kisgazdaságokat teremtünk, akkor ott kizárólag mechanikusan ennyivel, vagy annyival töíbb termelés, vagy 'munkaalkalom, nyílik. Utalok arra, hogy a Duna-Tisza közén levő nagy parasztvárosok, vagy falvak annak köszönhetik létalapjukat, hogy igenis, kisgazdabirtokokkal telített határúak, nem úgy, mint a Dunántúl akár a Dráva mentén, ahol egy lelket sem látni, mert mindenütt ott húzódik el egykét nagybirtoknak, vagy hitbizományi birtoknak óriási területe. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A mi elgondolásunk pedig nem mechanikus ímegoldás, mert a földreform során igenis, új élet indul, új élet fakad és ezt is számba kell venni akkor, amikor egy radikális foldbirtokreformról beszélünk. Azzal a véleménnyel sem tudok egyetérteni, hogy a jelenlegi problémákat, a földkérdés megoldását egy egyszerű házhelyakcióval ki lehetne elégíteni. Meggyőződésem az, hogy az 1920. évi házhelyakció csak a technikai megoldások és a lakásszükséglet kielégítéise szempontjából volt sikeres. Felteszem a kérdést, vájjon mennyivel jobb lenne, f ha a 3400 faluhoz odaragasztott új utcák házai a kiszemelt nagybirtokok területéin mint önálló községek szerepelnének ania s ezzel, a 200.000-nyi új házzal talán kétszáz új falu lehetne az országban s talán ezzel az egész földkérdés is végleges megoldáshoz jutott volna az elimúlt másfél évtized alatt! Meggyőződésem az, hogy a házhelyakció nem elégséges. Lehet elégséges a lakásszükséglet kielégítéséire, de semmiesetre sem a földkérdés megoldására. Nagyon jól tudom, hogy ez alkalmas lehet arra, hogy azoknak a nagybirtokoknak a munkásait megkösse, ahová ma a felsőmagyarországi megyék nyomorultjai vándorolnak a nyár folyamán. Lehet, hogy a Mezőkövesdről kirajzó 2—-30ÖO .magyar munkás megkötését eléri, de nem éri el azt, hogy a föld egyenlőtlen megosztásából származó összes prdblémák tényleg megoldást nyerjenek. Ami azt a második felfogást illeti, hogy ennek a telepítésnek az eredményeit kell tárgyalni, amit a jelenlegi telepítési törvényjavaslat jelent, idevonatkozói ag mindenekelőtt ismétlem a törvényjavaslatban foglalt számokat. Ezeket annyian felemlítették, hogy most már csak a vázát adom: 25—30 év alatt 350.000 holdnyi területen — 200.000 holdon öröktulajdon, 150.000 holdon bérlet formájában — kíván a javaslat 20—25.000 önálló exisztenciát teremteni. A kisbirtokok 8*6 millió holdnyi területé-