Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

32 Az országgyűlés képviselőházának 98. esetben miért ne lehessen a szerzett jogokhoz hozzányúlni. Nem mondom, hogy mindenkit vexálni kell, de előfordulhatnak esetek, amikor jogos, hogy hozzányúljunk a szerzett jogokhoz és rendet teremtsünk ezen a téren. A 11. §-ban a törvényjavaslat biztosítékot követel egyes Iparágaktól. Nem tartozik ugyan szorosan ehhez a szakaszhoz, de az igen t. miniszter úrnak szeretném figyelmébe ajánlani azt, hogy az iparosok nagyon sokat panaszkodtak a generál-vállakózásokra. Mivel itt kellő biztosíték letéve nincs, amikor a munka már be van fejezve, az illető iparos nem tudja munkadíját megkapni. Sok kisiparos van, aki kölcsönt vesz fel arra az öszszegre, amelyet majd elvégzendő munkája után fog kapni és amikor munkáját befejezte és munkadíját kéri, a felelet az, hogy nem tudják kifizetni. Akitől a kölcsönt felvette, az pedig szorongatja. Perre kerül a dolog és bizony annak a kisiparosnak az exisztenciája veszendőbe mehet. Az ilyen generálvállalkozóknál tehát nagyon fontos, hogy valami biztosítékot tegyenek le, hogy azok a munkások, akik náluk dolgoztak, munkadíjukat bevégzett munkájuk után valóban meg is kaphassák. Ez nem lesz igazságtalan intézkedés. Csak egy idevágó esetet mondok el. Egy ilyen nagy vállalkozó elhivatott egy villanyszerelőt s alkuba bocsátkozott vele, hogy menynyiért szerelne fel egy-egy villanylámpát. Az illető 4'50 pengőért vállalta volna. Azt mondta: ez borzasztó sok, így nem adhatom magának a munkát. Másnak^ adta a munkát, aki még kevesebbet kért. Később, amikor a ház készen volt, elhívták az illetőt valami javítás elvégzésére és ez beszéd közben érdeklődött, hogy a villanyszerelésért nagyvállalkozó mennyit számított fel. Kiderült, hogy 9 pengőt számított, tehát 100%-kai többet, mint amennyit ő fizetett. Ilyen körülmények között teljes joggal kívánhatjuk, hogy a biztosíték ezeknél is meglegyen. Ez nem tartozik szorosan a 11. §-hoz, mégis a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom ezeknek az iparosoknak óhaját és kívánságát. Amennyiben lehetséges, méltóztassék ezt valahogy beszúrni, mert, mint mondottam, teljesen jogos az a kívánság, hogy csak olyan vállalkozó végezhessen munkát, aki maga is biztosítékot tud nyújtani arra, hogy a munkásokat tisztességesen ki tudja fizetni. A 15. §-ra nézve legyen szabad a következő megjegyzést tennem. A 'bizottság általános megelégedéssel fogadta ezt a szakaszt. Az előadó úr azután egy szót iktatott be, de ez nem elégítette ki sem a bizottságot, sem bennünket, sem magát az iparosságot, különösen nem a kádár-iparosságot. Mert miről van itt szó, hogy például a borkereskedők csak új hordókat nem készíttethetnek, inert ezeket a kádáriparossal kell elvégeztetniük, de a többi javítást már otthon elvégeztethetik. Nagyon ; jól tudjuk, hogy a hordó nem egy évig tart el, hanem évtizedekig és a hordókészítésnél sokkal fontosabb a hordók javítása, tehát ezeknél a javításoknál inkább biztosítva van a kádáriparosság megélhetése, mint az új hordók készítése által. Éppen azért kérjük, hogy az eredeti szakasz maradjon meg és ezenkívül a végrehajtási utasításba vétessék be, hogy a hordó javítás nem jelentheti azt, hogy új anyagot bedolgozhassanak a hordóba. Amikor ipari kiállítás van, látjuk azt a munkát, amelyet a kádáriparosság végez, de meg ülése 1936 február 27-én, csütörtökön. kell jegyeznünk azt is, hogy a kádáriparosság csak tengeti életét. Éppen azért mindent meg kell tennünk, hogy munkához juthasson. A nagyvállalkozó, a bornagykereskedő úgyis kénytelen kádáriparost foglalkoztatni, de a kádáriparos szintén munkással fog dolgoztatni, csakhogy többel és nem lesz kitéve annak, hogy a nagykereskedők kiuzsorázzák, éhbéren tartsák. A 16. §-nál, amelyet örömmel és megelégedéssel fogadott az egész iparosság, az az óhajuk' és kívánságuk, hogy az átalakulás lehetőleg minél rövidebb idő alatt történjék meg. Az igen t. miniszter úr azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy nem lesz túlságosan hosszú az idő, hogy ez lehetőleg két éven belül meg fog történni. Ezt azonban nagyon sokalja az iparosság, mert azt mondja, hogy legfeljebb hat hónap kell, hogy legyen ez az idő. Nein kell attól félnünk, hogy ta bedolgozó munkásság munka nélkül marad, mert, igen t. miniszter úr, amikor azt a munkást elbocsátják és a munkát egy kisiparos kapja, mivel a kisiparos egymagában nem tud dolgozni, a kisiparos is kénysze•rítva lesz arra, hogy segédekot fogadjon fel. A.zt tehát, akit a kereskedő elbocsátott, felveszi majd maga a kisiparos és — amint ezt később bizonyítani is fogom — az a kisiparos sokkal jobban is fogja a munkásokat fizetni, mint a kereskedő. Éppen ezért tisztelettel kérem, hogy ez minél rövidebb idő alatt történjék meg, mert az iparosság úgy, mint Propper és Takács Ferenc képviselő urak felszólalásaikban mondották, tényleg úgyszólván már a tönk szélén vannak, az iparosságon tehát nekünk mielőbb segíteni kötelességünk. Minden halogatás azzal a veszéllyel jár, hogy még több iparos fogja beadni iparengedélyét és mint kontár fogja a többi keresetét rontani és valamennyit büntetni kell majd. Ez nem megnyugvást, hanem elégedetlenséget fog kelteni. Kívánják azt, hogy a mértékvételt mindenképpen tiltsák be. Azt mondják, hogy ha a kereskedő egyszer előveszi a_ ^centimétert, akkor a törvényt már ki fogják játszani. Az a vevő, aki bemegy egy kereskedőhöz és kész ruhát vásárol, azzal a tudattal menjen be oda, hogv ő kész ruhát és nem rendelt ruhát vásárol. (Ügy van! a balközépen.) Ha testhezálló ruha kell neki, akkor nem fog kereskedésbe menni, hanem kisiparoshoz fog menni és ott fogja megrendelni azt a ruhát. (Ügy van! a bálközépen.) De mihelyt egyszer megengedik annak a kereskedőnek, hogy ott az üzletben mértéket vegyen és azt a vállalt munkát átadja egy általa kiszemelt kisiparosnak, ki fogja elhinni, hogy a kereskedő annak a kisiparosnak azt fogja fizetni, ami — mondjuk — árminimálás esetén ki van szabva? Az a kisiparos megint teljesen ki lesz szolgáltatva a kereskedőnek, mert egyébként nem fog munkához jutni. Ezért fontos dolog, hogy ezt megszüntessék. Amikor azonban itt csak a ruházati, a cipő- és a szőrmeiparról van szó, én ezzel nem tudok megelégedni. Itt van ugyanis például az asztalosipar, ahol ugyanez a helyzet. (Ügy van! a balközépen.) Amióta az iparosok szövetkezetét beszüntette az löksz., azóta gombamódra szaporodnak a bútorüzletek. Tessék végigmenni a Baross-utcán, 24 bútorüzlet van ott egymás mellett. Ha a kisiparos elkészítette a bútort, ő maga nem tudja áruba bocsátani máskép, mint csak egy kereskedőn keresztül. El kell tehát mennie egy ilyen bútorüzletbe és ott felajánlania a bútort. Tegyük fel, hogy 400 pengőt kér érte. Azt mondja