Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-98
Az országgyűlés képviselőházának 98. ü igenis meg lehet kívánnunk, hogy erre az életpályára vallásos éserkölcsös életben nevelődjenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi nem kívánjuk azt, hogy az illető például a templomokban buzgó legyen, de azt igenis kívánhatjuk és kívánnunk kell, hogy a keresztény világfelfogással ne jusson ellentétbe. ' Helyeslés a jobboldalon) Erre akkor kell törekedni, amikor még az illető a mi kezünkben van, amikor még tanonciskolába jár. Miután erre nagy súlyt fektet a törvényjavaslat, örömmel üdvözlik. (Rajniss Ferenc: Ösztöndíj is kell ugyanúgy, mint az egyetemen.) Aki kitünteti magát, annak^ adjuk lehetőséget, hogy menjen a külföldre, és ott képezze ki magát, bár nem tudom, hogy külföldön többet tanul-e, mint amennyit itthon tanulhat? (Ügy van! a jobboldalon.) Lehet, hogy talán soviniszta vagyok és azért állítom ezt, de én azt hiszem, hogy a magyar kézműiparnak nincs mit szégyenkeznie a külföld előtt. (Rajniss Ferenc: Sőt büszkék lehetünk rá!) Mindenesetre szélesebb _ világismeretet szerez magának, de ha törekszik, iparát otthon is elsajátíthatja. A vidéken és itt a fővárosban is láttam, a katolikus népszövetségbe csoportosult kisiparosok körében is tapasztaltam, hogyha tanonc szabadságideje semmiféle nehézségekre nem talál, azt mindenki teljesen megfelelőnek — emberileg szólva — kötelességnek találta. Nagy tetszést aratott mindenütt az árrombolás elleni szakasz. Ebben a szakképzett iparosok szinte védelmet találnak a kontáriparosokkal szemben, de egyúttal magával a nagyiparral szemben is, amely sokszor éppen azért, mert silányabb anyaggal dolgozhatik, igazságtalan konkurrenciát teremt s a _ kisipart teljesen lehetetlen helyzetbe^ hozhatja. A munkaügyi bizottságoknak alakítása is közkívánat tárgya volt és még az az óhajuk, — amit később majd elő fogunk terjeszteni —hogy ennek a bizottságnak hatáskörét bővítűpiTr Tri Ezek voltak tulajdonképpen azok a pontok, amelyek általános helyesléssel találkoztak. Amikor mi ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadjuk, ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden megjegyzés nélkül tesszük, ez nem jelenti azt, hogy annak minden rendelkezése száz százalékig megfelel. Éppen azért legyen szabad a következőkben most azokat r a kívánságokat tolmácsolnom, amelyekkel én találkoztam. Az 1. §-nál arról beszéltek, hogy ezt az egész szakaszt ki lehet játszani azzal, hogy aki iparigazolványt nem válthat ki, az egyszerűen gyárszerű ipar folytatására kér engedélyt és erre az engedélyt meg is kapja. Az eddigi szokás szerint egy év múlva be kellett jelentenie, hogy megkezdte-e a munkát vagy 'sem és ha akkor valami kifogás felmerült ellene, megfellebbezte. Amíg az ügy véglegesen elintéződött, az két-három évig eltartott s ez alatt ő jogosulatlanul űzte ezt az ipart. Az a kívánság merült itt fel, ne engedtessék meg ilyen hosszú idő, hanem köteleztessék az illető arra, hogy amint megkezdte a munkát, _ kethárom héten belül már tartozzék is bejeién; teni, hogy ő az ipart megkezdte, hogy az illető hatóság utánanézhessen, vájjon tényleg 20—25 munkással kezdte-e vagy pedig egyszerűen csak az ipartörvény kijátszásáról van-e szo. Ez fontos kívánság, mert ha ezt nem lógjuk ellenőrizni és megengedjük az eddigi jogszokást, az eddigi gyakorlatot, akkor a törvényjavaslatnak ez a hézaga iblzcny elég alkalmat ése 1936 február 27-én, csütörtökön. 31 fog szolgáltatni a kontármunkára (ügy van! a középen.) és sok kisiparos fogja érezni ennek hátrányát. Ha azonban ezt szigorúan fogják ellenőrizni és szigorúan fogják venni, hogy az illető a kapott iparigazolvány alapján folytat-e valóban gyárszerű munkát vagy pedig csak kontármunkát, folytat, akkor ennek a törvénynek kijátszása lehetetlennné válik. A 4. §-nál az a kívánság nyilvánul meg, hogy a szerelőipart jobban kell védeni. Ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy ha valahol egy községbe villamosáramot vezetnek be, az illető társulat visszavonásig szóló iparigazolványt kap, de amely pillanatban egy szerelő ott letelepszik, az iparengedélyt abban a pillanatban elveszik a társulattól. Ez igazságos dolog, teljesen helyesen is van így. De azt monják, hogy ha valahol villamosítás folyik és nem^tiltják meg előre véglegesen, hogy a vállalat végezze el a munkát, akkor azonnal odamennek a kisiparosok és letelepszenek oda, viszont, ha ez nem lesz előre megtiltva és a társulat kaphat iparigazolványt, akkor maga a társulat nem fog arra törekedni, hogy kisiparos telepedjék le az illető helyen, hanem arra törekszik, csak akkor telepszik le a szerelő kisiparos, amikor a vállalat már lefölözte a munkát, akkor jön majd csak a kisiparos a hátralévő munka elvégzésére. Az lenne tehát a kérés, hogy a 4. § akként módosíttassék, hogy a nagyvállalat semmiképpen se kaphasson ilyen iparigazolványt, hanem csakis a szakképzett iparos. A másik kérésem pedig az, hogy ha már nem lehetne módosítani ezt a szakaszt, és benne maradna az, hogy iparigazolványt visszavonásig kaphat a vállalat, akkor ezt a munkát ne legyen szabad munkással végeztetnie, hanem csak képesített villanyszerelővel. Ez tudniillik nem olyan nagy munka, úgyhogy ezek a vállalatok munkásokat is betaníttatnak és velük mint napszámosokkal végeztetik a szerelést, pedig mindannyian tudjuk, milyen nagy veszedelmeket rejt magában egy rossszul végzett szerelés. (Ügy van! Ügy van!) Fontos t kívánság tehát, hogy ne munkással, hanem^ képesített villanyszerelővel végeztessék el a vállalatok ezt a munkát. (Helyeslés.) T. Ház! A 10. §-szal kapcsolatban, amely respektálja a szerzett jogokat, csak megismételni tudom azt a kívánságunkat, amelyet már a bizottsági ülésen is előhoztunk és amelyet itt Müller Antal t. képviselőtársam is megemlített, hogy tudnillik május elsejéig visszamenőleg vizsgálják felül ezeket a kiadott iparigazolványokat. Azt is megindokolta Müller t. képviselőtársam, hogy miért. Azért, mert amikor híre járt annak, hogy ezt a törvényt módosítani fogják, a tőke iparkodott minél több ilyen iparjogosítványt kiváltani, hogy amikor majd a módosítás bekövetkezik, az iparjogosítvány birtokában legyen és a szerzett jog elvénél fogva továbbra is birtokosa maradhasson az ilyen jogosulatlanul szerzett ipar igazolványnak. En koncedálom a szerzett jogok iránti tiszteletet ebben az esetben is, ha altisztéit Ház máskor is következetesen respektálta volna a szerzett jogokat. De láttuk, hogy amikor az 1872. évi ipartörvényt megalkották, sehogyan sem respektálták a kisiparosság addig bírt jogait. Éppen így, amikor a hitbizományról szóló reformot tárgyaltuk, nem nagyon hivatkoztak a szerzett jogra és ebben a törvényjavaslatban is, amikor reál jogról van szó, megint esak nem respektáljuk a szerzett jogokat. Nem tartom tehát lehetetlenségnek, hogy ebben az