Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. ü a legkevesebb helyen és a legritkább esetben lelhetők meg más országokban. Egyáltalán a telepesek kiválogatása nem olyan könnyű feladat, mert a telepeseknél nem nélkülözhető ugyan egy bizony osf okú anyagi erő, de ezt az anyagi erőt a munkaszeretetnek, az erkölcsi erőnek és a szaktudásnak feltétlenül erősítenie kell, mert a nélkül igen könnyen beáll a nemboldogulás. Aki csak akkor kezd ezekkel az ismeretekkel úgy nagyjából foglalkozni, amikor telepéhez hozzájut;, annak a kilátásai bizony .nem valami rózsásak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A telepesnek mindig és mindenütt igen keményen meg kellett dolgoznia azért a földért, amelyet a végén magáénak óhajtott tudni. Igen tisztelt Ház! Erintettem, hogy ezeknek a földbirtokpolitikai intézkedéseknek, amelyeket különböző államok behoztak, világnézeti és ultranaciamális szempontok voltak tulajdonképpen a szülői és okozói. Ilyeni törekvésekkel kétségtelenül találkozunk és ilyen törekvésekről hallunk ma is, ezek a törekvések azonban kétségtelenül mindig háttérbe .szorulnak, mert ezekből a világnézeti kérdésekből, ezekből az ultranacionalista földbirtokpolitikai rendezésekből az örökérvényű és

1 megmásíthatatlan gazdasági törvények erejénél fogva gazdasági, szociális és államlháztartási kérdések lesznek, ezek a kérdések önként lesiklanak a politikai elgondolás mezejéről és átkerülnek a gazdasági síkra. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Említettem, hogy numerikus osztással célt érni nem tudunk, de nem lehet egy földbirtokpolitikának az sem a célja, hogy esetleg tízezreket kiemelve, százezrek életét a legnagyobb nehézségeknek, a legnagyobb viszontagságoknak tegye ki. Meglehetősen nehéz kérdés az, hogy biztosítsuk az egészséges birtokfejlődést, biztosítsuk a mezőgazdasági munkásrétegnek nemcsak megélhetését, hanem — ha lehetséges — sorsának javítását is, amire feltétlenül szükség van, és ezenkívül radikálisan az elkobzás módszerét sem vegyük igénybe. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A kisbirtok terjedésével és ennek szükségességével kapcsolatban Takács Ferenc t. képviselőtársam és mások is különféle szempontokat hoztak fel. Ezek közé tartozik az állítólag nagyobb, vagy legalább helyenkint nagyobb nemzetgazdasági jövedelem, a nagyobb bruttóhozam, a nagyobb népeltartó képesség — ahogyan mondani szokták — és más szempontok is. Nem akarok ezekkel az állításokkal vitába szállni, ezek az állítások helyenként és önmagukban itt-ott igazak is lehetnek. De addig, amíg itt ilyen nagyszámú mezőgazdasági munkásréteg eltartásának szükségességéről van szó, amíg ezeknek a 'munkásrétegeknek máshol foglalkoztatást, helyet biztosítani nem tudunk, amíg ezeknek a rétegeknek kétségtelenül a legkiadósabb és a leghuzamosabb munkaalkalmait mégiscsak a nagybirtok és a középbirtok tudja biztosítani, addig, azt hiszem, szociális szempontból sem lehet szó arról, hogy ezeket a, nagy üzemeket megszüntessük. De ezeknek az üzemeknek a megszüntetése ellen szól az is, hogy a szántóföldi termelés éis az állattenyésztés terén minőségileg és ímennyiségileg is kétségtelenül a legkiválóbb és a legjobb produktumokat ezek szolgáltatják, A kisgazdapárt padjairól a, hitbizományi javaslattal kapcsolatban egy-két t. képviselőtársam olyan nyilatkozatot tett, hogy a nagyése 1936 március 19-én, csütörtökön. 403 birtokokra nincs szükség, és hogy elégséges az, ha megtartjuk a középbirtokokat. Voltam bátor egy összeállítást csinálni, amely a középbirtoknak — tehát a száztól ezer katasztrális holdig terjedő birtokkategóriának — percentuálisan mutatja a termelését egyes terményekből. Nem önkényesen jártam el, sorbavettem ezeket a terményeket, vettem pedig abból a jelentésből, amelyre Takács t. képviselőtársaim is sokszor hivatkozni szokott: az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentéséből, tehát egy approbált jelentésből. A nagybirtok termelését például a növényeknéil 100-nak véve, az tűnik ki, hogy a középbirtok búzából 80'4%-ot, árpából 79'7%-ot, tengeriből 89'7%-ot, burgonyából 82'1%-ot, 'takarmányrépából 89'5%^ot, zabból 83'7%-ot állít elő és a legjobban a cukorrépánál közelíti meg a, nagybirtok hozamát, mert cukorrépában a középbirtok a nagybirtok hozamának 92'3%-át éri el. Ezek az adatok amellett szólnak, hogy nemcsak szociális, hanem igenis termelési szempontból is szükségünk van még hosszú időn át a nagybirtokra. A termelést illetőleg kétségtelenül hiba volna tisztán a nagybirtok terméseredményeit előtérbe állítani ós meg nem látni azt, hogy szerte az országban úgyszólván minden egyes járásban vannak kisüzemek, kisgazdaságok, vannak egész községek, amelyek kiváló szakirányú termelést folytatnak. Főleg túl a Dunán, de az Alföldön is vannak ilyen községek, amelyek az állattenyésztés terén is igen szép és elismerésreméltó eredményeket produkálnak. A növénytermelés terén ebből a szempontból általánosságban véve a Duna-Tisza közének kisgazdái járnak elől, mint specialisták. Talán elég, ha itt a nagykor ősiekre, a kecskemétiekre, a, kalocsaiakra, a szegediekre hivatkozom, akik gyümölcsben és más különféle terményekben kiválót termelnek. Vannak azután igen jó szakmunkásaink is, például répa-, cirokmunkások Békés és Csanád t vármegyében, akiknek nagyszerű teljesítményeik közisme rtek. Az állattenyésztés terén ott látjuk a makói, a jászberényi, a tolnatamási, a somogyi, a tolnai, a mosoni kisgazdákat, akiknek teljesítménye igazán minden elismerésre méltó. Ha azt a kérdést akarjuk eldönteni, hogy a kisbirtok vagy a nagybirtok termelése előnyösebb-e, ebből a szempontból azt kell szakszerű szempontból vizsgálat tárgyává tennünk, hogy vájjon a nagybirtok elporlásának mérvéig a kisbirtok át tudja-e venni a nagybirtok termelését, nient hiszen azzal tisztában kell lennünk, hogy azokra a kvalitásos terményekre, amelyekéi: a nagybirtok előállít, az országnak most és a későbbi időben is szüksége lesz. Ha látjuk a fentemlített kiváló eredményekéit, akkor igenis annak a meggyőződésnek kell kialakulnia bennünk, hogy ezeken a példákon felbuzdulva, ezeket az ismereteket általánosítva és megfelelő óvatossággal eljárva, a kisbirtok is át fogja, tudni venni bizonyos idő után a nagybirtok termelését abban a mértékben, aminő mértékben a nagybirtok elporladt. Ez is szükségessé teszi azt;, hogy itt ne mérföldes csizmákkal haladjunk. Azt különben nem olyan nagyon kifogásolják képviselőtársaim, hogy mérföldes

1 csizmákkal haladunk, inkább azt kifogásolják, hogy ez a javaslat módot nyújt a földmívelésügyi miniszter úrnak arra, Ihogy átengedésre kényszerítse a tulajdonost és azt kívánják, hogy ezt a kényszert tényleg csak a legutolsó sorban alkalmazhassa a földmívelésügyi miniszter úr. Az igen tisz-