Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-110
402 Az országgyűlés képviselőházának 110. dalomba, ahol többek íközött az első dolog, amelyet láttam és amely meglehetősen — hogy úgy mondjam — meglepett, a következő volt. Bemutattak ott nekem egy búzafajtát, amelyet a svédeik a bánkúti búza »keresztezésével állítottak elő, és amely ennek folytán olyan béltartalmat nyert, hogy mindössze 3% úgynevezett nemes búzát kellett csak hozzákeverni. Amikor az illető uradalom tulajdonosát megkérdeztem, hogy ha így áll a helyzet, mit csináljunk mi magyar gazdák, az illető földbirtokos azt mondta: kérem, önök nagyon könnyen segíthetnek magukon, hiszen maguknál alacsonyak a munkabérek. Erre mi történt? Kiimentünk a gazdaságokba, és az egyik gazdaságban éppen cséplés folyt, egy nagy Stahland-gép dolgozott© ott, összesen öt emberrel. Kérdeztem a géppel kapcsolatban az adatokat. Azt mondták, hogy 10 óra alatt ez a kép kicsépel 300 métermázsa búzát. Kérdeztem, hogy mi az emberek fizetése? Azt mondták, hogy 'bérmegállapodás alapján dolgoznak. (En mégis közelebbről szerettem volna tudni az adatokat s azt kérdeztem, hogy mit jelent az, hogy bérmegállapodás alapján dolgoznak. Azt mondták, hogy kapnak az emberek 10 j órára 4 svéd koronát és 40 őrét. Ess nagyon szép munkabér, különösen a mi béreinkhez viszonyítva, mert hiszen ez napi 6—7 pengőt je- J lent átszámítva. Igen, de ennek a 300 métermázsa búzának az értéke 5000 svéd koronán*is felül van, az öt! -ember munkabére pedig 22 svéd koronán van felül. E mellett villannyal folyt a munka. Az áramköltséget nem akarom érinteni. A oséplési munka, költsége nem tett ki /4%-ot, holott ugyanezért a munkáért a magyar mezőgazda országos átlagban 3—4%-ot fdzet, tehát 7-szeresét vagy 8-szorosát, avagy még többet is,, mint amennyit! az a svéd gazda fizet. \(Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Dacára annak, hogy néhány munkás Svédországban ilyen jól keresett, még sem merem állítani, hogy Takács* Ferenc tisztelt képviselőtársam propagálni merné, hogy ml is (térjünk át erre a módszerre. T. Ház! Ezek után legyen szabad magával a javaslattal foglalkoznom. A javaslatnak az indokolása hivatkozik arra, hogy egy olyan ország, amelynek területéből 2975.000 kat. hold — kereken 3 millió kat. hold — az 5 holdon aluli törpegazdaságok sorába tartozik, 3.5 milliónál nagyobb terület pedig az 1000 holdon felüli nagyobb birtokok területéhez tartozik, nem tekinthető egyensúlyban levőnek. A javaslatnak ezt az indokolását teljes egészében magamévá teszem és elfogadom s belátom annak szükségességét, hogy ezen a téren igenis tennivalóink vannak, hogy az Önálló és életképes, mezőgazdaságból megélni tudó exisztenciák szaporítása szükséges, és pedig olyan formában, hogy azok neosak önmagukat tudják eltartani, de az állammal szemben fennálló kötelezettségeiknek, az állam fenntartása iránti kötelezettségeiknek is minden tekintetben eleget tudjanak tenni. Ebből az alapból kiindulva rövid pillantást akarok vetni arra a kérdésre is, amely most hangzott el, hogy nálunk tulajdonképpen nincs kellő arányban általában véve a nagybirtok és a kisbirtok. Altalábanvéve ezt az állítást nem tudnám aláírni, és pedig azért, mert ha ezen a téren az egyes államok helyzetét vizsgálat tárgyává tesszük, akkor azt találjuk, hogy a mi 52.5 százalékra rugó kisbirtokarányunk mellett a német birodalomé 57, a lenülése 1986 március 19-én, csütörtökön. gyeié 53, a spanyoloké 49, az angoloké 48 és a skótoké mindössze 33 százalék. Nem ebben van a baj, hanem abban, hogy túlsók azi apró birtok, túlsók az olyan apró birtok, amely önállóan megállni nem tud, amelynek termelése ennek folytán indokolatlanul drágává válik. De még ennél sokkal nagyobb baj az, 'hogy az ő fogyatékos eszközeivel, fogyatékos szakismereteivel azt sem tudja előállítani, amit az a föld évről-évre meghozhatna. Kétségtelen, hogy nemzetfejlődési szempontból üdvös lett volna, ha annakidején Darányi Ignác földmívelési miniszter javaslatából törvény válhatott volna, mert a" nemzet fejlődését ez nagyon előnyösen befolyásolhatta volna, Ha az okok között keresgélünk, hogy miért nem lett abból a nagyszerűen megkonstruált javaslatból törvény, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezen javaslattal kapcsolatosan fellángolt egy radikális agitáció, — ugyanolyan radikális agitáció, mint aminőt Takács Ferenc igen tisztelt képviselőtársam is említett — amely maradéktalanul a világi és egyházú nagybirtok felosztását kívánta és ennek a kívánalomnak az volt az ellenhatása,, hogy ebből a Darányi Ignác-féle javaslatból — sajnos — 'annakidején törvény nem lehetett. A ihábotrú után — mint ahogyan erről itt említés történt — a Balti-tengertől egészen a Fekete-tengerig különféle államokban különféle földjbirtokreformok és a földdel kapcsolatos különféle megmozdulások történtek. En ezekkel részletesebben foglalkozni nem óhajtok. A déli szomszédságban lejátszódott eseményeket ismertettem. Köztudomású, hogy NagyKomániának körülbelül 10—12 évre volt szüksége, míg megnövekedve és a radikális földbirtokreform áldásain átesve, ugyanazt a kivitelt el tudta érni, amelyet a háborút megelőzően, mint egy sokkal kisebb lélekszámú, sokkal kisebb területtel rendelkező állam el tudott érni. Tudjuk nagyon jól, hogy ezek a földbirtokreformok általánosságbanvéve két szempontból alkottattak meg. Az egyik a világnézeti szempont volt, amely itt közrejátszott, a másik szempont pedig — és ezt onnan tudom; miután módom volt Genfben a kisebbségi kongresszusok gazdasági főbizottságában működnöm és czekbem a tanácskozásokban részt vennem — az ultra, a túlzó nacionalista vagy — mondjuk — kisebbségellenes szempont volt, amely ezeket a reformokat altalábanvéve megalapozta. Ha r ezeket a birtokreformokat nézzük, akkor kétségtelenül meg kell állapítanunk, hogy ezen a téren, a földreformok terén legnagyobb eredményt — és ez különösen a legújabb időkre áll — a német birodalom ért el. Ezek az adatok meglehetősen könnyen megszerezhetők, a;z előadó úr is szíves volt; ezekkel foglalkozni, én tehát ezzel kapcsolatosan a részletekre nem óhajtok kitérni, de mégis szükségét érzem annak, hogy egy szempontot említsek meg, amely szempontról a reformmal kapcsolatosan — tudtommal — említés nem történt. Ez a szempont abban keresendő, hogy a német parasztság egy jelentékeny része nem aprózza fel a birtokot, a birtok együttmarad, a tulajdon közös, de azt mondhatnám, hogy eszmei. Egy vezető van, akinek ia többi családtag feltétlenül engedelmeskedik, hosszú időt tölt el ebben a közös munkában és ezzel kapcsolatosan olyan jártasságra tesz szert, aminő mértékben jártas, telepítésre alkalmas rétegek