Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-110
Az országgyűlés képviselőházának 110. Víziutaink teljesen kihasználatlanok. Nincsenek megfelelő rakodók a Tisza partján. Hódmezővásárhelynek sincs rakodója. Az ország nem tudja kihasználni azt a nagy előnyt, amely a víziutakban volna. Hogy egyebet ne mondjak, még csak követ sem szállítanak a Tiszán. Hódmezővásárhelyre is mindig vasúton szállítják az utak építésére szolgáló köveket, természetesen a vasúti szállítás azután tetemesen megdrágítja az árakat és ezért kerül olyan sokba egy kilométer út építése. (Propper Sándor: Féltékeny a vasút, félti az üzletet!) A mezőgazdasági kisüzemekben is át kell tehát térni olyan termeivények termelésére, amelyek a külföldön könnyebben elhelyezhetők. A megfelelő termelési ágakat támogatnia kell a kormánynak és jó utakról kell gondoskodnia. Meg kell oldani az öntözés kérdését is, a mezőgazdasági ipart támogatni kell és akkor ezek a mezőgazdasági üzemek rentábilisabbakká lesznek, lényegesen magasabb munkabéreket tudnak majd biztosítani, más kereseti viszonyokat teremtenek & mezőgazdaságban, mint amilyenek jelenleg vannak. A mezőgazdasági munkabérek jelenlegi állapota — ennél a kérdésnél néhány percet időznöm kell (Halljuk! Halljuk!) — nem tartható fenn. (Ügjf van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet kitérni a mezőgazdasági munkabérek rendezése elől. Nem elég csak únosúntalan megállapítanunk, hogy a mezőgazdasági munkások nem tudnak megélni keresetükből, hanem segítségükre is kell jönni. Ha nom megy máskép, rá .kell parancsolni elsősorban a nagyüzemekre, a mezőgazdasági nagybirtokokra a jobb munkabérek fizetését. (Hertelendy Miklós: Minden járásban van munkabérmegállapító-bizottság!) Kénytelen vagyok erre a közbeszólásra válaszolni, igen t. Képviselőház. Tényleg mindenki kérheti a mezőgazdasági napszámbérek megállapítását, azonban éppen én láttam, ha jól tudom, Mezőtúrról egy ilyen felterjesztést, amelyben megállapította a gazdasági felügyelő, hogy a napszámbér megállapítását egy izgága, politikailag megbízhatatlan ember kérte; a mezőgazdasági nanszámbérek ott teljesen rendezettek. Nincs szükség azok megállapítására. Azt jól tudjuk, t. képviselőtársaim, hogy lehet kérni a legkisebb mezőgazdasági bérek megállapítását, azonban különösen azokon a vidékeken, ahol nagybirtok van, teljesen ki van zárva, hogy egy-egy ilyen kérelmet teljesítsenek is. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Honnan való az a jelentés?) A múlt évben láttam, t. miniszter úr! (Farkas István: Papiroson megvan, de a valóságban nincs! Csak papiroson van! — Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Honnan van az a mezőgazdasági felügyelői jelentés? — Zaj. — Elnök csenget.) Ha jól tudom, Mezőtúrról; megnézem a feljegyzéseimet és akkor szívesen közlöm a miniszter úrral. Eckhardt t. képviselőtársam már hivatkozott a napszámbérek alakulására. Az Országos Mezőgazdasági Kamara p'elentése szerint a magyar királyi földmívelésügyi minisztérium statisztikai osztálya állandóan nyilvántartja a gazdasági felügyelőségek és a gazdasági tudósítók útján a napszámbérek alakulását és azokról minden évben összefoglaló kimutatást ad közre. E szerint a kimutatás szerint 1913-mal szemben a napszámbérek a következőképpen alakultak: a férfinapszámosoknál évi átlagban 1913-ban 2 pengő 70 fillér volt a napszám, ése 1936 március 19-én, csütörtökön. 397 1934-ben ez leesett 1 pengő 37 fillérre; a női napszámbér 1913-ban 1 pengő 88 fillér volt, 1934-ben 1 pengő 02 fillér; a gyermeknapszámbér 1913-ban 1 pengő 36 filer, 1934-ben 67 fillér. A mezőgazdasági kamara hozzáteszi ezekhez az adatokhoz, hogy adatgyűjtése szerint még körülbelül 20 százalékkal rosszabbak a viszonyok annál, amit ez a kimutatás feltüntet, amit a földmívelésügyi minisztérium a gazdasági felügyelőségek útján kimutat. Ezek a katasztrofális napszámbérek fokozzák azokat a feszültségeket, amelyekről olyan sokat beszélnek a képviselőházban, amelyeknek a megszüntetésére azonban semmiféle konkrét intézkedést nem tesznek. Ügy látom, ennek a javaslatnak nem a földhöz juttatás a legfontosabb célja, hanem a kártérítés. {Egy hang a baloldalon: A kötöttség! — Jurcsek Béla: Ha nincs juttatott, nem kell kártérítés!) Legalább is a túloldalon igen nagy fontosságot tulajdonítanak ennek és^ a legfontosabb kérdésnek a kártérítés kérdését tekintik. Ügy látom, az a főcél, hogy az eladósodott, adót nem fizető földbirtokost ilyen módon próbálják szanálni. Természetesen majd a miniszter úr állapítja meg, kiket szanáljanak ek épp en. (Malasits Géza: Elsősorban a nepistákat! — Jurcsek Béla: Tévedés!) Ha kártérítésről beszélünk, akkor beszélnünk kell arról is, hogy vájjon mi ezeknek a nagybirtokoknak az eredete. Azt hiszem, azt a történelmi tényt senki sem^ vonja kétségbe, hogy a nagybirtokok túlnyomó része ajándékozás útján jött létre és hogy a nagybirtok ma már nem teljesíti azokat a feladatokat, amelyeket valamikor teljesítenie kellett, hogy ezek a feladatok már átszállottak más társadalmi rétegekre; így a nagybirtok nem f tart fenn katonaságot és nem tart fenn iskolákat. Nem kellene tehát a kártalanítás kérdésének játszani a legdoiminálandóbb szerepet ennél az úgynevezett reformnál, éppen ezért mi ennél a kérdésnél is módosító javaslatot nyújtottunk be és ez ia javaslatunk a következő. (Jurcsek Béla: Kommunizáljunk, úgy-e?) Nagyatádi is kommunizálni akart? (Egy hang bal felöl: Együtt ültek!) Az a javaslatunk, hogy a kártalanítás az egyházi és hitbizományi birtokoknál egyáltalában ne játsszék szerepet, a nagybirtokoknál pedig a nagybirtokosok az igénybevett föld után 30 éven át a becsérték évi 2%-ának megfelelő törlesztéssel legyenek kárpótolva és kötvényeket kapjanak. Ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak tehát — amint mondottam.— nem célja, hogy segítsen a földtelen szegény népen, azokon, akik ezer év óta nyomorognak ebben az országban és nem célja, hogy megszüntesse a nyomorúságot. Nem ez a cél és nem ez a törekvés! Pedig, ha az ország mai helyzetét nézzük, valóban elszomorító viszonyokat látunk. Akár az Alföldön Csongrád vármegyét nézzük meg, azt a vármegyét, ahol a nagybirtok aránya 33%, akár Békés megye viszonyait vizsgáljuk meg, egyáltalában akárhova nézünk is ebben az országban, ahol a nagybirtokok vannak, mindenütt azt látjuk, hogy a népnek elviselhetetlen a helyzete. Itt vannak kezeim között a Csongrád vármegye élelmezési viszonyaira vonatkozó teljesen objektív megállapítások, dr. Mészáros Gábor egyetemi tanár úr adatai. 5215 családtól érkezett vissza az egyetemi tanár úrhoz a kérdőlap és ő ezek alapján 26.363 személy élelmezési viszonyait vizsgálta meg. Azok között, akik viszsaaküldték az Összeírólapokat, csak 223 volt munkanélküli mezőgazdasági és ipari munkás,
