Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-110

396 Az országgyűlés képviselőházának 110. mezőgazdasági kisbirtokok. A mezőgazdasági nagybirtok a nagybani beszerzés és a nagybani eladás előnyeit is élvezi, amelyeket ezidőszerint szövetkezetek nélkül a kisbirtoKok nem tudnak kihasználni. A kivitel mutatja az irányt és a népesség elhelyezkedése, amelyre bátor voltam hivatkozni, pontosan megjelöli az utat, amelyen haladnia kell a magyar mezőgazdaságnak. Szakítanunk kell tehát a mezőgazdaságban az elmaradottabb mívelési formákkal, a nagyüzemi formával és át kell térnünk a kisbirtok-rendszerre. Természetesen ezeket a kisbirtokokat szövetkezeti úton hozzá kell juttatni mindazokhoz az előnyökhöz, amelyeket ezidőszerint csak a nagybirtok élvez. Hozzá kell juttatni a nagybani beszerzés lehetőségeihez és hozzá kell juttatni elsősorban a nagybani értékesítés lehetőségeihez. Mindenki előtt tudott dolog az, hogy a kollektivitásnak rendszere nélkül, ha ezek az együttműködések nem állanak rendelkezésre, a kisbirtok az értékesítésnél sokkal hátrányosabb helyzetben van, mint a nagybirtok. Mindenki jól tudja azt, hogy ia nagybani beszerzés előnyeit az egyesek, a kisbirtokosok nem tudják élvezni, ellenben szövetkezeteik útján — Dánia példája ezt bizonyítja — mindezek az előnyök rendelkezésükre állanak. Ha a fogyasztói és termelői ár közötti különbözetet, ezt a* tátongó ürt megvizsgáljuk akkor is azt látjuk, hogy azokban a mezőgazdasági államokban, amelyekben a kisbirtokosoknak rendelkezésükre állanak a szövetkezetek s egy haladottabb, magasabb termelési és értékesítési mód, nincs olyan nagy rés, olyan tátongó ür a fogyasztási és a termelői ár között mint Magyarországon. De a termelés és az ^értékesítés megszervezése nem haladhat esigalépésekkel. Igen szomorú körülményre hivatkozom ebben a tekintetben. A gyümölcstermelésnél például be akarták vezetni vidékenként a talajnak és az éghajlati viszonyoknak megfelelő termelést. Tíz esztendeig dolgozott valami pomológiai bizottság ezen a kérdésen, mire megállapította, hogy melyik vidéken milyen gyümölcsfajtát lehet eredményesen termeszteni. Nem lehet egy ilyen nagyhorderejű kérdésinél ilyen hosszú ideig időzni, mert természetes és magától értetődő, hogy ha ilyen tapogatódzva próbálunk változtatásokat hozni és egységes termelési módszerekre áttérni, akkor más országok messze elhagynak bennünket; messze elhagynak aaok az országok, amely országokban ezeket a kérdéseket gyorsabban és fürgébben intézik el. Nekünk tehát az a követelésünk és az a törekvésünk, hogy a már meglévő mezőgazdasági kisüzemiek intenzitását is emeljük. Ezért követeljük állandóan különösképpen és elsősorban az Alföldre vonatkozóan az öntözés megvalósítását. Egyik igen t. képviselőtársam közbeszólásában azt mondotta, hogy teremtsünk esőt. Adva van erre a lehetőség! Az Alföld folyóiban nagytömegű víz vonul le a tavaszi időben; ezeket a vizeket rezerválni lehetne azokra az időkre, amikor szárazság van, amikor aszály perzseli le az Alföld terményeit; öntözés útján hozzá lehetne juttatni az elmaradt csapadékmennyiséghez a terményeket. Nézetem szerint elsősorban azokon a vidékeken kellene az öntözést megvalósítani, amelyeken már mezőgazdasági kisbirtokok vannak és különösképpen azokon a vidékeken, ahol az életképtelennek nevezett törpebirtokok vannak. Mert nem lehet a törpebirtokosokat azzal meg. ülése 1936 március 19-én, csütörtökön. nyugtatni, hogy majd az iparban elhelyezkedhetnek. Olyan nagy a számuk, hogy az iparban való elhelyezkedésük teljesen kilátástalan, hiszen az ipar nem tudja felvenni a mezőgazdasági népesség feleslegét sem. Az életképtelen törpebirtokosokat tehát más üzemi móddal, más üzemi formával életképessé kell tenni. Számtalan bizonyíték szól e mellett; például az én városomban is egészen kis parcellákon, egy-, két-, háromholdas parcellákon is jól meg tud élni egy család, ha megvan a lehetősége arra, hogy felhasználja a vizet, illetve ha a víz rendelkezésére áll és olyan terményeket termel, amelyek kivitelre kerülhetnek — ha megnézzük mezőgazdasági kivitelünk cikkeit, találunk ilyeneket — és amelyekből meg is élhet az a kisbirtokos. T. Ház! Ezenkívül gondolni kellene a mezőgazdasági iparok fejlesztésére is. A mezőgazdasági iparok teljesen el vannak hanyagolva az országban. A textilipar fejlesztése helyett talán sokkal célszerűbb lett volna, ha a mezőgazdasági iparokat fejlesztettük volna. Például városomban, Hódmezővásárhelyen, ahol 60.000 ember él kizárólag mezőgazdaságból, nincs egy komoly tejfeldolgozó üzem, amely jelentős volna. (Malasits Géza: Oda kell küldeni Martont, majd csinál tejgazdaságot! — Derültség a baloldalon. — Mózes Sándor: Nem lesz összeférhetlen, ez a fontos!) A malmokon kívül nines egyetlen komoly számottevő jelentős üzem, amely a mezőgazdasági termények feldolgozásával foglalkoznék. A hűtőházak, a megfelelő raktárhelyiségek hiánya és főleg a pénzhiány arra kényszeríti a kistermelőket, hogy olyankor értékesítsék áruikat és terményeiket, amikor alacsony azoknak az ára. A gyümölcsnél, a tojásnál, minden olyan cikknél, amelyet a kisemberek termelnek, —még a búzánál is — szükség volna hűtőházakra, raktárakra, hogy termeivényeiket ott elhelyezhessék és azok akkor kerüljenek piacra, amikor a termelők szempontjából az ár a legmegfelelőbb. Csak az alma példájára hivatkozom: ősszel a legprímább Jonathanalmát 60—70 fillérért adta el a termelő (Hertelendy Miklós: Az jó ár!) és ha ugyanazt az almát megnézzük a kirakatokban, azt látjuk, hogy az ára jóval felül van az 1 pengőn, gondolom, 1'50 pengő vagy 1'80 pengős árat is elérnek érte. (Mózes Sándor: Darabja 80—40 fillér!) Ha hűtőházak állnának rendelkezésre a termelőknek es ha pénztőke állana rendelkezésre szövetkezeteiken keresztül, ha ezeket az üzemeket, szövetkezeteket támogatná a kormány minden erejével, akkor ezeket a kedvező helyzeteket kihasználhatná a kistermelő is és akkor sokkal többet kaphatna árujáért, mint amennyit így kan. Az utak építésénél is bizonyos tendenciát lehet tapasztalni. Nem először hozom fel ezt a kérdést a képviselőházban. Meggyőződésem az, hogy az utak szempontjából az Alföldet elhanyagolták, különösképpen és elsősorban elhanyagolták azokat a területeket, ahol mezőgazdasági kisbirtokok vannak. Pedig elsősorban « kisbirtokoknak volna szükségük jó utakra. Hódmezővásárhely határából például nem tudják beszállítani a mezőgazdasági terményeket, csak akkor, amikor jók az utak, amikor a földutak használhatók. (Esztergályos János: Ez így van máshol is!) Oda ugyan mehetnek hasítottsertés-akcióval, a 132.000 hol das határ egy részébe ezekben az időkben a sertést egyáltalában nem tudják hazaszállítani, mert járhatatlanok az utak.