Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-110

392 Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1986 március 19-én, csütörtökön. a családnak többi, sokszor hat-nyolc tagja , kénytelen a súlyosan fertőző tüdővészes, skar- i latos vagy tífuszos beteggel együtt éjjel-nappal egy szobában élni. Ennek az a következménye, hogy az ilyen lehetetlen viszonyoknál í'ogva a gyermekek tízezrei pusztulnak el, a magyar társadalom és a nemzet mérhetetlen nagy kárára. Ott, ahol szükség van a másodig szobára, ahol tehát sok a gyermek, annak felépítését nem kölcsönadott pénzen, hanem államsegélyképpen nyújtandó pénzen kellene lehetővé tenni. Minthogy mi folyton küzdünk az egyke gondolata ellen, nem szabad tehát, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban valahogyan tápot adjunk az egyke rendszerének bevezetéséhez vagy folytatásához és ezért kérném harmadszor, hogy az »örököstársak« kielégítéséről, mint igen fontos problémáról, a legmesszebbmenő gondoskodás történjék. Negyedszer: igen fontosnak tartanám, hogy a telepesek orvosi szelekciója munkájánál necsak a családfő, hanem egyúttal a családtagok egészségi állapotát is tegyék vizsgálat tárgyává, mert a családfő lehet esetleg beteges, viszont lehetnek neki egészséges gyermekei s így — ha azokat nem vizsgálják meg — esetleg igen sok gyermeikes magyar családdal szemben követünk el igazságtalanságot azzal, hogy azokat kizárjuk az akcióból. Mindezek figyelembevételével kérem — ötödször — az előirányzott évi 2 millió pengőnek jelentékenyebb mérvű felemelését, ami nézetem szerint, — ha társadalmunk tehetősebb felső rétegei csak a legcsekélyebb áldozatkészséget is tanúsítják — a legnagyobb könnyűséggel volna keresztülvihető. Végül hatodszor: ikérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy — amint gazdasági helyzetünk megengedi és amint sikerül pénzügyi életünkből a sok anomáliát, abnormitást és igazságtalanságot kiküszöbölnünk — méltóztassék a telepítés áldásaiban jóval több magyar családot részesíteni. Amikor a miniszter úrnak ismételten elismerésemet fejezem ki ezért a javaslatért, — és elismerésemet fejezem ki egyúttal az ő kiváló munkatársai iránt, elsősorban Marschall Ferenc államtitkár és Vass Elek miniszteri tanácsos úr iránt, akik fáradtságot nem (kímélve, minden erővel arra törekedtek, hogy ezt a javaslatot minél tökéletesebbé, minél megfelelőbbé tegyék — be is fejezem felszólalásomat ismételten hangsúlyozva, amit már beszédem elején hangsúlyoztam, hogy a javaslatot örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéven. — A szónokot számosan üdvözlik. — Dulin Jenő: Nagy örömmel!) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Takács Ferenc! Takács Ferenc: Igen t. Képviselőház! Alföldy képviselőtársam örömmel üdvözölte ezt a javaslatot és öröme, úgylátsziik, f egészen teljes, mert a javaslatról alig beszélt valamit. (Dulin Jenő: Ez volt a fő öröm!) Nyilván úgy gondolkozott, hogyha nem dicsérheti ezt a javaslatot, nem mond róla semmit. Kritizálni azon az oldalon talán mégsem illik, — gondolja — habár az ő egész beszédéből tulajdonképpen egy éles kritika olvasható ki a nagybirtokkal és az egész mostani gazdasági rendszerrel szemben. (Alföldy Béla: A múlttal szemben! — Dulin Jenő: Nem vonta le a konzekvenciát! — Baross Endre: Azért jött a törvényjavaslat! — Hertelendy Miklós: Reformtörvény!) T„ iképviselőtársam megemlékezett a múlt hibáiról. Tökéletesen igaza van, hibákat követtek el a múltban, ezeken a hibákon siránkozni azonban nem sokat jelent. Most már nem kell hajbókolni különböző hatalmasságok felé, (Csoór Lajos: Dehogy nem!) most már rendelkezésére áll az igen t. többségnek minden lehetőség, most már komolyan belekezdhet egy mélyreható nagy átalakításnak, a mélyreható nagy reformok sorozatának előkészítésébe. Én képviselőtársam beszédével nem igen foglalkozom, mert hiszen azokat a szempontokat, amelyeket ő felhozott, én mind megszívlelendőknek tartom, hiszen erről az oldalról már nem egyszer beszéltem és beszéltünk ezekről a súlyos egészségügyi viszonyokról. Képviselőtársamnak az a kötelessége, hogy azon az oldalon, a tűz mellett, forszírozza ezeknek a szomorú bajoknak a megszüntetését. A földbirtokpolitikai kérdéseket már a bizottsági tárgyalásokon is és itt a plénumban, is a legtöbben érzelmi szempontokból bírálták, Sok hivatkozás történt a szociális nehézségekre, sok hivatkozás történt az 1920-as földreformra, amelyet úgy állítanak be, hogy ez a földreform kizárólag csak a szociális feszültség enyhítésére szolgált. (Farkas István: Félelemből csinálták csak!) Felmerül az a kérdés, hogy vájjon kit akartak becsapni ezzel a földreformmai, a népet-e, vagy pedig saját magukat? A szociális feszültséget nem lehet megszüntetni olyan módon, amilyen módon ezzel az 1920-as reformmal megpróbálták enyhíteni, a szociális feszültséget csak egészében lehet megszüntetni. 1920 után annak a reformnak következtében talán — tegyük fel — enyhült a szociális feszültség, de egészen bizonyos, hogy utána egy igen erőteljes kiábrándulás következett be minden vonalon és már 1930-ban és 1930 óta a szociális feszültséget csak csendőrrel és rendőrrel lehetett féken tartani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) No meg talán Eckhardt igen t. képviselőtársam segítségével is, amire ő tegnap hivatkozott, már pedig csendőrrel és rendőrrel a szociális feszültséget lehet ideigóráig féken tartani, ez azonban igen veszedelmes dolog. Az érzelmi momentumokat ki kellene kapcsolni a javaslat tárgyalásából. Nem szánalomból kellene földbirtokreformot csinálni és nem azért, hogy a szociális feszültség enyhítésével áltassuk magunkat és ki kellene kap

: csolni e javaslat tárgyalásánál a hatalmi szempontokat is, amelyek még az érzelmi momentumok emlegetésénél is erősebbek. Nem a nagyüzemek és kisüzemeiknek a vitája folyik itt, úgy látom, nem a felett vitatkoznak felszólaló képviselőtársaim, hogy melyik termelési mód alkalmasabb a mezőgazdaságban, a nagyüzemi termelési mód-e vagy a kisüzemi termelési mód, hanem minden oldalon kizárólag csak az a szempont az irányadó, hogy a nem kellő intenzitással, a maradi módon gazdálkodó nagybirtok érdekeit megvédjék. (Úgy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) A csomagolás az egyik részről egy kicsit talán finomabb, előkelőbb, a másik részről durvább, de a csomagolásban kétségtelenül ez a szempont van meg, pedig éppen ennek a szempontnak volna szabad a legkevésbbé érvényesülnie. Űgy látom, nem az egész nép gazdasági, politikai ós kulturális szempontjai irányadók en^ nél a kérdésnél, hanem kizárólag csak a nagybirtok kicsinyes osztályszempontjai érvényesülnek, azok dominálnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.)