Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1936 március 19-én, csütörtökön. 389 stb. Nem. Valóban így is van. Van tuberkulotikus nyakmirigy, azután rosszhallás, fülfolyás, bőrbajok, gyengeelméjűség, rossz táplálkozás stb., (Dulin Jenő: Lábtörés!) ezek mind a fogyatékosságok közé tartoznak, a veszedelem azonban ott van, hogy a fogyatékosnak talált 3017 tanulónak 6336 fogyatékossága van. A békéssámsoni egészségvédelmi körzetben megvizsgált gyermekek száma 179. Fogyatékosság nélküli 13, fogyatékossággal bíró 166. Mezőkövesdi járás: a megvizsgált tanulók száma 4305. A megvizsgált gyermekek közül pozitív tuberkulotikus 1049. A Rőszke-Szegedalsótanyai iskolásgyermekek száma 521. Teljesen egészségesnek 115%. Gyöngyösön megvizsgáltak 596 gyermeket. Fogyatékosság nélküli volt 53, vagyis 8 89%. Komárom városában megvizsgáltak 5467 egyént, az orvosi vizsgálat során egészségesnek találtak 1502-t. Ez még a jobb eredmények közül való. Nógrád vármegyében a kisterenyei egészségvédelmi körzetben megvizsgáltak 503 tanulót, ezek közül fogyatékosnak találtak 404-et, vagyis 68'7%-ot. Nem iakarom tovább folytatni, mélyen t. Képviselőház! Vannak az országnak egyes foltjai, ahol jobb viszonyokat találtunk, például Fejér megyében, ahol 661% a fogyatékosság nélküli tanulók száma, ámde az ország túlnyomó nagy részében, mondhatnám 90%-ában nem így áll >a dolog. (Dulin Jenő: Mi összefüggésben van ez a földbirtokreformmal?) De nem csodálom, hogy ilyen ez a gyászjelentés és mindez nem is lehet másképpen, mert hiszen nálunk, ebben az országban, sajnos, az úgynevezett nagy gazdasági elmék, — tisztelet a kivételnek, — valamint a mindenható és mindent tudó finánepolitikusok és nem utolsó sorban a racionalizálásnak nevezett újkeletű tudománynak és az ezzel kapcsolatos létszámredukció művészetének bölcs reprezentánsai tárgyalnak mindenről & világon, dobálóznak a szürke, csapnivaló teóriákkal, nyargalásznak a végeláthatatlan számokon, — de elszáguldanak a folyton jobban lerongyolódott és pusztuló magyar társadalom mellett, az állás- és munkanélküliek egész légiója mellett, anélkül, hogy ügyet vetnének reájuk és anélkül, hogy látnák a maga szörnyű valóságában magát a magyar életet. Ezek még ma sem okultak. Ök még ma sem ébredtek tudatára annak, hogy magyar jövőről szó sem lehet a magyar nemzet fizikai és morális erejének megmentése és a maximumra való fejlesztése nélkül. Ée ha valaki azt kérdezné, hogy ez a nemzet a fizikai leromlás lejtőjén mégis hogyan süllyedhetett ennyire^ akkor erre a válaszom az, hogy ennek a kétségbeejtő helyzetnek alapokát még a háborúelőtti békeidők úgynevezett nagykoncepciójú államférfiainak] magatartásában kell keresnünk, akik az integer, gazdag Nagy-Magyarországon a magyar fajvédelem terén nem tettek úgyszólván semmit. (Müller Antal: A boldogult liberális korszakban!) Hogy csak egynéhány dolgot említsek: ők elnézték azt, hogy a gazdag, integer NagyMagyarország a gyermekin alán dóság és a népbetegségek pusztítása terén vezet az összes kultúrnemzetek élén. Ök elnézték azt, hogy az országban a községek ezrei vannak orvos nélkül, ök elnézték továbbá azt a szörnyű analfabetizmust és kulturátlanságot, amelynek ellensúlyozására ez a koldusszegény csonka ország kénytelen volt iszonyú anyagi áldozatok árán 5000 elemi iskolai tantermet létesíteni. De nem voltak ennek az országnak még megközelítően ele gendő közlekedési eszközei és utai sem, nem voltak szociális, munkásvédelmi intézményei sem, úgyhogy nem csodálom, ha azt mondják egyesqk hogy ezeknek az úgynevezett nagy koncepciójú békebeli államférfiaknak a nagyvonalúsága — tisztelet a nag3^on kevés kivételnek — kizárólag Bécs kegyeinek hajhászásában merült ki. < Hogy népesedéspolitikai és fajvédelmi szempontból az a korszak, amelyet én egyszerűen a »bűnös könnyelműséggel eltékozolt évtizedek« korszakának nevezek, mit mulasztott azt a következő néhány adattal leszek bátor megvilágítani. Ha <a magyarság továbbra is azt a szaporodási arányt tartotta volna meg, amelyet ai múlt évszázad vége felé, a kilencvenes években feltüntetett, úgy ma a 8 millió magyar helyett Csonka-Magyarországon 12 milliónak kellene élnie. Továbbá, ha a csecsemőhalandóságot le tudtuk volna szorítani még a békeidőkben például arra a nívóra, amelyet a hollandok akkor is tartottak és ma is tartanak, úgy a legutóbbi négy évtized alatt egy millió magyar csecsemővel kevesebbet vittünk volna ki a temetőbe és ugyanannyit mentettünk volna meg a magyar nemzet számára És végül, ha a gazdag Nagy-Magyarországon nem engedtünk volna a 90-es évektől számítva 16 éven keresztül és még azután is kivándorolni mintegy másfél millió magyart, hanem már akkor gondoskodtak volna a kormányok helyes földbirtokpolitikáról, azaz telepítésről s igazságosabb vagyon- és jövedelemeloszlásról, valamint intenzívebb szociálpolitikáról, akkor nemcsak, hogy nem süllyedtünk volna ennyire, hanem szent hitem és meggyőződésem, hogy Trianonban sem tudták volna ezeket a határokat így meghúzni. Hogy az oláh tenger árja az ország egy jó részét így elöntötte annak elsősorban igenis a békebeli államférfiak az okai, akiket nem győzök eléggé tetemrehívni és eléggé ostorozni mulasztásaikért. (Dulin Jenő: Tanulni kell a multakból!) Hogy a kivándorlás terén a békeidőkben is milyen megbocsáthatatlan bőnöket követtek el államférfíaink, erre nézve bátor vagyok néhány adatot közölni: 1898-tól 1912-ig, tehát 14 év alatt, több mint másfélmillió ember vándorolt ki. Legtöbben vándoroltak ki 1903-ban, 120.294-en, 1905-ben 170.430, 1906-ban 178.170, 1907-ben 209.169, 1909-ben 129.337, 19104)en 115.814 és 1912-ben 120.516 egyén vándorolt ki. De ne higyje senki sem, hogy ia világháború után, annyi vérveszteség után, végre kinyílott, már az emberek szeme és hogy végre tudatára ébredtek volna az emberek a fajvédelem nagy fontosságának és szükségességének. Elnök: Kérem a képviselő urat. méltóztassék a telepítés tárgyához szólni. (Dulin Jenő: Nem a telepítésről beszél, az biztos, de érdekes! — Epy hang a középen: Összefügg vele! — Dulin Jenő: Minden összefügg vele, az biztos! Szomorú dolog ez! Ha nem is a telepítéshez tartozik, de érdekes!) Alföldy Béla: Mintegy 12 évvel ezelőtt határozati javaslatban kértem a kormányt, hogy a bűnös kivándorlási üzelmeknek vessen véget és szüntesse be a hajóstársaságok ilyetén akcióit. Rámutattam arra,. hogy a kivándorlás egy nemzetre nézve a legszörnyűbb vérveszteséget jelenti, mert a kivándorlási társaságok csak a tetőtől talpig ép, egészséges embereket, a dolgozni akaró és dolgozni tudó magyarokat exportálják. Es minthogy ilyenekből a világ-