Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-110

388 Az országgyűlés képviselőházának Ili Mert muszáj); elfogadom annak ellenére, hogy a magam részéről eredetileg egy radikálisabb, gyorsabb tempóban lebonyolítandó és sokkal szélesebb néprétegekre kiterjedő javaslatot kértem és sürgettem, mert szerintem ezt követelné és parancsolná az idők szava és ezt írná elő a szociális igazság (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!), amely a mai képtelen és tarthatatlan vagyon- és jövedelemeloszlás mellett soha érvényesülni nem fog tudni. Van végül még egy rendkívül fontos momentum, egy im minens nemzeti veszedelem, mely tulajdonképpen legelsősorban késztet bennünket minél gyorsabb és radikálisabb cselekvésre és amelynek minden rendelkezésünkre álló eszközzel gátat kellene vetnünk és ez a nemzet fizikai erejének, a magyar emberanyagnak, tehát a tulajdonképpeni nemzetfenntartó erőknek sajnos, olyan rohamos és nagyarányú pusztulása amely kultúrországok életében úgyszólván példa nélkül áll s amelyért — ha csak nem fo ganatosítunk haladéktalanjai mlegfelelő intézkedéseket — még iszonyú árat fizethetünk. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ismerve azonban azokat a súlyos akadályokat, melyek pillanatnyilag még a radikálisabb elgondolások elé tornyosulnak (Dulin Jenő: Eddig helyes az álláspont), ismerve a mi financiális életünknek pillanatnyilag még nehezen eliminálható anomáliáit, abnormitásait és súlyosan kóres kinövéseit — amelyek kiirtása még bizonyos időt vesz igénybe — én ez a javaslatot jelenlegi formájában is örömmel üdvözlöm (Dulin Jenő: Nem örömmel, csak üdvözli!— Egy hang a jobboldalon: Bízzák csak rá!) és ezért a nagyfontosságú, mondhatnám történelmi jelentőségű földbirtokpolitikai kezdeményezésért őszinte elismerésemet fejezem ki a földmívelésügyi miniszter úrnak, aki ezt a javaslatot idehozta és abban — még pótlólag is — mindent belevitt, amit a jelenlegi nehéz körülmények között belevinni módjában állt. Jól tudjuk, a miniszter úrnak milyen heroikus küzdelmet kellett folytatnia bizonyos érdekeltségekkel, amelyek az ő művét alapjában akarták megrendíteni. De nekünk azokkal a bizonyos jó, »öreg mágnásokká^«, akik ezt a legutóbbi 20 esztendőt átaludtak és akik mindig kétségbeesetten kilincselteik és kézzel-lábbal kapálództak, valahányszor egy földbirtokpolitikai reform tűnt fel a láthatáron, törődnünk nem lehet. De nem lehet törődnünk azoknak az úgynevezett »új földesuraknak«, vagyis a kapitalizmus talajából felburjánzott új mammutbirtokosoknak a sérelmeivel sem, akik az utóbbi évtizedek alatt a nagy magyar nyomor és elszegényedés korszakában csodálatraméltó élelmességgel óriási objektumokra tettek szert és akiknek azelőtt a magyar földdel és a magyar néppel semminemű kapcsolatuk nem volt Ebben a megértéstől, a nemzeti öntudattói és szociális gondolattól még mindig oly távolálló és annyira idegenkedő sötét korszakban valósággal üdítőleg hat azoknak a fiatal ma gyár arisztokratáknak a magatartása, akik e párt padsoraiban ülnek, — akiket e fontos javaslat tárgyalása alkalmából is meleg rokonszenvvel üdvözlök — és akik nem egyszer kijelentették, hogy a maguk részéről hajlandók a legmesszebbmenő áldozatot is meghozni a magyar nemzetért és a pusztuló magyarságért, de megkövetelik azt is, hogy ebben a törvényjavaslatban minél intenzívebben, minél tökéletesebb formában érvényesüljön az igazság elve, ami alatt azt értjük — s ezzel nagy voná . ülése 1936 március 19-én, csütörtökön. sokban magam is egyetértek — hogy az igénybevétel mérvére, a megváltandó birtokok, illetve birtoktestek árára stb-re vonatkozólag állíttassanak fel kategóriák a birtok származásának és szerzésének ideje, módja és- körülményei szerint. Ezt különben magam is már többízben hangsúlyoztam, mert nem találom helyesnek és igazságosnak azt, hogy egy becsülettel szerzett nagybirtok ugyanazt a megváltási árat kapja és ugyanolyan mérteikben vétessék igénybe, mint a háború alatt vagy a háború utáni nyomorkorszakban a nyomor vámszedői által összeharácsolt nagybirtok. Ha ezt az elvet most nem is tudtuk érvényesíteni a megkívánt mértékben, ez ne alterálja a közvéleményt, mert szent hitem és meggyőződé sem, hogy el fog jönni — nem is olyan nagyon sokára — az az idő, amikor ezt a kérdést is meg fogják oldani. Azt, aki még ezt a javaslatot is radikálisnak tartja, (Dulin Jenő: Nincs itt olyan ember) szeretném kézenragadni és elvezetni a falusi vályogviskók világába, oda, ahonnan nekünk, az egészséges és életerős magyar katonáknak, magyar munkásoknak és magyar anyáknak 70%-át kell és kellene a jelenben és jövőben rekrutálnunk, oda, ahol sajnos, nem lát az ember mást, mint nyomort és nélkülözést és ahol a pusztuló gyermekgenerációkkal együtt könnyen elpusztulhat minden, ami nemzetünk: életében erőt és értéket jelent. Aki viszont azt mondja, hogy felesleges holmi törvényes rendelkezéseken keresztül forszíroznunk a földbirtokpolitikai elgondolásokat, s hogy ezt mind rá kellene egyszerűen bíznunk a mammut-birtokosokra, ők majd idővel lassan-lassan kivonulnak birtokuk egy részéből, hogy azután megfelelő tőkével elhelyezkedhessenek a gyáripar és kereskedelem életében, az úgy látszik, nem ismeri a nagybirtokos urak gondolkozását, akik a maguk jószántukból, belátásukból, avagy holmi vállalkozó szellemtől áthatva ilyen lépésekre kaphatók soha sem lesznek. Erre — azt hiszem — teljesen) felesleges tovább egy szót is fecsérelnem. En az ilyen, minden földbirtokpolitikai és szociális elgondolásoktól irtózó propoziciókban csak a helyes és korszerű törvényes intézkedéseknek i és kezdeményezéseknek elgánesolására irányuló j taktikázást és trükköt látok, amit abszolúte I nem kell és nem szabad komolyan venni. Az j ilyen patópáloskodó, reformsíboló politikát folytatni kívánó uraknak nagyon ajánlom, hogy olvassák el az országos közegészségügyi intézetnek Johan Béla államtitkár szerkesztésében megjelent, s a magyar gyermekgenerációk fizikai kondíciójáról szóló, mostanában megjelent könyvét, illetve jelentését, amelyből majd látják azt a megdöbbentő, szörnyű valóságot, amely mellett ők még ma is vakon, hályogos szemekkel haladnak el. Nagyon ajánlom, hogy vegyenek maguknak annyi fáradtságot és lapozzák át ezt a szörnyű gyászjelentést és abból méltóztassanak majd a magyar jövőre nézve a prognózist felállítani. Méltóztassék megengedni, hogy ezekből néhány jadatot felolvassak. A Rockefeller-intézet megvizsgálta az ország minden részében az iskolásgyermekeket. Par adatot felolvasok. Sorba megyek, nem választom ki a legrosszab"foakat, méltóztassék meghallgatni. Pécs városában orvosilag megvizsgáltak 3132 tanulót. Fogyatékosság nélküli volt 115, fogyatékossággal bíró 3017, tehát 96.4%. Valaki most azt mondhatná erre, hogy ezek a fogyatékosságok nem jelentenek mindig tüdővészt