Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-109
Az országgyűlés képviselőházának 109 Tisza Kálmán ezt az 1886 : XXII. t.-cikket, különösen pedig annak egyik főbenjáró intézkedését, a kandidacioríális jogot azzal védelmezte, hogy feltétlenül szükséges a közérdek szempontjából^ hogy a felettes hatóság és a községi elöljáróság közötti harmonikus együttműködés lehetővé tétessék. Teljesen megáll. Továbbá azt mondta, hogy különösen szükséges az, hogy a községi elöljáróság személyeinek megválogatásában egy természetes szelekcióra mód adassék a felettes hatóságnak. Abban az időben országszerte szamorú tünetek voltak, hogy a fcözva- j gyónnál úgy bántak, mint a csáki szalmájával. ; Azt mondotta, hogy a felettes hatóságnak feltétlenül közérdekből érdekében áll és gondoskodnia kell arról, hogy a közvagyon, a községeknek a vagyona és a községeknek az anyagi érdekei felelőtlen embereknek a kezébe ne jussanak. De mindebből nem következik az, hogy a főszolgabírónak abszolút joga volna és hogy abszolút jogot nyert volna a diszkrecionális jogban. Miért 1 ? Azért, mert úgy a javaslat indokolásában, ariint a végrehajtási utasításban, valamint Tisza Kálmán ismételt felszólalásaiban a következők foglaltatnak. Tisza Kálmánnak a saját szavai (olvassa): »Nehogy oly egyének, kik erkölcsi magaviseletük tekintetében kifogás alá esnek, vagy olyanok, kikhez államellenes izgatások gyanúja fér, esetleg a képviselőtestület kijelölése következtében a községi elöljáróságban helyet foglalva, az állam és község érdekeit és a lakosság belbékéjét veszélyeztető üzelmekre tért nyerjenek, a tisztújító szék elnökére véltem ruházandónak oly hatalmat, hogy ily egyéneket a választás alul kizárhassanak.« ö maga állapítja meg tehát, hogy ez nem abszolút joga a főszolgabírónak, ez nem olyan diszkrecionális jog, amely teljesen az ő gyakorlatára, vagy szeszélyére van rábízva. Ez nem játék, nem csörgőjáték, nem karikásostor, amellyel az önérzetes polgárság arcába lehetne vágni. Azt mondotta Tisza Kálmán a törvényjavaslat benyújtásakor, hogy csak azokat lehet kizárni és ezért adta ezt a diszkrecionális jogot, akiknek erkölcsi magaviselete tekintetében kifogás^ van, vagy pedig akikhez államellenes izgatásoknak gyanúja férhet. Igen t. Ház! Amikor ebből mégis törvény lett, — én nem tudom, hogyan ment máskor a gyakorlatban — a legritkább esetben adódott ez. Én megértem, hogy éppen 1886-ban hozták ezt a törvényt, és akkor adták ezt a diszkrecionális hatalmat a mindenkori tisztújító szék elnökének, a főszolgabírónak. Miért! Mert a nemzetiségi izgatások akkor kezdődtek, NagyMagyarországon voltunk akkor még, s a Felvidéken és Erdélyben megkezdődtek az izgatások. Ha tehát indokolt volt, hogy az államrezon szempontjából ilyen hatalom adassék a főszolgabírónak, kérdem, hogy most, amikor nemzetiségi izgatásról ebben az országban szó sem lehet, főképpen azon esetben, amikor az érdekelt személyeknél az államellenes izgatás gyanújának még a látszata sem forog fenn, szabad-e így bánni becsületes és tisztességes adófizető polgárokkal? (Payr Hugó: Tolerálják!) A március idusának vigiliáján történt ez a szabadságtipró eljárás annál inkább szembeszökő, mert kit mellőzött a főszolgabíró? Egy olyan becsületes, tisztességes polgárát a sárvári társadalomnak, aki ellen sem erkölcsi tekintetben kifogás, sem pedig államrezon és ülése 1936 március 18-án, szerdán. 379 hazafiság szempontjából semmiféle vád nem emelhető. Egy becsületes, tisztességes ősz iparost, egy olyan embert, akit iparostársai már tizenkét esztendőn keresztül bizalmukkal ajándékoztak meg, egy olyan embert, aki, an u kor az ipartestületet a kezébe vette s kemény kézzel vezette, a saját vagyonával vállalt felelősséget az ipartestület zilált anyagi helyzetéért 22.000 pengő erejéig; egy olyan embert ért a sérelem, aki nyolc esztendőn keresztül a tiszteletdíját sem vette fel, hanem odaajándékozta az iparosmenház javára; egy olyan embert ért a sérelem, aki több társadalmi egyesületnek a tagja, akit az Ipok. közgyűlése tagul választott, aki az Iparkamarának kültagja, a Vasmegyei Ipartestületek Szövetségének egyik alelnöke, majdnem valamennyi társadalmi egyesületnek tagja, aki virilis jogon tagja Vas vármegye törvényhatóságának és Sárvár képviselőtestületének; egy becsületes és tisztességes embert, aki olyan ipartestületnek az elnöke, amely bent a központban és a vidéken több mint 900 tagot számlál; egy ilyen embert, aki eleget tett a törvény rendelkezéseinek, aki maga jelentkezett, s akire nézve Sárvár vezető emberei maguk kérték a főszolgabírót, hogy jelölje. Amikor hírek szállingóztak, hogy ezt az érdemes és tisztességes embert — akinek az az óriási nagy ibűne van, hogy nem Nep.-jel vénynyel jár — ennek következtében nem fogják jelölni, s amikor én ezt^ hallottam, elmentem és a legnagyobb tisztességtudással felkértem a főszolgabírót, hogy igaz-e a városban szállongó hír, hogy ezt a tisztességes és becsületes ősz iparost nem fogják jelölni? (Dinnyés Lajos: Nevet kérünk, ki az a főszolgabíró?) Az mellékes. A főszolgabíró kitérő választ adott, hogy senkit nem hatalmazott fel ennek a hírnek terjesztésére és most sem hajlandó sem pro, sem kontra nyilatkozni. Délben jelentik konkrété, hogy mi fog történni, jelentik, hogy a helybeli Nep. elnökét, a képviselőválasztásnál elbukott Nep.-párti jelöltet fogják jelölni két strohmann •kíséretében. Erre délután újra levélben könyörögtem r a főszolgabírónak, hogy ennek a szép, tisztességes és becsületes városnak belső békéjét ne bontsa meg. A főszolgabíró a legridegebben visszautasított és amikor a tisztújító szék egybegyűlt, szombaton délelőtt 9 órakor és elrendelte a tisztújítást, megnyitották a városházának kapuját. A városházának megnyitott kapuján keresztül tódultbe a választóközönség. Ha még választóközönség lett volna! 2700 választója van Sárvárnak. A tisztújító szék helyisége, az emeleti közgyűlési terem, legfeljebb 200 embert tud befogadni. Amikor megnyitották a kapukat, mindenki szabadon betódulhatott, nem volt igazoltatás, hogy valaki szavazó-e, vagy nem. 2700 szavazó van és e^zek igazán nem férhettek be egyszerre egy olyan terembe, ahol négy, öt nagy tanácskozó-asztal volt és legalább ötven jókora szék. (A klotürlámpa kigyullad.) Kérek egy negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Hozzájárul a Ház? (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Megadjuk!) A Ház a beszédidő meghosszabbítását megadta. Huszár Mihály: Betódult a nép és amikor betódult, kihirdette a főszolgabíró, hogy megnyitja a tisztújító szék ülését. Előterjesztette, hogy diszkrecionális jogánál fogva a bírói állásra első helyen kandidálja... (Nirnsee Pál: Törvényadta joga! — Dinnyés Lajos: Ez egy trükk! — Zaj a jobboldalon. — Némethy Vilmos: Megvan a törvénynek a magyarázata a Tisza
