Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

Az országgyűlés képviselőházának IC kedni, — mert eddig a pincefelügyelők, amenynyiben valakit valóban kihágáson fognak, annak számították fel egész díjukat, amint a képviselőtársam erre rámutatott — hogy ezentúl nem a pincefelügyelő megy ki vizsgálni, hanem a borászati, szőlészeti kerületi felügyelő vagy a helyi megbízott. Az előbbi csak a kincstárral szemben számíthatja fel útiköltségét és napidíjait, az utóbbinak pedig, mivel helyben lakik, nem jár sem útiköltség, sem napidíj. A kihágási ítéleteknél súlyosabb kihágások esetén 20 pengőben, enyhébb kihágások esetén 10 pengőben fogom azt az összeget megállapítani, amelyet a kincstár javára fel lehet ezen a címen számítani, tehát megszűnik az eddigi különböző és néha igen súlyos díjmegállapítás. A rendőrségi díjat, amely eddig hat pengőt tett ki, egészen eltörlöm, a végy vizsgálati díjat pedig, amely eddig esetenként és mintánként 16 pengőt tett ki, 10 pengőre szállítom le. Kérem, hogy méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Felkiáltások a jobb- és a balololdalon: Tudomásul vesszük! — Helyeslés és taps a jobboldalon és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Czermann Antal: A választ megnyugvással, köszönettel és azzal a kérelemmel veszem tudomásul, hogy ez a szabályozás a végrehajtási utasítással együtt mielőbb életbe is léptettessék. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat: méltóztatik-e az interpellációra adott földmívelésügyi miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. ( Következik Takács Ferenc képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz az Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet közérdekellenes működéséről. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az Országos Falusi Kislákásépítő Szövetkezet elárverezteti a kölcsön törlesztésével elmaradt szegény kisemberek házát? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy e házak felépítésénél a Faksz. által folyóiSÍtott kölcsönökön túl ezek a kisemberek saját tőkéjüket és munkájukat is befektették és az árveréssel a már befizetett törlesztésük, munKájuk és saját tőkéjük is elvész*? Hajlandó-e a miniszter úr felügyeleti jogánál fogva közbelépni, hogy ezek az árverések felfüggesztessenek és a Faksz. a hátralékok törlesztésére az érdekeltekkel megfelelő egyezséget kössön % Hajlandó-e a miniszter úr a kisemberek védelmére olyan rendelkezésekről gondoskodni, hogy a Faksz.-kölcsönökkel felépített házak bekövetkezett értékcsökkenésének figyelembevételével a Faksz.-kölcsönök megfelelő része leírassák?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Takács Ferenc: T. Képviselőház! A földbirtokreform során házhelyeket adtak kisembereknek, csaknem kizárólag olyan embereknek, akik egyáltalában nem rendelkeztek semmiféle tőkével. Nagyon sok ezek közül a házhelytulajdonosok közül hadirokkant és hadiözvegy. A tőkenélküli emberek természetesen nem tudtak építeni, valamilyen formában gondoskodni kellett tehát arról, hogy köl9. ülése 1936 március 18-án, szerdán. 373 I csont kapjanak. Egyideig ez a kérdés rendet zetlen volt, azután azonban a Falusi Kislakásj építő Szövetkezetet bízta meg a földmívelésügyi I miniszter úr az 1927:XIX. törvénycikkben kai pott felhatalmazás alapján. A Faksz. alapítói ! között a pénzügyminisztérium, a földmívelési ügyi minisztérium, az löksz, és az Okh. szereI peinek. A Faksz. kétségtelenül altruista intéz; meny. A szövetkezetet nemcsak a földmívelésügyi miniszter úr támogatta, hanem a pénzügyminiszter úr is rendeletet adott ki és a rendeletben az áll, hogy a Faksz. követeléseit közadók módjára kell behajtani. Az említett rendelet szerint a Faksz. az okirati, törvénykezési és közigazgatási illeték alól mentes. A belügyminiszter is felhívta egy körrendeletben a hatóságokat, hogy a szövetkezetet kivételes támogatásban részesítsék. A Faksz. a hatóságokhoz közvetlenül intézhet kéréseket és kétségtelen, hogy az eljárás során élvezte a hatóságok legteljesebb és legtökéletesebb támogatását. A Faksz. körlevélben fordult az építeni szándékozókihoz és ez a körlevél egyebek közötti ezeket mondja (felolvassa): »Nagyobb összegű anyaghitelben csak a teljesen vagyontalan elemek fognak részesülhetni.« Majd tovább azt mondja a körlevél: »A földreform eljárás során házhelyhez juttatott mintegy 250.000 embert öt éves programm keretében' kölcsönhöz szándékozik juttatni.« Ez a terve nem sikerült a Faksz.-nak, mert csak mintegy 38.000 kölcsönt tudott folyósítani. (Tovább olvassa): »A kölcsön 4%-os kamatozású és csak anyaghitel lehet.« A legmagasabb összeg az eredeti körlevél szerint 1500 pengő. Ezeketi a kölcsönöket tehát túlnyomórészt földnélküli földmunkások vagy három hold földnél nem nagyobb földterülettel rendelkező hadirokkantak, hadiözvegyek vagy hadiárvák kapták. Fel lehetnie vetni azt a kérdést is, hogy azokban az időkben, azok között a viszonyok között, azi lakkori anyagárak mellett és az akkori munkabérek mellett, amikor a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet ezeket a kölcsönöket folyósította, 1500 pengő kölcsönből lehetett-e egyáltalában házat építeni

1

? Nem lehetettu Ezeknek a szegény embereknek, bármilyen nehezen ment is, össze kellett kaparniok még máshonnan is .rokoni kölcsönöket, szívességi kölcsönöket, vagy bankoktól kellett felvenniök kölcsönt kezesek útján, vagy anyaghitelt kellett valahonnan még igénybe venniük, vagy a vállalkozónál kellett adósoknak maradniok, de az 1500 pengőből tisztességes házat, megfelelő hajlékot nem tudtak építeni. Mindenki 'belevitte a házak építésébe még ezeken túlmenőleg sajáfc és családja munkáját is, ami szintén nem megvetendő összeg és szintén igen komoly értéket képvisel. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy, amint például a mezőkovácsházai lakosok írják nekem, az építési kölcsönök kiadásakor a dolgozó földmunkások nyári napszáma 4—5, sőt 6 pengő is volt, most pedig a legjobb esetbem 1 pengőt és 80 fillért keresnek. A csongrádiak, 500 csongrádi család, akiket a kilakoltatás, az árverés fenyeget, gyűlést tartottak és az egyik szónok arra hivatkozott, hogy^ azokban az időkben, amikor a házakat építették, 1000—2000 pengőig terjedt a kereset, most pedig ugyanazok az emberek, ugyanazok a csongrádi kubikusok, akik annakidején házakat építettek, a legjobb esetben 200—300 pengőt kereshetnek, nem tudmak tehát eleget tenni fizetési kötele-