Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

366 Az országgyűlés képviselőházának : okoktól? Az, hogy évekkel ezelőtt felülről arra biztatták a kisgazdát és minden gazdát,, hogy intenzíven gazdálkodjék, hogy traktorokat vegyen, hogy műtrágyát használjon, hogy nagy befektetéseket végezzen és hogy kölesönt vegyen igénybe az okszerű gazdálkodás céljaira. (Egy hang a baloldalon: Sokan ülnek itt, akik maguk is ezt hirdették!) Méltóztassék végighallgatni! Leszögezem, hogy nem Gömbös Gyula volt iaz a miniszterelnök, aki megengedte, hogy 16—18, sőt 20%-os kamatot szedjenek. (Úgy van! a jobboldalon.) Ez volt az oka a mezőgazdaság lerongyolódásáinak sok tisztességes gazdánál. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps a jobboldalon. — Lang Lénárd: Ez igaz!) Azt hiszem, nincs az az elfogulatlan és agrárérzelmű ellenzéki képviselő, aki el ne ismerné azt, hogy ezt a lelketlen uzsorakamatot a Gömbös-kormány igenis lényegesen leszállította. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezzel a tényével tehát határozottan megmutatta, hogy igenis igyekszik azokat a bajokat kiküszöbölni, azokon a bajokon segíteni, amelyekért a felelősséget az ő igazán nagyszerű nobilitásával vállalja ugyan, de amelyekről — ezt el kell ismerniök az uraknak is — ő nem tehet. A kormány megtesz minden lehetőt olyan irányban is, hogy mezőgazdasági terményeinket külföldön értékesítse. Itt ül Kállay Miklós t. képviselőtársam, akiinek, amikor földmívelésügyi miniszter volt, az volt főfeladata, hogy külföldi tárgyalásokat folytasson s igyekezzék e terményeket elhelyezni. Ugyanabból a célból utazott most is Gömbös miniszterelnök úr Rómába. A kormányt tehát itt sem terhelheti mulasztás. De mivel a gazdasági bajokat még megjavítani nem lehetett és amint az előbb említettem, rajtunk kívül álló okok is akadályoztak ebben, még sem mondhatjuk, hogy ölhetett kézzel kell ülnünk és lesnünk a jó konjunktúrát, a jobb időt és addig nem szabad semmivel sem foglalkoznunk. (Dulin Jenő: Sőt kötelességünk!) Igenis kötelességünk az, hogy megalapozzuk már most is a jövőt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kötelességünk, hogy előre gondoljunk 10—20 évvel is és csak azt mondhatom, bár erre gondoltak volna akkor is, amikor még 200 milliós költségvetési feleslegek voltak. (Elénk helyeslés és zaj a jobboldalon.) T. képviselőtársaim! Az azonban természetes, hogy az ilyen súlyos és nehéz időkben minden kérdéshez óvatosan kell hozzányúlni, de senki sem mondhatja, hogy ez a törvényjavaslat pénzügyileg és gazdaságilag is ne volna megalapozva. (Dulin Jenő: Dehogy nem! Sokan onondjuk !) Leszögezem, t. képviselőtársam, hogy mi sohasem hirdettük sem népgyűléseken, sem itt, hogy ez olyan javaslat, amely márólholnapra meg fogja változtatni Magyarországon a földbirtokmegoszlásnak képét, jólétet teremt a kisgazdák számára, de arra igenis módot ad ez a javaslat, hogy jobb időkben jobban •kiterjeszkedve és esetleg nagyobb keretek .között elérjük azt a célt, — és ezen van a hangsúly — hogy minél több életképes kisgazdaság keletkezzék. f Teleki Mihály és Bárczay János t. képviselőtársaim rámutattak arra, hogy helytelen az a statisztikai számítás, hogy a körülbelül 8 millió holdat kitevő kisbirtok 3%-kai gyarapodik, mert ebben benne vannak a törpe'birtokosok is. T. Ház! A javaslat indokolása határozottan megmondja, hogy életképes kisbirtokokat akar teremteni. Ha én az életképes, 10—20 hold közötti, tényleg egészséges és életképes birtokokat megszámlálom, — sajnos, egészen pon09. ülése 1936 március 18-án, szerdán. tos statisztikai adatok erre vonatkozólag nem állnak rendelkezésre — akkor azt kell mondanom, hogy -az, ami a mai javaslat keretében kontemplálva van, jelentékeny szaporiodást jelent éhből a szempontból. Ezek után méltóztassék megengedni,, hogy a birtokszerzők szempontjából bíráljam a javaslatot. 'Sok szó esett itt az 1920-as földbirtokreformról és Bethlen István igen t. képviselőtársam példaképpen állította elénk azt a törvényt, i

hogy az mennyivel jobb volt a mostaninál. Eckhardt Tibor t. képviselő úr pedig tegnap konoedálta ugyan, hogy a kormány tanult az 1920-as földreform egyetlen hibájából, de hozzátette, (hogy a többi előnyeiből és előnyös intézkedéseiből pedig nem tanult, ö is elfelejtette azonban megmondani, 'hogy .mik is voltak hát azok az előnyös intézkedései annak az 1920-as földreformnak. Felolvasott talán fél vagy háromnegyed órán keresztül egy listát és igazán megrendítő adatokat olvasott fel pl. arról, hogy az 1920-as földreform végrehajtása alkalmával a független bíróság — amely előtt ugyan tisztelettel hajlok meg, de talán még sem volt egészen szakértő ezekben a kérdésekben — négy pengőben

; állapította meg négyszögölenként a föld értékét, ami pedig holdanként 6400 pengős árnak felel meg. Olyan tökéletesen tehát az 1920-as földreform még sem lett keresztülvive. De nekünk nem az a célunk, hogy rekrimináljunk és arról beszéljünk, hogy jó volt-e iaz a törvény vagy nein, hanem igenis le kell vonnunk a konzekvenciát. Mert mi is történt akkor? Az történt, hogy olyan embereknek adtak földet, akiknek sem vagyonuk, sem. anyagi felkészültségük és sok esetben hozzáértésük sem volt, azonkívül életképtelen törpebirtokokat létesítettek. (Dulin Jenő: Megígérték nekik a harctéren!) Elnök: Nem okvetetlenül szükséges, hogy Dulin képviselő úr saját pártját állandó közbeszólásaival is képviselje. (Derültség a jobboldalon. — Dulin Jenő: Az egységes ellenzéket képviselem! — Zaj.) vitéz Kenyeres János: T. Ház! Bethlen István gróf igen t. képviselőtársam is kifogásolta, hogy ez a javaslat nem foglalkozik az úgynevezett nincstelenekkel és nem segít azok sorsán. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést közelebbről. Magam is tisztántúli képviselő vagyok és látom azt a rettenetesen súlyos (helyzetet, amelyben a mezőgazdasági munkások manapság élnek. Igazán nincs szükség rá, 'hogy a túloldalról világositsanak r fel bennünket arról, hogy nekünk kötelességünk ennek a kérdésnek a megoldását sürgetni és a kormánynak is egyik legfontosabb feladata, hogy ezeken a szerencsétlen mezőgazdasági munkanélküli munkásokon segítsen. De ez a kérdés egyáltalán nem illeszthető ibe ebbe a javaslatba. A múlt hetekben az ellenzék nagy részének a támogatásával megszavaztuk itt az úgynevezett iparügyi törvényt, de tudomásom szerint egyetlen kifogás nem hallatszott itt olyan értelemben, hogy ez a törvény miért nem oldja meg egyúttal a műnk anélküli ipari 'munkások ügyét is. (Úgy van! Ügy van!: a baloldalon.) Hiszen Bethlen István gróf igen t. képviselőtársam adatokat sorolt fel itt arra vonatkozólag, hogy milyen óriása terület kellene ahhoz, hogy minden mezőgazdasági munkást földhöz juttassunk. Ha ezt akarnók, akkor határozottan a birtokelkobzás álláspontjára kellene helyezkednünk, vagy olyan áldozatokat kellene hoznunk, amelyek az államháztartás egyensú-