Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

362 Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése 1936 március 18-án, szerdán. ter a költségvetésben úgy, — ha jól emlékszem — hogy 12 év alatt évi 10 milliós összegek fognak felhasználtatni, tehát ötször olyan nagy összeg, mint amekkorát a iölmívelésügyi miniszter úr most évente preliminált. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: 2X15 millión felül!) De háromszor akkora föld is szabadul fel! (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: De sokkal nagyobb országra szólt!) Méltóztassék utána számi tani, akkor is nagyobb volt az az összeg, mint amilyen nagy ez az összeg ebben a javaslatban. (Zaj a jobboldalon.) De Darányi Ignácnak nem voltak iyen nagy nehézségei. Neki nem jutott eszébe az az argumentum, hogy hátha nem; fog nekem rendelkezésíré állni föld ott, ahol kívánom, annak ellenére, hogy 120 milliója volt és hogy 12 év alatt akarta keresztülvinni a reformot. Pedig Darányi Ignác, azt (hiszem, volt olyan körültekintő,, hogy ha ez az aggálya lett volna, gondoskodott volna a törvényjavaslatban arról, hogy ennek az ellenmérgét megtalálja. Tovább megyek, t. Képviselőház! Megállhat talán ez az érv akkor, ha egy 2—3 év alatt lefolytatandó földbirtokreformról volna szó, de amikor egy emberöltőről van szó, amikor egy emberöltő alatt többé-kevésbbé mindenütt fog abból a 700.000 holdból, amelyre rámutattam, valami felszabadulni, nem valószínű, hogy nem ott állana majd rendelkezésre. Rendelkezésre fog állni, csak nem az első évben, hanem talán a tizedik vagy a tizenötödik évben; de hiszen ,az egész akció nem egy évre, hanem huszonöt évre van kontemplálva. (Kassay Károly: Pénz sem áll az első évben rendelkezésre!) Tovább megyek. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a hitbizományi latifundiumok megbontásával, amely kérdéssel nem régen foglalkoztunk, módot adtunk arra, hogy éppen azok a 'birtokok szabaduljanak fel és kerüljenek esetleg bele a 'birtokforgalomba, amelyek eddig a megkötöttség folytán ellenállottak ennek a processzusnak. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) De van egy más érv is. Azt mondja a miniszter úr: nem fog ott föld rendelkezésre állani, ahol szükség van rá. Ellenben a ki s aj átítástesak 93 birtokosra mondja ki. Bocsánatot kérek, ebben az országban 3800 község van. Hát éppen annak a 93 birtokosnak a birtoka lesz csak az, amelyre szükség lesz és a 3000 nem tudom hány száz egyéb községben nem lesz földre szükség? Ha a miniszter úr ezt az érvet alaposnak tartja, akkor méltóztassék a kisajátítási lehetőséget 3800 községre kimondani; akkor elég föld lesz és* akkor biztosan lesz föld ott, ahol kell. Amikor azonban a kisajátítást ilyen szűk körre mondja ki, akkor ez az érv nézetem szerint semmi körülmények között meg nem állhat. (Eckhardt Tibor: Nem gazdasági célt szolgál, csak politikait!) így van. Ez a javaslat nem szociális célt szolgál, — erre rámutattam. — mert nem a szociális feszültséget csökkenti az egyes társadalmi rétegek között és nem a nincsteleneknek juttat földet, hanem ezt a feszültséget csak növelni alkalmas. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az a kisajátítási jog, amelyet a miniszter úr igénybe vesz, .egy birtok- és vagyonnivellálás érdekében történik, ha objektív indokokat akarok annak számára találni. En azonban kisgazdabarátaimnak nagyon a figyelmükbe ajánlom: ne méltóztassanak sürgetni, hogy a miniszter úr nem szociális célok érdekében, hanem a kisgazda-társadalom érdekében kisajátítási jogot iktasson törvénybe. Ha, az a kisgazda igényt tarthat arra-, hogy a nagyobb birtokból földet kapjon — és pedig a 'miniszter úr kényszerrendszabálya folytán — •az a nincstelen ember viszont azt fogja látni, hogy neki erre nincsen joga, holott ő sokkal rosszabb szituációban van, mint bármelyik társa a kisgazdák között, akkor legyenek meggyőződve tisztelti -barátaim, hogy ez az intézkedés visszafelé fog elsülni s ez a falunak a szociális békéjét szolgálni nem fogja: {Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Ez a lélektani abszurdum! — Egy hang jobb felől: Ez a gazdasági abszurdum!) Már az a mód is, ahogy a miniszter úr ezt a kisajátítási jogot a törvényben kodifikálni akarja, nézetem szerint teljes abszurdum. Mert az, bogy beláthatatlan időre kodifikáltatik egy kisajátítási jog, ez új jogcímet teremt, új jogcímet a földosztásra. És pedig azért, mert ne méltóztassanak elhinni, hogy azok a korlátok, amelyek itt ma a kisajátítási jog szempontjából felállíttattak, — 3000 hold, a faluhatárának V* része stb. — meg fognak állani. Azok papirosfalak lesznek, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amelyek az első szél fuvallatára le fognak rombolódni, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) s amelyeknek semmi ellenálló képességük nincs. Méltóztassék elgondolni: ha két község határán van két 4000 holdas birtok és az egyiken a kisgazda, — ha van pénze — földet igényelhet és igénye lehet arra, hogy a földmívelésügyi miniszter kisajátítsa azért, mert 30.000 koronánál több annak a birtoknak a kataszteri tiszta jövedelme, a szomszéd községben a hasonló helyzetben lévő kisember nem fogja megérteni, hogy neki ez a jog nincs meg, holott ott is van egy 4000 holdas birtok, csak éppen nincsen annak 30.000 korona kataszteri tiszta jövedelme. Itt a törvényhozás termében, ahol intelligens emberek vitatkoznak a kérdésről, ezek esetleg komoly korlátokat jelentenek, de a nép lelkében ez nem lesz igazság és el fogja söpörni ezeket a papirosfalakat az az igazság, amely a nép lelkében él és amely azt mondja: :>Quod uni iustum, alteri aequum«, amit az egyiknek szabad, az a másiknak is jár. Én éppen ezért a törvényjavaslatban foglalt kisajátítási jogot — hogy úgy fejezzem ki magamat — a kormány részére biztosított jelképes megszállásnak tartom, (Derültség.) a magyar földbirtokososztály jelképes megszállásának, amelyet követni fog előbb vagy utóbb az igazi megszállás. T. képviselőtársaimnak, azoknak a magyar földbirtokos uraknak, akik a túlsó oldalon ülnek, figyelmükbe ajánlom miniszterelnök koromban szerzett egyik kis tapasztalatomat. (Friedrich István: Pedig vannak ilyen tapasztalatok! Tessék! Ki velük! Hadd hallják! — Derültség. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ezelőtt 10—12 évvel arról volt szó, hogy a koronaromlást feltartóztatni csak vagyonválsággal lehet. Az akkori pénzügyminiszter ezt bejelentette egy pártértekezleten. Ekkor egy különben nagyon ötletes, de nem mindig meggondolt tervekkel foglalkozó képviselőtársunk egy. tervvel állott elő; azt mondotta, hogy a vagyonváltság lehetetlen dolog; ezer gazdag ember fizesse ki ezt a váltságot. Egyes urak a többségi párt részéről nagy mértékben lelke-