Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

Az országgyűlés képviselőházának 109. sedtek ezért. (Friedrich István (a jobboldal felé mutatva): Ott! Ott! — Derültség.) Egyik képviselőtársam ekkor egy másik képviselőtársamhoz lépett, aki jómódú ember volt és aki különösen hangoskodott e javaslat mellett és a fülébe súgta: Tudod-e, hogy benn vagy-e az ezerben, vagy nem? (Derültség.) Ha pedig nem tudod, biztos vagy-e abban, hogy 1000 és nem 2000 emberre van-e szükség ahhoz, hogy ezt kifizessék? Erre ez a hangoskodó képviselőtársunk elhallgatott, vette a kalapját és kiment a teremből. (Rupert Rezső: Ki lehetett az? — Kassay Károly: Olyan ez, mint a 2900 holdas urak!) Én is ázt mondom, hogy ma csak jelképes megszállása van a magyar földbirtokososztálynak es azok, akik azt hiszik, hogy ma nincsenek benne (Egy hang a baloldalon: Holnap rajuk kerülhet a sor!) és vígan megszavazzák ezt a törvényjavaslatot, holnap rá fognak jönni, hogy benne vannak, de akkor késő lesz venni a kalapot és távozni, mint annakidején ez a t. képviselőtársunk tette. Ez az előrelátás szükséges ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk. (Zaj.) T. Képviselőház! Én ebben a javaslatban egy független magyar gazdasági osztály függetlenségének aláásását látom. Ez nagy veszély minden országra nézve. Minden társadalomban két erő van, amely a nemzetnek új megindulásra motívumokat, indító okokat ad. Az egyik a szervezett tömegerő, a másik az intelligens társadalmi elit, (Rupert Rezső: A harmadik a közigazgatási bíróság!) amely azonban csak akkor képes feladatát teljesíteni, ha függetlenségét meg tudja őrizni. Ha e társadalmi elit függetlenségét aláássuk, — legyen ez az elit földbirtokos vagy mással foglalkozó — akkor egy szervezett erő marad az államban, a nyers erő, amely a szervezett tömegekre támaszkodik. (Darányi Kálmán földmivel ésügyi miniszter: Gyenge függetlenség lehet az, amelyet ez a javaslat aláás. — Eckhardt Tibor: Nem olyan kíméletesek a t. kormány metódusai!) Nem mondom, hogy ez a függetlenség emberfeletti nagy, de ez a javaslat semmiesetre sem alkalmas arra, hogy ezt a függetlenséget nagyobbá tegye; ellenkezőleg, még kisebbé teszi. (Rassay Károly: Nem a kezdete, hanem a vége ez már ennek az akciónak! — Eckhardt Tibor: Elég sok előzmény van már!) Ha ez a módszer, ahogy ez a kisajátítási jog törvénybe iktattatik, nézetem szerint nagy bajokat fog előidézni népünk lelkében, éppen olyanok lesznek politikai, gazdasági és szociális visszahatásai is. Vagy azt képzeli a mélyen t. túloldal, hogy az a földbirtokos, aki érintve van e kisajátítási jog által, vagy aki világosan érzi, hogy a közeljövőben érintve lesz, invesztíciókat csinál majd birtokán, hogy az is odavesszen? Azt hiszi a mélyen t. miniszter ur, hogy nem ássa alá annak a birtoknak a hitelképességét egy korlátlan időre szóló kisajátítási jog? Vagy akad majd magyar pénzintézet, amely kedvvel hitelez az olyan földbirtokosnak, akinek exisztenciája és léte a jövő szempontjából bizonytalan? En voltam miniszterelnök olyan időben, amikor agrárdemagógia volt ebben az országban az úr, és tudom, milyen súlyos feladat volt ezt az agrárdemagógiát visszaszorítana. Ez a javaslat az egész vonalon újból nyeregbe fogja ültetni ezt az agrárdeniagógiát. (ügy wan! Ügy van! bal felől. — Ellenmondasok a jobboldalon és a középen.) De tévednek, akik ülése 1936 március 18-án, szerdán. 363 azt hiszik, hogy ez az agrárdemagógia megáll majd azok előtt a korlátok előtt,, amelyeket önök ennek a jognak szabni 'akarnak, {Zaj a jobboldalon. — Egy hang a baloldalon: Aki ezt nem látja, az vak! — Halljuk! Halljuk! balfelől) Es mit szóljak ahhoz, hogy a teljes miniszteri önkény van kodifikálva ebben a törvényjavaslatban? (Horváth Zoltán: Ez igaz!) Teljesen a miniszter úr önkényétől függ ugyanis az, hogy kitől, műkor, mennyi földet és hol vesznek igénybe, (Eckhardt Tibor: Milyen áron!) és hogy bérbe veszik-e vagy örök áron veszik át. Annak a sorrendnek, amely a 17. ^-bau van kodifikálva, semmiféle értéke nincs, mert ennek a «szakasznak első mondata az* hogy a sorrend csak akikor tartandó meg, ha egyenlő minőségű 'birtokról van szó. Ennek eldöntése megint csak a miniszter úrtól függ, (Horváth Zoltán; Itt is csak a pozitív magyarok járnak majd jól!) tehát ez a sorrend egy papirosparagrafus, amely arra való, hogy a naiv lelkeket megnyugtassa, de a továbblátó emberek, ennek nagy jelentőséget nem tulajdonítanak. Azt mondják, hogy ez, mind a jogrenddel összefügg. Nálunk, ahol ha 10 krajcárt, vagy 20 fillért kirónak illetékként valakire, még pedig törvényes alapon, az illető felmehet a közigazgatási bíróság legfelső fórumáig; ugyanakkor másnak a vagyonát vagy vagyonának tekintélyes részét elvehetik anélkül, hogy bármiféle remediuma lenne. (Horváth Zoltán: Ez a kaszárnyarendszer! Parancsnok úr!) Ez egy jogrendhez szokott társadalomban és egy jogrend alapján álló államban nem lehetséges. (Eckhardt Tibor: Légvédelmi törvény ez, is!) En is ki voltam téve annak a seductió-nak, hogy a ' bíróságot kikapcsoljam, mert velem szemben is felléptek saját pártom részéről olyan követelésekkel, hogy ne a bíróságra, hanem a 'miniszter önkényére hízzuk a dolgot. Végig ellenállottam ezeknek a követeléseknek, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) mert a jogrenddel összeegyeztethetetlennek tartom, hogy ilyen fontos magánjogi kérdések ne a bíróságra, hanem a miniszter önkényére bízassanak. (Zaj. — Apponyi György gróf: Hallgassák meg volt gazdájukat! — Eckhardt Tibor: Ez a célja az egész, törvénynek! Ezért született meg! — Zsindely Ferenc: Mennyit szidták a Ofb.-t! — Dulin Jenő: Ezért van az egész törvény! — Horváth Zoltán: Tisztelt volt miniszterek ! Meg kell erősíteni!) Ha nem bírósági, hát legalább parlamenti ellenőrzést méltóztassék némileg biztosítani, (vitéz Csicsery-Rónay István: A miniszter felelős a parlamentnek!) Mert bocsássanak meg» amikor azt látom, hogy még azok az igazán ártatlan javaslatok is, amelyeket az országgyűlés ellenőrzésének fokoérdekében a bizottságban beterjesztettünk, rideg visszautasításra találtak, akkor azt kell mondanom, hogy itt nincs meg az érzék az ilyen dolgok iránt (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) és nincs meg a hivatottság ahhoz, hogy ilyen dolgokat a közvélemény megnyugvására lehessen elintézni. {Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Azt mondják, t. Ház, hogy teljes kártalanítást adnak. Hol van itt a teljes kártalanítás? Teljes kártalanítás az, hogy ha valakinek a vagyonához nyúlok, a bíróság állapítja meg annak értékét és én azt készpénzben kifizetem. Ez teljes kártalanítás. Minden egyéb nem teljes kártalanítás. (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Hát a földreformí!) Nem vagyok felelős