Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

360 Az országgyűlés képviselőházának : a gazdagodás, és akárhogy ifc- szidják egyesek azt a liberális korszakot, azt, hogy ez az ország abban az időben gazdagodott, nem lehet tagadni; e gazdagodás révén azután több munkaalkalom volt úgy a földbirtokon, valamint az iparban és egyéb vállalkozásiban, amit minden józanul gondolkodó ember el fog ismerni. Hogy milyen jelentőséggel bír egy erőszakos belenyúlás a 'birtokviszonyokba, azt élénken illusztrálják a népmozgalom statisztikai számai 1920 és 1930 között, tehát egy olyan időben, amikor egymillió hold földet osztottunk ki a nincstelen kisemberek között. (Jenes András: . Megakadályozták a boldogulásukat! — Rassay Károly: Maga boldogult eléggé! — Rupert Rezső: Jenes a slágerrel! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István: Kívánom és örülni fogok, ha egyesek olyan jól fognak boldogulni, mint a t. képviselő úr. (Derültség balfelöl.) 1920 és 1930 között hajtatott végre a földbirtokreform, amelynek révén 1 millió holdon felüli terület jutott a kisemberek, jórészt földnélküli munkások vagy egészen törpebirtokosok kezébe, tehát nem olyanok kezére, akik elvonták ezt a földet a (munkáskéz megmívelőitől, hanem azoknak kezére, akik azt addig megmívelték. Es mit mutat a népmozgalmi statisztika ez alatt az idő alatt? Magyarország lakossága ez alatt az idő alatt 700.000 fővel gyarapodott. (Ellenmondás jobbfelől.) Igaz, hogy ebben a 700.000-es számban a bevándorlás is benne van, —'talán legjobb esetben 200.000-re lehet ezeknek számát becsülni, mert kivándorlás is volt — tehát annak dacára, hogy mondjuk nem 700.000rel, — hogy igazat adjak t. képviselőtársamnak — hanem 500.000-rel szaporodott lakosságunk, a mezőgazdsággal foglalkozó lakosság csak 45.000 fővel szaporodott, csak 45.000 fővel úgy, hogy ugyanakkor, amikor a kisbirtokosok száma 360.000-rel szaporodott, a föld nélkül szűkölködő munkások száma fogyott 315.00-rel. (Eckhardt Tibor: Ez az egészséges!) Annak ellenére tehát, hogy az egész ország^ népe szaporodott 500.000 fővel, a mezőgazdasági lakosság csak 45.000 fővel szaporodott, mert jóllehet csak a földmunkás jutott földhöz és ez idő alatt a nagybirtok intenzitása nagymértékben növekedett, — mert hiszen erre az időre esik az a korszak, amikor a háború után mindenki igyekezett birtokát újból • felszerelni, különösen a tiszántúli részeken és a Duna—Tisza-közén, ahol a román megszállás és rablás folytán a birtokok le voltak szerelve — mezőgazdasági népességünk nem szaporodott, mert nem volt képes több munkát kapni. A földmunkásoknak ez a hiányzó száma kivándorolt az iparba. Mert ha megnézzük a statisztikát, azt látjuk, hogy ugyanez alatt az idő alatt az iparban alkalmazott népesség 360.000 fővel növekedett. (Úgy van! Ügy van! balfelöl) Ez flagráns bizonyítéka annak, hogy még a kedvező időkben végrehajtott földreform, még az úgy^ végrehajtott földreform is, amely csak munkáskéznek juttat földet, nem teszi képessé a magyar földet nagyobb népesség eltartására, hanem ez a népesség rászorul arra, hogy városban, iparban, forgalomban, kereskedeleimben keressen elhelyezést. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A jelen törvényjavaslat ellen egyik főkifogásom és principális kifogásom tehát az, hogy az a fundamentális tény, hogy ha valaki Magyarországon földbirtokpolitikát csinál, annalk ezt a földbirtokpolltikát 109. ülése 1936 március 18-án, szerdán. elsősorban a nincstelenek és a törpebirtokosok javára kell csinálnia, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ebiben a törvényjavaslatban semmiféle módon nem jut kifejezésre. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Mert kérdem, kaphat-e a földmunkás örökáron földet? Tizenkétholdas parcellákról lévén szó, amelyeknek holdankénti átlagos ára 500 pengővel van felvéve, tehát 6000 pengőnek 30%-át, 2000 pengő körüli összeget tud-e a magyar munkás valahol fizetni? (Rassay Károly: Plusz felszerelés!) Tud-e valahol ennyit fizetni az a törpebirtokos, akit ma végrehajtanak, akit ma kitelepítenek? (Dulin Jenő: Rossz vicc!) Erről nincsen szó. Azt mondják önök, hogy majd bérlet útján történik a dolog. A bérlethez az a feltétel van kötve, hogy az illető kimutassa gazdasági felszerelését, amely neki rendelkezésre nem áll, kimutassa azt, hogy azt a földet egy évig meg tudja művelni anélkül, hogy kölcsönhöz vagy más segítőeszközökhöz nyúlna. (Ügy van! Ügy mm! balfelöl.) Marad az az egy lehetőség, amely a törvényjavaslatban foglaltatik, az úgynevezett »szövetkezeti bérlet«. Jobban szeretném, ha ez nem volna benne. (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez a »szövetkezeti bérlet« kifejezés egy szebb megjelölése az Oroszországban levő kolohosznak, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) ahoi a nagybirtokokat szövetkezeti bérletek alakjában kezdték széjjelbontogatni, ahol az a munkás éppen olyan proletár maradt, mint addig volt, azzal a különbséggel, hogy most nem a földbirtokos a föld tulajdonosa, hanem az állam^ amely a maga részéről proletársorsban tartja azt a munkást, akár mint cselédet, akár mint odatelepített földmunkást. (Rassay Károly: Hamburger-szisztéma!) Méltóztassék ezzel a kérdéssel óvatosan bánni. En nagyon félek, hogy ez semmiféle földtulajdonszerzésre nem ad módot. Ez talán módot fog adni földtulajdonszerzésre azoknak, akik majd ezeket a munkásokat vezetik (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és akik mindenesetre azon lesznek, hogy a haszon oroszlánrészét ők vágják zsebre. ; T. Képviselőház! Nem hallunk semmit a házhelyekről. (Felkiáltások jobbfelől: Benne van!) Bocsánatot kérek* benne van, minden benne van, csak nem úgy, ahogy kellene. Pedig ha valahol, úgy itt volna jogosultsága, indokoltsága annak, hogy komoly házhelyakciót vigyünk keresztül és hogy ennek céljából kisajátítási jogot is koncedáljunk, úgy, ahogyan az Kállay Miklós t. barátom és Eckhardt Tibor t. képviselőtársam javaslataiban benne van. Ezekben igenis benne van, de a javaslatban nem látom. (Rassay Károly: Mint óhaj van kodifikálva!) Az a kérdés mármost, hogy jelentős-e a munkásosztálynak az a várható romlása, amely azáltal áll elő, hogy nem ő részesül a földben, amelyről itt szó van. Huszonöt év alatt 33.000 családot kíván a kormány 416.000 holdon letelepíteni. Mivel — imint azt kimutatni bátor voltam — ebből a területből vajmi kevés fog munkások kezébe jutni, ennek az a következménye, hogy ez a terület mint munkaalkalom elvész az ott lakó munkások számára. Hogy mennyi munkás válik így feleslegessé, azt nem nagyon nehéz kiszámítani. Körülbelül 33%, mert — mint beszédem (bevezető részében kimutatni bátor voltam — körülbelül 33%-a a föld nyers hozamának az, amely a nagybirtok-