Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-109
358 Az országgyűlés képviselőházának i 210. Vegyük a kapásnövények közül a burgonyát, amely a szegényebb népesség eltartása szempontjából a legnagyobb fontossággal bír. A magyar termést száznak véve, Franciaországban ez a termés 190, Németországban 286, Dániában 275. Ha már most ezt a két számsort, amelyet bemutatni bátor voltam, összevetem s megállapítom a mezőgazdasági lakosság eletstandard.jának lehető koefficiensét, amely magában foglalja ,a rendelkezésre álló területet és a területegység termésmennyiséget s ezt Magyarországon száznak veszem, akkor ugyanez • a szám 218 Franciaországban, 296 Németországban es 467 Dániában. Ez annyit jelent, hogy Franciaország mezőgazdasági lakossága kétszer, Németországé háromszor, Dániáé négyszer-ötször magasabb életstandardra van biztosítva a rendelkezésre álló föld és a földben rejlő termő- " erő által. Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy ezek közül az államok közül Franciaország és Németország védett piacokkal bír, ahol ennek folytán sokkal magasabb a gabonának és az egyéb mezőgazdasági cikkeknek az ára, ahol tehát a mezőgazda feleslegeiből kisebb mennyiségek leadása révén könnyebben jut iparcikkekhez s így képes adóit és egyéb tartozásait fedezni, akkor azt kell mondanom, hogy Magyarország mezőgazdasági lakossága a valamivel sűrűbben lakott nyugati államok mezőgazdasági lakosságával szemben olyan hátrányban van, amelyet kiegyenlíteni nagyon nehéz. T. Képviselőház! Kámutattam arra, hogy a tőlünk keletre és délre fekvő államokban a helyzet szintén jobb, annak ellenére, hogy talán ott a termésátlagok kisebb ék, de jobb azért, mert az ottani lakosság több földet bír már együttvéve globálisan is és jobb azért, mert kultúrában hátramaxadottabb lévén, az iparcikkek helyett r házi iparral és házi munkával fedezi szükségleteinek igen tekintélyes részét, különösen ruházatát és hasonló szükségleteit. T. Képviselőház! Ez a tény olyan fundamentális tény, amely rávilágít Magyarország földproblémájára s aiki Magyaro f rszagon a föld problémájához hozzányúl, az ezt a tényt nem hagyhatja figyelmen kívül. Mert mit mond ez a tény? Azt mondja, hogy ha még egészségesebb birtokeloszlás volna is, mint amilyen van Magyarországon, vagy ha egészségesebbet tudnánk mesterséges politikai eszközökkel előidézni, ebben az esetben is csak a szegénységen osztozkodhatnánk jobban, de nem változtatna ez a politika ezen a fundamentális tényen. Az változtatna ezen, ha a termésátlagainkat emelni tudnák, ha különösen a mostoha klimatikus viszonyokkal szemben felvethetnek a szisztematikus és programmszerű harcot^ egy helyes öntözési politikával, amely a tiszántúli és alföldi területek nagy részét vonná be a maga körébe, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amit nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, ami azonban egy évszázad munkája. úgy, mint a lecsápolási munka, amelyet gróf Széchenyi István íkezdett ;száz évvel ezelőtt és amely még ma sincs befejezve. Segíthetne ezen a tényen az, ha a rendelkezésre álló földünket több szaktudással, több tőke befektetésével és töM) szorgalommal mívelnők és segítene a szegényebb néprétegeken az is, ha iparosodás és városi fejlődés révén azt a túlnépesedést, — mert hiszen túlnépesedésről van itt szó — a mezőgazdaságban valamely módon le tudnók vezetni. 9. ülése 1936 március 18-án, szerdán. Kétségtelen, t. Ház, hogy ezen a helyzeten még ront az a birtokelosztás, amelynek szemtanúi vagyunk, ront elsősorban az, hogy a nép nagy tömegei föld nélkül vannaJk és ro»nt még egy másik körülmény, és pedig az, hogy még ott is, ahol a kisbirtokrendszer a túlnyomó, ez nem valami racionális gazdasági egységet képvisel, csak ritka kivételes esetben, és ha képvisel is, folytonos változásnak van alávetve, — nézetem szerint — helytelen öröklési rendünk folytán és annaík folytán is, hogy a földosztásnak alsó határát legalább bizonyos kicsiny gazdasá.gi egységekre nézve mind a mai napig nem állapítottuk mesg. Mert, bocsánatot kérek, ott, ahol a föld folytonos adás-vevésnek a tárgya, ott, ahol a föld egyik kézből minden második napon más kézbe vándorol, ahol minden nap vagy minden generáció rövid ideje alatt folytonos osztódásnak van alávetve az a kisbirtok, ott az a munka, amelyet egyik generáció vagy az egyik fél végzett, hamarosan elvész és ott nem kumulálódnak azok az eredmények, amelyeket csak generációkon át folytatott munka eredményezhetne. T. Képviselőház! Vessünk már most egy pillantást r arra, hogy mi a földbirtokeloszlásunknak tényleges képe és mik azok a valóságos bajok, amelyekkel foglalkozni kell, ha változtatni akarunk a helyzeten. Hogy ezt plasztikussá tegyem, Magyarország mezőgazdasággal foglalkozó népességét három csoportra kívánom osztani. Az egyik csoportba tartoznak azok, akiknek semmi földjük nincs vagy legfeljebb három hodjuk van, tehát olyan kevés, amennyi nem elegendő ahhoz, hogy abból megéljenek és így bérmunkára szorulnak. A második csoportba tartoznak e szerint az összeállítás szerint azok, akik saját kisbirtokukat mívelik meg családjuk segítségével és nem szorulnak semmiféle bérmunkára. Ez a csoport három holdtól felfelé 40—50 holdig terjed. Végül a harmadik csoportba azokat sorolom, akik 50 holdnál nagyobb birtokkal rendelkeznek és ennek folytán feltétlenül mezőgazdasági cseléddel és bérmunkással mívelik még saját földjüket Az első csoportba a mezőgazdasági lakosságnak valamivel kevesebb, mint a fele tartozik, 2,200.000 lélekkel. Ezeknek szántóföldterülete — és mindenütt csak a szántót fogom idézni, mert hiszen a legelő- és erdőterületek ebből a szempontból teljesen _ mellékesek — még egy százalékát sem teszi ki az ország szántóföldterületének. Ezek az én számításom szerint az ország egész szántóföldterületének nyerhozamából körülbelül 20%-hoz jutnak. Később fogom megmondani, hogy milyen számítás alapján jutottam ezekre az eredményekre. A második csoportba tartozik a saját családjával dolgozó kisbirtokos. Számuk a mezőgazdasági összlakosságnak szintén majdnem fele, valamivel több, mint az első csoporté, mert 2,261.000 lelket tesz ki. Szántóföldjük az összes szántóterületnek 55^-át teszi ki: 5,033.000 holdat. Ezek a föld nyershozamából — miután azt a munkással megosztani kényszerülnek — 55%-kai részesednek. Végül az 50 holdon felüli, munkással dolgozó birtokosok létszáma 1'25%-a a mezőgazdasági összlaikosságnak. Ezek bírjak a szántóföldnek 42%-át: 3,851000 holdat és kapják körülbelül az eeresz szántó .nyershozamának 25 százalékát. Ebbe az osztályba beleszámítottam az ezer holdon felüli birtokosokat is, akiknek lélekszáma csekély, s ezeík bírják ma a szántó-
