Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

Az országgyűlés képviselőházának 10 nehéz problémája megoldást nyer. (Horváth Zoltán: Az ígéret földjére vezet!) Ha mégis visszatérek megjegyzéseinek egyikére, ezt azért teszem, cmert ő gróf Tisza Istvánt említette. Ha ezt azért tette, hogy 'megvédje gróf Tisza István államférfiúi egyéniségét az indokolatlan és helyt nem álló támadásokkal szemben, (Péchy László: Tisztán ez, volt a oélom!) úgy a magam részéről teljesen egyetértek vele, ha azonban azért idézte Tisza István gróf szellemét, hogy őt tanuként vonultassa fel a javaslat mellett, úgy ta magam részéről felfogásában nem, osztozom. Hiszen végre is az, 'hogy a célokban egyetértünk, és egyetértünk abban, hogy az elporló nagybirtok kis részekre osztódva olyanok kezébe kerüljön, akik a földet megmívelni (képesek és akik (kisbirtokos osztályunkat erősítik, »még nem érv a mellett, hogy az elénkterjesztett javaslat jó, és ezeket a célokat helyesen akarja megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) . T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy e pár bevezető szó után rátérjek magáira a javaslatra. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ez a harmadik, tárgyalásira kitűzött javaslata a kormánynak, amely földkérdéssel foglalkozik. De míg az első ezirányú javaslat a gazdaadósságokra vonatkozott,^ olyan problémára tehát, amelyet az életszükséglet, a fennálló nehéz viszonyok tettek aktuálissá és amely probléma megoldása elől kitérni nem lehetett, mert hiszen a mezőgazdasági válság, amely alatt nyög az egész (mezőgazdaság, szoros kapcsolatban állt ezzel a kérdéssel, addig a (két másik javaslat: a telepítési és hitbizományi javaslat ezzel a válsággal semmi összefüggésben nines, hiszen a válság előidézői semmiképpen sem lehetnek azok a birtokviszonyok, amelyekkel ezek a javaslatok foglalkoznak. Ezért csak csodálkozni tudok, hogy mely indokok vitték a kormányt arra, hogy olyan időben, amikor a nemzet öszszes organizált erejét, —• legyen az erkölcsi, legyen az anyagi erő — a felmerült nehéz problémák megoldására kell elsősorban (koncentrálni, elsősorban azoknak a bajoknak orvoslására, amely bajok mezőgazdaságunkat irrentábilissá tették, amelyek mezőgazdasággal foglalkozó néposztályunkat súlyos válságba sodorták, akkor a helyett, hogy egész erőnket erre koncentrálnók, olyan kérdésekkel foglalkozunk, amelyek lehetnek nagyon fontosak, amelyek a jövő szempontjából igen jelentősek lehetnek, de a nemzet mai helyzetében és mai válságának elintézésében szerepet semmi esetre nem játszanak. (Ügy van! balfelől.) Es ha látom azt, hogy a gazdaadósságok kérdését például azért nem tudtuk kellőkép megoldani, mert hiányoztak az anyagi eszközök arra, hogy megoldásukat <a lakosság szélesebb körére terjesszük ki; ha azt látom, hogy nem jut pénz arra, hogy keresztülvigyük a szükséges és igazságos adóreformot, mégpedig a mezőgazdasággal foglalkozó néposztály javára, anyagi eszközök híján; ha látom azt, hogy sok más kérdés, amelynek megoldása imminens, akut szükségletet képez, vagy halasztást szenved vagy azokhoz a kérdésekihez egyáltalában nem tudunk hozzányúlni, akkor csak azt kell mondanom, hogy a politikai kérdéseknek oly programuiszerű csoportosítása, amelyből kiszorulnak akut és fontos problémák, amelybe azonban •mesterségesen szoríttatnak be olyan problémák, melyek a jövő szempontjából fontosak, de a jelen szempontjából irrevelánsak, ellentétben van a józan észnek és az előrelátó politikának azzal a posztulátumával, hogy a . ülése 1936 március 18-án, szerdán. 357 mai nap kérdéseit intézzük el és ha vannak problémák, amelyek a jövőt illetik, úgy azokból a jelenben csali azt intézzük el, amit a jelenben el is lehet intézni. Mert, t. Képviselőház, egy generációra elintézni a földreform kérdését: ahhoz ma hiányoznak az anyagi eszközök és a,z a kísérlet, amely itt előttünk fekszik, lehet nagyon tiszteletreméltó, de arra semmiesetre sem lesz alkalmas, hogy ezt a kérdést huszonöt-harminc évre dűlőre vigye. (Ügy van! balfelől.) Dehát itt van a kérdés és így foglalkoznunk kell vele. Méltóztassanak megengedni ennek folytán, hogy én a földproblémával lehetőleg annak gyökeréig hatolva foglalkozzam, mert a részletes kérdések megítélése csakis egy tágabb szemthatár alapján és tágasabb szempontok bevonása alapján történhetik. Földkérdés van Magyarországon, de nemcsak Magyarországon, hanem úgyszólván minden európai kultúrállamban is, kivéve talán azokat, amelyek nagy koloniális birodalmakra támaszkodhatnak 'és népük feleslegeit ott elhelyezhetik. Földkérdés van azért, mert hiszen a,

fí lakosság folyton szaporodik, ellenben a mezőgazdasági mívelés alatt álló föld nem szaporodik. Minden országnak legnagyobb érdeke fűződik tehát ahhoz, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó népességnek menitőt nagyobb részét helyezhesse el a földön s mentől nagyobb részének biztosíthasson 'megélhetést a föld jövedelmiéből. Ez, t. Képviselőház, nemcsak a föld mennyiségétől — nevezetesen a mi vélhető föld mennyiségétől — függ, hanem függ a föld termőképességétől, a klimatikus viszonyoktól, a földbe fektetett tőkék ós munkaerők mennyiségétől, az évenként visszatérő termés előidézése céljából alkalmazott szaktudástól, szorgalomtól, a, piaci viszonyoktól és sok mástól. Mindenesetre attól függ, hogy ezek a viszonyok mennyire alkalmasak arra, hogy a termőföld sokat, annyit teremjen, hogy egy szaporodó népességet eltartani képes legyen. Ha ebből a szempontból nézem és hasonlítom össze Magyarország helyzetét más országok helyzetével, arra a meglepő eredményre kell jutnom, hogy talán sehol Európában nem olyan mostohák a viszonyok, mint Magyarországon. Vegyük először azt a földmennyiséget, amely a mezőgazdasági míveléssel foglalkozó népesség rendelkezésére áll. Az természetes, hogy a tőlünk keletre és délre fekvő államokban, amelyeknek lakossága még ritka, ez a föld több. De talán nem mindenki tudja, hogy a nyugati államokban, azokban az országokban, ahol a lakosság még sűrűbb, mint Magyarországon, ahol intenzívebb kultúra van és ennek folytán sok helyen rentábilisabb gazdaság is, nagyobb a mezőgazdasági lakosság rendelkezésére álló föld, mint Magyarországon. Magyarországon a mezőgazdasággal foglalkozó népesség egy főjének rendelkezésére álló, mezőgazdaságilag mívelhető föld 16 hektár, Franciaországban 2'3 hektár, Németországban 21 hektár, a kis Dániáról nem is szólva, ahol ez a terület 31 hektár. Ha tehát a mezőgazdasági lakosság egy főjére eső területet Magyarországon száznak veszem, akkor ez a terület FrancíPí or szagban 144, Németországban 132, Dániában 193. Vegyük már most a termésátlagokat. Ez a második tényező, amely a mezőgazdasággal foglalkozó népesség eltartása szempontjából fontossággal bír. Magasabb termést véve alapul, ha nálunk 100 ez a termés, akkor Franciaországban 115, Németországban 163, Dániában