Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

Az országgyűlés képviselőházának 109. 'Számmal rendelkezik és amely község határának nagysága 1700 katasztrális hold, azt látom, hogy a gazdák 1935-ben 50.000 pengőt kaptak a szállított tejért. A község évi adója 38.000 pengő volt, tehát 12.000 pengővel többet kaptak a szállított tejért, mint amennyi az évi adó. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a kormány adópolitikájával meg vagyunk elégedve, sőt ellenkezőleg, az adót már régen le kellett volna szállítani, s az új reformkormánynak a legelső kötelessége lett volna egy alapos adóreformot hozni és a terheket igazságosabban elosztani. Lehetetlen ugyanis, — és valóban, sajnos, még a mai nap is fennáll helyzet — hogy a kisgazdatársadalom, vagyis a kisemberek viselik az ország legnagyobb terhét (Ügy van! a baloldalon.) amikor egyes vállalatok, amelyek száz;és százezer pengőket vágnak zsebre, alig fizetnek — jövedelmükhöz képest — adót. Ne feledkezzünk meg arról, hogy fejlett állattenyésztést és modern mezőgazdaságot csak ott lehet létesíteni, ahol a község megfelelő határral bír, mert uradalmaktól, nagybirtokoktól körülzárt községekben állattenyésztést életrehívni nem lehet. Ez magától értetődik, mert ha a község nem. rendelkezik földdel, amelyen eteti a jószágot és termeli a takarmányt, akkor állattenyésztésről nem lehet beszélni. T. Ház! A nemzet fejlődését, gazdasági megerősödését a nagybirtokosoknak kötelességük elősegíteni, földjüknek bizonyos részét át kell engedniöik, ha, nem akarják azt, hogy ez a nemzet pusztuljon. Milyen üdvös lett volna, ha annakidején, amikor még Erdély Magyarországhoz tartozott, egy egészséges telepítésit hajtottak volna végre. Akkor ma nem román telepesek ülnének ott a magyar földbirtokos urak földjeiben, hanem .magyarok és nem kellene félnünk attól, 'hogy ma vagy holnap egy népszavazás esetén a románok többségben lesznek. A románok, t. Ház, 'megcsinálták a telepítést, de a magyarság örök kárára. Feltétlenül szükséges tehát a telepítés e csonka hazában is. Ebből nemcsak a földhöz juttatottaknak van hasznuk, hanem .az államnak ás, mert a kisbirtok és a nagybirtok kérdésénél nemcsak a szántóföld termelési eredményét kell ' figyelembe venni, hanem az összes termelési ágakat. A most ismertetendő táblázat számadatai azt mutatják, hogy amikor az ország egész termőterületének 50%-a, szántóföldterületének pedig 61%-a esik a 100 katasztrális holdnál kisebb birtokokra, az 1926—1930. évek átlagában 100 katasztrális holdnál kisebb gazdaságokból származott 22'3 millió métermázsa búza, a termésnek tehát 67*3%-a, 7*4 millió métermázsa rozs, a termésnek 66*1%, 6 millió métermázsa árpa, a termésnek 63'4%-a, 3'5 millió métermázsa zab, a, termésnek 49*8%-a, 13"6 millió métermázsa szemes tengeri, a termésnek 67'4%-a, 18*7 millió métermázsa burgonya, a termésnek 67'5%-a, 14*8 millió métermázsa cukorrépa, a termésnek 9'8%-a. Ugyanakkor az állattenyésztés hozadékának túlnyomó részét szintén kisbirtokokon nevelik, mert az állatállomány legnagyobb részét kisbirtokokon tartják, mégpedig 1926—1930. évek átlagában a szarvasmarhaállománynak 66'2%-át, a sertésállománynak 85%-át, a lóállománynak szintén 85%-át, a juhállománynak 30%-át és a baromfiállománynak 92%-át. Ezek a százalékok azóta nem csökkentek, hanem inkább emelkedtek. A szőlő- és gyümölcstermelésnek szintén a kisgazdák üzeme felel meg jo'bban. A 380.000 kát, hold szőlőterületből 16'8%, tehát 63.800 kat. hold esik az 5 holdnál kisebb szőlőbirtokokra és az előbbiekhez hasonló móülése 19

S6 március 18-án, szerdán. 353 don 15'7 millió darab gyümölcsfának, tehát 72%-nak termelése a 20 kat. holdnál kisebb gazdaságokban történik. Ezeket a számadatokat mind annak bizonyítására hoztam fel, hogy igenis szükség van minél több kisbirtok létesítésére, vagyis a telepítés keresztülvitelére, T. Ház! A kormány a Ház elé terjesztette a telepítésről szóló törvényjavaslatot. Ezzel a javaslattal szemben több kifogásolni valónk van. Elsősorban félünk, hogy a törvény végrehajtásánál igen könnyen érvényesülhet a politika és olyanok részesülhetnek előnyben, akik a mindenkori kormánypártot támogatják, illetve annál érdemeket szereznek. A javaslat 46. §-a azt mondja, hogy elsősorban a meglévő kisbirtokokat akarja kibővíteni, illetve megnagyobbítani. Ezt helyeslem, de viszont a harmadik bekezdés azt mondja, hogy 300 holdig terjedő kisbirtokot is lehet létesíteni. Ezt az elgondolást nem helyeslem, mert ha például valakinek 30—40^—50 hold földje van, miért kell azt kibővíteni 50, 100 vagy 150 holdra? Sokkal fontosabb volna azoknak a birtokait kibővíteni 8—15 holdig, akik 1—3 hold földdel rendelkeznek, mert a tapasztalat és a gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen terjedelmű 'birtokok a legegészségesebbek. r Ez természetesen attól függ, hogy milyen vármegyében történik a dolog, és milyen ott a föld. Mert azokban a vármegyékben, ahol jobb földek vannak, — 'mint például nálunk Baranyában — egy család szépen megél már 8—10 hold földből, viszont azokban a vármegyékben, ahol gyengébb a birtok, töibbet kell adni egy család megélhetéséhez. A hiba azonban ott van a javaslatban, hogy ezek az 1—2 holddal rendelkező, iszorgalmas, dolgozni akaró kisemiberek nem rendelkeznek azzal az összeggel, amelyre a javaslat, szerint feltétlenül szükség van, vagyis a föld vételárának 30%-át nem tudják azonnal kifizetni. A javaslatot elhibáz ottnak tartom azért, mert azokról kíván gondoskodni, akiknek pénzük van és már megfelelő földbirtokkal [rendelkeznek. Nem tudom megérteni, miért akar a kormány azokon segíteni, akiknek pénzük és íar megfelelő birtokuk van. Annáik a gazdának, akinek ma pénze van, csak egésaséges birtoka lehet. Miért kell annak segítséget nyújtani, akinek a megélhetése biztosítva van, amikor az országban van ezer és ezer ember, aki csak 1 vagy 2 hold földdel rendelkezik? Elsősorban nem lett volna szabadj azokról megfeledkezni, akik a földreform, során jutottak földhöz. Ezek az egyének a háború után, a földreformtörvény megalkotása után jutottak néhány darab földbirtokhoz. Jól f emlékszem, milyen örömmel és megelégedettséggel voltak eltelve ezek az embereik, akik annak idején földdarabokhoiz jutottak. Majdnem r mindanynyian éveken át kinn voltak a harctéren és kötelességszerűen védték hazájukat, becsületesen harcoltak, és mikor a földreform jött, látták, hogy a magyar^ kormány respektálja hősiességüket, nem kívánja és nem akarja elfelejteni hősi munkájukat. Ezért igen sokan, akik a harctéren voltak, földet kaptak. Az Öröm azonban most szomorúságra változott át, mert válj lalt kötelességüknek nem tudtak eleget tenni. Később a terményárak annyira lezuhantak, hogy nem voltaik képesek törleszteni, nem voltak képesek a r rájuk kirótt bért megfizetni. A kormány pedig hátralékos tartozásukat most be kívánja hajtani. Aki kötelezettségének nem tud eleget tenni, annak a földjét egyszerűen elveszik, vagyis kitelepí54*