Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

354 Az országgyűlés képviselőházának 1 tik őt. Mindenkinek tudnia [kell azonban, hogy ezeknél az embereknél nem a jóakarat hiányzik, hanem, hogy a bekövetkezett rossz gazdasági viszonyok juttatták őket oda, hogy nem tudnak fizetni. (Soltész János: A napszámbér lezuhanása is!) Hibás, sőt elítélendő is volt továbbá, annakidején, hogy a kapott földet, mielőtt az az új gazda birtokába jutott, azonnal első- 'és másodosztályba sorozták, holott a régi nagybirtokosnál a hatodik és a hetedik osztályba tartozott. Legalább nálunk Baranyában így volt. Természetesen ezáltal emelkedett az adó, a földárakat pedig olyan magas öszszegben szabták meg, hogy a szegény ember ma képtelen azt megfizetni. (Ügy van! Ügy van half elől.) T. Ház! A kormánynak elsősorban kötelessége, hogy ezeket a túlmagas földárakat leszállítsa, mert katasztrális holdanként 1000— 1200—1400 pengőt ma lehetetlenség megfizetni. (Ügy van! bal felől.) Továbbá kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy adjon ezeknek a szegény embereknek hátralékos tartozásaikra legalább 3—5 évi részletfizetési kedvezményt. Természetesen ennek a hátraléknak részletenként! befizetését se kezdjék meg most, hanem csak az aratás után. (Zaj a jobboldalon.) Jelenleg ugyanis nincsenek abban a helyzetben, hogy fizetni tudnának. Kérem a kormányt, vegye oltalmába és védelmébe ezeket a szegény embereket, akik annak idején a haza iránt száz százalékban teljesítették kötelességüket. Ha a kormány nem cselekszik így ezen a téren, akkor ezeknél az egyéneknél telepítés helyett kitelepítés fog bekövetkezni. (Felkiáltások a baloldalon: Már meg is van!) Még sem lehetséges az, hogy az egyik oldalon telepíteni akarjunk, a másik oldalon pedig kitelepítsünk. T. Ház! Mivel ez az előttünk fekvő .telepítési törvényjavaslat szerintem nem szolgálja azokat a célokat és elgondolásokat, amelyekből észrevehető változás és javulás állna elő, a javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Péchy László képviselő urat illeti a szó. Péchy László: T. Képviselőház! Ha ezt a most előttünk fekvő és úgy nemzeti,'mint gazdasági szempontból annyira fontos javaslatot tárgyaljuk, amelyről, azt hiszem, pártkülönbség nélkül elismerhetjük, hogy évtizedeken át minduntalan felmerülő és felszínen lévő problémát óbajt megoldani, — és éppen ezért csak köszönet és elismerés illethei ennek előterjesztéséért a földművelésügyi minisztert, — szerény nézetem szerint nem szabad ezt a javaslatot a pártpolitika szemüvegén át nézni ós bírálni, de főleg nem szabad pártpolitikai célokra vagy éppen népszerűsógkeresésre felhasználni. Nagy örömömre szolgált, hogy a túloldalon ülő több képviselőtársam — mint ezt Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak a hitbizományi javaslat tárgyalásánál elmondott beszéde is igazolja —ugyanazon véleményen van. Éppen ezért nagyon sajnálom, hogy Eckhardt képviselőtársam tegnapi felszólalásában nélkülöztem ezt a következetességet és a kellő objektivitást, (Horváth Zoltán: Az csak tárgyilagos beszéd volt! — Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) sőt a javaslattal foglalkozva, olyan 'éles hangot ütött meg, amelyben nagyon sok volt a személyeskedés (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) és higgye meg a t. képviselő úr azt, hogy ez a hang nem alkalmas arra, hogy azt a nemzeti egységet, amelyet ő is hangoztatott és szükségesnek tart, elérhessük, mert ez legfeljebb a 9. ülése 1936 március 18-án, szerdán. rend megbontására vezethet. (Horváth Zoltán: Statisztikai adatokat olvasott fel!) En azt hiszem, hogy ezt a javaslatot minden lelkiismeretes és csak a magasabb nemzeti és gazdasági érdekeket szem előtt tartó' törvényhozón aik csakis abból a szempontból kell megítélnie, hogy jelent-e ez a javaslat az eddigi helyzettel szemben előrehaladást. (Zaj a jobb- és a baloldalon.), a pénzügyi megoldás kellően alá van-e támasztva, la' magántulajdon elvét respektálja-e, megfelel-e azoknak a céloknak, amelyeknek megvalósítását nemzeti, gazdasági, népesedési, népsűrűségi és szociális szempontokból el akarja érni és végül alkalmas-e ez a javaslat arra, hogy jobb gazdasági viszonyok és nagyobb pénzügyi lehetőségek esetén a jelentkező és a fenti szempontokból szükséges további igényeket is ki tudja elégíteni. Azt hiszem, i Ház, teljes , objektivitással állapíthatjuk meg, hogy kellő és lelkiismeretes előkészítés után került ide a javaslat, a kívánt követelményeknek igyekszik eleget tenni és a vita során elhangzóit és elhangzandó egészséges észrevételeknek a végrehajtás sorári való felhasználásával egy jobb, egészségesebb, gazdaságilag nem káros, de nemzeti szempontból •megbecsülhetetlen fÖldbirtokmegoszlást fog előidézni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy a javaslat az eddigi helyzettel szemben előrehaladást jelent, ez azt hiszem, "nem vonható kétségbe. A régi történelmi telepítéseknél katonai és politikai szempontok játszottaik közre, ezek voltak a dominálok; később, különösen a tatár- és törökdulás után gazdaságiak is-, nemzeti és szociális szempontok azonban ekkor még nem igen nyomultak előtérbej de ha előtérbe nyomultak is, akkor sem részesíttettek kellő figyelemben. Ezeknek a nemzeti és szociális szempontoíknak nagyobb mérvben való előnyomulásakor voltak tervezetek, elgondolások, sőt törvényes intézkedések is, mint például az elővásárlási jog törvénybe való iktatása. Amikor mindezekről beszélek, elsősorban '• meboldogult emlékű Darányi Ignác nagynevű földmívelésügyi «niniszterünikre és gróf Tisza Istvánra gondolok, Ezek a tervezetek azonban tervezetek maradtak, az elgondolások elgondolások maradtak, az előbb törvénybe iktatott elővásárlási jog pedig nem kellő következetességgel vitetett keresztül; pedig ennek (kellő következetességgel való keresztülvitele akkor, amikor az ország jobb anyagi helyzetben volt és annyi szabadkézben lévő birtok volt a piacon, nagyon nagy eredményeket jelentett volna s talán még erre a telepítési javaslatra sem lett volna szükség. Nem történhetett volna meg az, amire >már az eddig felszólalt képviselők közül is nagyon sokan hivatlkoztak, hogy például Erdélyben nem sikerült volna a román bankok által tervszerűen keresztül vitt birtokparcellázás és birtokvásár álás és nem került volna annyi jó magyar föld idegen kézre. (Egy hang a középen: Ez igaz!) Itt bizonyos mulasztás terhel bennünket, ezt feltétlenül meg kell állapítani, különösen akkor, amikor a kivándorlás nagyobb mérveket öltött, bár azt is el kell ismernünk, hogy a kivándorlás nagyon sok esetben a viszszavándoiroltaknak szerencséjével párosult, szorgalommal szerzett tőkéje révén, minden állami beavatkozás nélkül is egészséges kisbirtokos-osztály fejlődését segítette elő. Engedje meg nekem az igen t. Ház, amikor, ezekről a tervezetekről és elgondolásokról beszélek, bővebben kitérhessek gróf Tisza István elgondolásaira. Teszem ezt azért, mert egy, a