Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

352 Az országgyűlés képviselőházának lí 2 katasztrális hold iés 1065 négyszögöl s a termése volt 40 mázsa 52 kilogramm. A burgonyával bevetett terület volt 400 négyszögöl s a termése volt 8 q 80 kg. A takarmányrépával bevetett terület volt 669 négyszögöl s a termése volt

> 119 q.. Rétiszéna 800 négyszögölön termett 12*5 q. Lucernaszénával hevetett terület volt 1234 négyszögöl és termett 23 q. A szőlővel bevetett terület volt 900 négyszögöl, amelyen annak ellenére, hogy a szőlő 20%-a el volt fagyva, a bortermés volt 20 hl. Ha most ezt a termést átszámítjuk pénzzé, a tkövetkező adatokat kapjuk: búza termett 39*5 q és a búza mázsáját csak 15 pengővel számítva, ennek értéke 59175 pengő; a rozstermés volt 6"45 q és mázsáját 13 pengővel számítva, ez összesen 83"85 pengő; a, tengeritermés volt 40 q 52 kg és egy 'mázsát 12 pengővel számítva, ez összesen 52676 pengő; a burgonyatermés volt 8 q 80 kg és egy mázsát 14 pengővel számítva, ez összesen 123"20 pengő; takarmányrépa termett 119 q és egy métermázsát 2 pengővel számítva, ez összesen 238 pengő; rétiszéna termett 12'5 q és egy mázsát 6 pengővel számítva, ez összesen 75 pengő; lucernaszéaa termett 23 q és egy mázsát 7 pengővel számítva, — holott ma 10 pengő az ára — ez összesen 161 pengő. A bortermés volt 20 hl és 1 litert 28 fillérrel számítva, ez öszszesen 560 pengő. E 8*5 holdas kisgazda egyévi termésének hozama tehát 235955 pengőt tett ki; a szalma természetesen nincs beleszámítva. Ebből piacra került, vagyis eladott búzát 24 q 45 kg-ot à 15 pengővel, összesen 36675 pengő értékben. Bort eladott 15 hit à 25 fillérért, összesen 420 pengőért. Azonkívül a tejért kapott 1027'80 pengőt, borjúkért 97'23 pengőt, hizlalt disznókért 525*60 pengőt, tojásért 15210 pengőt. Ennek a 8 és félholdas kisgazdának a bruttó bevétele tehát 2585*50 pengő volt. Kiadásai a következők voltak: egyéb kiadások 160 pengő, adó 200 pengő, tengerit vett 160 pengőért, korpát 126 pengőért, vöröslisztet 130 pengőért, szénát 120 pengőért, répát 32 pengőért, az aratóknak fizetett 20 pengőt, kukoricaszárért 20 pengőt, pelyváért 15 pengőt és disznókat vett hizlalásra 75 pengőért. Összes kiadásai 1058 pengőt tettek ki. Bruttó bevétele 2585 pengő volt és ebből levonva az 1058 pengő kiadást, tiszta jövedelemként maradt 1527 pengő. így gazdálkodik tehát a szakképzett magyar gazda. Hogy a legtöbb gazdánál nem így van, annak nem oka a gazda, vagy nem oka jóakaratának hiánya, hanem egyedül az eddigi volt kormányok, mert nem gondoltak arra, hogy bekövetkezik egy olyan helyzet, amikor majd egy modern mezőgazdaságra szükségünk lesz, vagyis olyan gazdaságokra, amelyek versenyképesek a külföldi agrárállamokkal szemben. Nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni azt, hogy a külföldi agrárállamok haladnak előre, mi meg egy helyben taposunk. Azt siratjuk most meg, hogy nem törődtünk a kisgazdatársadalommal, mert sokkal kellemesebb helyzetben volna és sokkal kevesebb nehézséggel kellene megküzdenünk, ha a kisgazdatárs adalommal üdéjében foglalkoztunk volna. Ez volt a múltban, sőt most is így van. Az eddigi kormányok szaporították a középiskolákat, amelyek egyáltalában semmiféle gazdasági szaktudást nem nyújtanak. Mennyivel hasznosabb lett volna a középfokú gazdasági iskolák létszámát emelni. Ezekről nem lett volna szabad megfeledkezni, mert hiszen elsősorban ag9. ülése 1936 márckis 18-án, szerdán. rárállam vagyunk. (Ügy van! balfelöl.) A négy egyetem, a rengeteg gimnázium évről-évre száz és száz ifjút bocsát ki, akiknek bár diploma van a kezükben, mégis kenyér nélkül vannak és elhelyezésük napról-napra súlyosabb probléma lesz

v Az ilyen ifjú, aki elvégezte a nyolc középiskolát, ha mindjárt faluról származik is, már nem kívánkozik vissza apja földjére, — hiszen nincs is ezen mit csodálkozni, mert nem úgy nevelték — hanem inkább hivatalban, íróasztal mellett akarja jövőjét biztosítani. Ezért igen üdvös és hasznos volna a nemzetre, ha egyes gimnáziumokat gazdasági iskolákká alakítanánk át. Az ötven holdon aluli birtokkal rendelkező gazdáknak azonban legjobban a téli gazdasági iskolák felelnek meg. Ezek elsősorban olcsóbbak és így legtöbb gazda van abban a helyzetben, hogy ezekbe az iskolákba elküldheti fiait. Ott azután igazán földjét szerető, dolgozni akaró kisgazdákat nevelnek. Igen kívánatos volna tapasztalatom szerint, ha a kormány ebben a tekintetben közrehatna és legalább minden járás székhelyén ilyen téli gazdasági iskolát létesítene. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr ugyan a tavalyi évben szaporította a téli gazdasági iskolákat, amiért mi, gazdák természetesen csak köszönetünket fejezhetjük ki, de ebben a tekintetben gyorsabb tempót kérünk. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Meglesz!) Az ezekből az iskolákból kikerülő ifjak majd úgy fognak gazdálkodni, hogy annak hasznát már az ország is rövid időn belül, úgyszólván egy-két éven belül érezni fogja. T. Ház! Modern mezőgazdaságot ma ebben a csonka országban a kisbirtokosoknál csak ott látunk, ahol a vármegyei vezetőség vette kezébe- ezt a komoly ügyet és — nem várva a kormánytól utasítást — saját hatáskörén belül mindent elkövetett, hogy minél magasabb fokra emelje mezőgazdaságunkat. Ennek bizonyítására felhozom Baranya vármegyét, az én szűkebb hazámat. Baranyában a vármegye vezetősége az alispán úrral az élén mindent elkövetett, hogy minél jobban fejlessze a mezőgazdaságot, vagyis elsősorban az állattenyésztést. Fejlesztették is olyképpen, hogy merem állítani, Baranya vármegye ma az állattenyésztés terén országos viszonylatban az első helyen áll. Természetesen Baranyában sem rózsás a helyzet, hiszen ott is van elég nyomor egyes vidékeken, egyes helyeken, de azokon a vidékeken, ahol az állattenyésztést sikerült felemelni, legalább odajutottunk, hogy éhező ember nincsen. Amikor az országban elég vármegyénk van, ahol ezer és ezer ember éhezik, s ezer és ezer embernek nincsen biztosítva a mindennapi kenyere, taN gadhatatlan, hogy ezen a területen elértünk már valamit. Tény dolog az, hogy kisgazdaságban az állattenyésztés a legrentábilisabb. Ahol szakszerű állattenyésztés folyik, ott még mindig könnyebben bírják az emberek magukat, különösen akkor, ha a lakosság^ nagy súlyt fektet a tejtermelésre. Csak egy-két községről akarok szólni ezzel kapcsolatban. Választókerületemnek egy kis községében, amelynek alig 60 házszáma van, 1931-ben még csak 55 tejs'zállító volt, akik 110.000 liter tejet szállítottak. Azóta — pedig csak négy gazdaifjú járt onnan téli gazdasági iskolába — a többi gazda is azonnal átvette a modern mezőgazdálkodás elveit és 1935-ben már 254.304 liter tejet szállítottak, amiért 25.332 pengőt kaptak. Egy másik községben, saját kis szülőfalumban, amely csak 150 vagy 160 ház-