Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

346 Az országgyűlés képviselőházának 108, ülése 1936 március 17-én, kedden. tokosoknál lehetővé teszi ez a javaslat azt, hogy ezeknek az adóssága is magánegyesség formájában rendeztessék, éspedig olyan formában, hogy semmiesetre sem legyen hátrányosabb, mint az ezer katasztrális holdon aluli gazdáknál. Eckhardt igen t. képviselőtársam utolsó határozati javaslata az volt, hogy vegye le a Képviselőház ezt a javaslatot a napirendről. A magam részéről ehhez semmi körülmények között nem tudnék hozzájárulni. Nem tudnék hozzájárulni azért, mert elsősorban is nem osztom Eckhardt Tibor képviselőtársamnak azt a nézetét, hogy ez a telepítési törvényjavaslat nem szolgálja azt a célt, amelyért alkottatott. Mindenesetre megnyugvás volt számomra az, hogy Eckhardt Tibor képviselőtársam, bár mint a javaslat bírálója lépett fel, aránylag nagyon keveset foglalkozott a telepítési javaslattal, ami már csak azért is megnyugtató számomra, mert úgy látom, hogy ez a javaslat még sem lehet olyan nagyon rossz, ha Eckhardt Tibor képviselőtársam nem kritizálta erőseb ben. (Zaj a baloldalon.) A magam részéről ezt a javaslatot feltétlenül jónak tartom, egy olyan javaslatnak tartom, amely azzal a problémával, mely előttünk fekszik, tagadhatatlanul komolyan foglalkozik. Méltóztassék megengedni, hogy csak egészen röviden foglalkozzam azzal a kérdéssel, amellyel a javaslat is foglalkozik, tudniillik azzal, hogy a javaslat 4. §-a első bekezdése értelmében 30.000 hold föld az, amely vagyonváltságföldekbol telepítés céljaira igénybe vehető. A javaslat 4. §-ának második pontja értelmében ugyancsak körülbelül 30.000 hold az, amely igénybevehető, mint adóhátralék a nagybirtokok részéről. Maga ez a két tétel már 60.000 holdat tesz ki, ami végeredményben anyagi áldozatok nélkül jut a jelen pillanatban a kormány kezére., Azonkívül itt van még a Nemzeti Közművelődési Alap részéről 12.314 katasztrális hold, továbbá a pénzintézeti birtokok, amelyeket árveréseken vettek, 35.000 hold, a törvényjavaslat 8. §-ának értelmében 79 nagybirtok részéről 126.248 katasztrális hold, azután a törvényjavaslat 10. §-a értelmében 24 nagybirtokból 14.071 hold, a törvényjavaslat 13. |-a értelmében a hitbizományi kötöttségből felszabaduló 77.000 hold. Ez összesen 324.630 katasztrális hold. A törvényjavaslat 72. §-a értelmében évi 2*5 millió pengő az az összeg, amely évente telepítésre szolgál. Azonkívül^ a gazdaadósságok rendezése folytán az 1933. évi XXVIIL te. 1., Va értelmében 15 millió pengő az az összeg, amely ugyancsak a gazdaadósságok rendezésének alapjából telepítési célokra igénybe vehető. Tehát összesen 5 év alatt 30.000 katasztrális hold jut telepítés céljaira a vagyonváltság földekből, 30.000 katasztrális hold az illeték- és adóhátralékokból, ez összesen 60 000 katasztrális hold. Azonkívül az 1933. évi XXVIIL te. 1. §-a értelmében igénybe vehető 15 millió a gazdaadósságok rendezésének alapjából, azonkívül 5 év alatt 10 (millió az évi kétmilliós költségvetési fedezetből. Ez összesen 25 milliót tesz ki, amelyből 400 pengős, aránylag magas földárakat véve is alapul, 62.500 holdat leihet megszerezni, amelyen fejenként 10 katasztrális holdat is számítva 12.250 családot lehet letelepíteni. Kérdem a mélyen t. Képviselőházat, hogy ennek a 12.250 családnak megélhetése és elhelyezése, egy biztos exisztenciába való helyezése vájjon olyan kis dolog-e, amelylyel nem érdemes lényegesen foglalkozni í Ezek mind kisemberek, akik a boldog megélhetést és a családalapítás lehetőségét találják meg az új kisbirtokon. E'zeket az embereket az egyik napról a másikra boldog, hazáját és földjét még jobban szerető,, hazájához és földjéhez még jobban ragaszkodó magyar állampolgárokká tesszük, és azonkívül ezeket a nincsteleneket elvonjuk azokról a piacokról, amelyeken a túlkínálat lenyomta a munkabéreket. Végeredményben ez egy olyan javaslat és egy olyan kérdés, amellyel nézetem • szerint a leghatározottabban és a legkomolyabban foglalkozni kell. Foglalkoznunk kell azért is, mert — engedelmet kérek — ha 1848-ban a pozsonyi diétán azt mondották volna a rendek, hogy nem foglalkozunk a jobbágyság kérdésével, mivel ezeken az embereken, jha felszabadítjuk is őket, úgy sem tudunk «segíteni, akkor ezt az eljárást még ma is sínylenénk. Ha nem tudjuk teljes egészükben a kérdéseket máról holnapra megoldani úgy, ahogy talán nagyon sokan szeretnék megoldani, ez még nem jelenti azt, hogy ne foglalkozzunk azokkal. Méltóztassanak megengedni, hogy citáljak itt Eckhardt Tibor mélyen t. képviselőtársamnak 1936 február hó 4-én a hitbizományi reformmal kapcsolatos beszédéből egy passzust, amelyben azt mondja, hogy (olvassa): »Tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon megközelítőleg sem áll rendelkezésre elég föld ahhoz, hogy a magunk proletariátusát valóban le tudjuk telepíteni.« (Rassay Károly: Ez így is van!) Eckhardt Tibor t. képviselőtársam belátta maga is» elismerte, hogy olyan telepítésről és egy olyan földbirtokpolitikai elgondolásnak bevezetéséről — sajnos — jelen pillanatban ebben a csonka hazában gondolni sem lehet, amellyel minden földnélküli és a föld hozamából élő, vagy a föld megmunkálásával foglalkozó magyar gazdatestvérünket tényleg földhöz tudnánk juttatni. A magam részéről ezzel kapcsolatosan egészen röviden egy kis számítást csináltam, még pedig abból indultam ki, hogy kb. 780.000 főnyi kereső mezőgazdasági munkás és cseléd egynyoleada 100.000 fő. Ennek a 100.000 főnek csak 8 holddal való kielégítése is 800.000 hold föld megszerzését jelenti. Ha ehhez csak 50.000 törpebirtoknak 5—6 holdra való kiegészítését is vesszük, akkor 1 millió hold földre volna szükség. Méltóztassanak nekem megmondani azt, hogy honnan teremtsünk elő egymillió hold földet úgy, hogy ennek az egymillió holdnak az igénybevétele az ország gazdasági életében ne csináljon komoly problémát? Nem szabad ugyanis elfelejtenünk azt, hogy Magyarország lakosságának 42%-át éppen a gazdasági cselédek teszik ki, azok a gazdasági cselédek, akiknek elhelyezéséről a törvényjavaslat keretén belül igenis gondoskodás történik. Végeredményben azonban, ha az öszszes kínálkozó földfeleslegeket igénybe veszj szük, a felszabaduló és munka nélkül maradó gazdasági munkásság és gazdasági cselédek elhelyezését ebben az agrárjellegű országban és emellett még ebben a trianoni békeszerződés utáni trianoni Magyarországon máról holnapra, azt hiszem, még ha félistenek is volnánk, akkor sem tudnánk megoldani. (Rassay Károly: Ebben egyetértünk!) Eckhardt Tibor mélyen t. képviselőtársam foglalkozott azonkívül a kitelepítések kérdésével is. Azt mondotta Eckhardt Tibor képviselőtársam, hogy Magyarországon nem lehet újabb