Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-108
Az országgyűlés képviselőházának 108. iöldbirtokpolitikát csinálni addig, amíg az 1920-as földbirtokpolitikát nem szanáljuk. A j magam részéről erre vonatkozólag már megtet- ! tem észrevételeimet. Méltóztassanak megen- \ gedni, hogy még csak azt fűzzem hozzá, hogy j ezt az 1920. évi földbirtokreformot véglegesen j rendezni és lezárni egyedül nem vagyunk képe- ' sek, bármennyire is megvan a kormányban a I jószándék. Amint ugyanis méltóztatnak tudni, j az 1920-as földbirtokreformot a gyufakölcsön- j bői finanszírozták, s ezért addig, amíg külföldi \ hitelezőinkkel nem tudunk megegyezni, végeredményben egyoldalúlag ezt a kérdést el nem intézhetjük. Bár a külföldi hitelezőkkel nem tudtunk megegyezni, mégis ebben a tekintetben is mutatkozik bizonyos enyhülés, miután jól méltóztatnak tudni, hogy a kormány lehetővé tette, hogy azok a földhözjuttatottak, akik törlesztenek, egyharmadrész leírásban részesülnek, ha pedig ezt az egyharmadrész tőkeelengedést figyelembe veszem, akkor az annakidején magasan megállapított földárak már megközelítik a mai földárakat. Ami pedig a kitelepítéseket illeti, sajnos, az országban tényleg mutatkoznak e téren nehézségek, amint azonban nagyon jól méltóztatnak tudni, ez nemcsak belső, magyar válságnak tekinthető, mert végeredményben a világháborút követő gazdasági háború nemcsak a megcsonkított kis Magyarországon szántott keresztül, hanem ennek a gazdasági háborúnak a szennyes hullámai a hatalmas, nagy, győző államokat is kikezdték. Kikezdték magát Amerikát, kikezdték Angliát, tehát olyan államokat is, amelyek hatalmas dominiumokkal és gyarmatokkal rendelkeznek, amelyeknek nyersanyagaik és ipari exportjuk is van a mezőgazdasági exportjuk mellett. Ne méltóztassanak ; tehát akkor csodálkozni azon, hogy ezen a trianoni Magyarországon, amely meg van csonkítva és piacaitól, nyersanyagaitól meg van fosztva, még erősebben éreztette hatását ez a válság s ezt a hatást végeredményben leginkább a magyar mezőgazdaság és elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozó magyar földmíveslakosság érezte meg. Ezzel azonban maga a kormány is tisztában van, hiszen egyedül ez teszi indokolttá azokat a kiváltságos intézkedéseket, amelyeket éppen a Gömbös-kormány tett a magyar mezőgazdaság felsegítésére. Méltóztassanak megengedni, hogy a kitelepítéssel kapcsolatban egészen röviden egy statisztikát ismertessek a mélyen t. Ház előtt. Mélyen t. Ház! 1928-ban 1161 birtok cserélt gazdát 127.050 kat. hold összterülettel, amelyből 47.720 kat. hold volt szántó. Ebből a Í27.050 kat. összterületből . 34.420 kat. hold — összesen 33 birtok — cserélt gazdát vétel útján, ami az összforgalomnak 27%-át teszi ki; öröklés folytán 242 birtok 24.134 katasztrális holddal, ami az összforgalomnak 20%-át teszi ki; árverés és kényszerbehajtás útján 286 birtok, 68.454 katasztrális hold területtel, ami az összforgalomnak az 54%-át teszi ki. Ezek 1928-as adatok. 1929-ben 1597 birtok cserélt gazdát 139.545 katasztrális hold területtel, ebből 75.020 katasztrális hold szántóterülettel. Rövidség kedvéért a továbbiakban csak a százalékokat fogom ismertetni a mélyen t. Ház előtt. Méltóztassék figyelemmel kísérni, hogy annak ellenére, hogy az 1928—29-es és 30-as esztendők még a konjunkturális évekhez számíthatók, lényegesen magasabb volt százalékban kifejezve is azoknak a birtokoknak száma, amelyek kényszereladás vagy árverés útján cseréltek ülése 1936 március 17-én, kedden. 347 gazdát. 1930-ban 58% volt a vétel útján, 24% az örökösödés útján, 18% az árverés útján gazdát cserélt birtokok száma; 1931-ben 42% a vétel útján, 40% az örökösödés és 19% az árverés útján cserélt gazdát, 1932-ben 34% vétel útján, 46% örökösödés útján, 19%, árveréssel cserélt gazdát; 1933-ban 40% vétel útján, 30% örökösödés és 20% árverés útján; végül 1934-ben 30% vétel útján, 52%, örökösödéssel és csak 16% cserélt gazdát árverés útján. Nagyon sajnálom, hogy 1935-ös adatokkal nem szolgálhatok, mert azokat nem; tudtam beszerezni. Ebből is méltóztatik látni, mélyen t. Képviselőház, r hogy itt tagadhatatlanul javulási folyamat állott be. A magam részéről ezt a javulási folyamatot két részre osztom. Az egyik rész a gazdavédelmi intézkedések folytán beállott javulás az árverések terén, a másik oldalon pedig" a javuló gazdasági prosperitás következtében. Végeredményben el kell ismernünk és be kell látnunk, hogy a jelen kormány és annak elnöke mindent elkövetett azért, hogy a mezőgazdaságot ismét rentábilissá tegye. A római megegyezés lehetővé tette, hogy a magyar búza és a többi magyar kalászos ára lényegesen magasabbra emelkedjék. Vissza tudok emlékezni azokra az időkre, amikor még négy-öt pengős búzaárak és két-három pengős rozisárak voltak, amelyek a magyar mezőgazdaságot végromlásba vezették. Ezek a külföldi utazgatások és a római megegyezés lehetővé tették azt, hogy Magyarországon — amint Eckhardt Tibor mélyen t. képviselőtársam is elismerte — ma már stabil terményárakkal számolhatunk, ma már a ómagyar gazda körülbelül tudja azt, hogy mit tud kapni a magyar föld termékeiért. Egy kérdés van még^ itt, amelyben azonban — úgy látszik — szántén a javulás felé közeledünk és ez a magyar állatexport kérdése, amely ma mindamellett még súlyos teherként jelentkezik a magyar mezőgazdaság oldalán. Ha ezeket a kérdéseket mind figyelembe vesszük, akkor nem vonhatjuk kétségbe azt, hogy a magyar kormányzat, igenis, minden tőle telhetőt elkövet azért, hogy a magyar mezőgazdaságnak segítségére legyen. Mélyen t. Ház! Egy következő kérdés a föld kérdése. Az előbb említettek szerint csak 780.000 azoknak a gazdasági munkásoknak száma, akiket végre el lehetne és el kellene helyezni. Ehhez hozzávehetem az öt holdon aluli mezőgazdasági üzemeket, amelyek semmiképpen sem tekinthetők rentábilis üzemeknek, vagy olyan gazdasági egységnek, amilyenek megteremtésére törekednünk kell. Nekünk — szerény nézetem szerint — olyan mezőgazdasági egységeket kell teremtenünk, amelyek egy család viszonylag gondnélküli megélhetését biztosítják. Emellett a házhelykérdéssel természetesen érdemes foglalkozni, mert meggyőződésem szerint az volna a helyes, ha minden magyar családnak rendelkezésére állana egy kis családi ház, amelyben otthont találna. De eltekintve a házhelykérdéstől, az ideális megoldás az volna, ha olyan mezőgazdasági ingatlanok felé törekednénk, amelyek egy-egy család megélhetését biztosítani tudják. Ha a kínálkozó földfeleslegeket s a földhözjuttatandók nagy számát veszem figyelembe, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy sajnos, — mint Eckhardt Tibor t, képviselőtársam is mondotta a hitbizományi reformjavaslatnál tartott beszédében — nem áll annyi föld rendelkezésünkre, amennyi elegendő volna ahhoz, hogy minden mezőgazdasággal foglalkozó,
