Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-108
Az országgyűlés képviselőházának 108, magasan megállapított fizetési kötelezettségekből előállott hátrányokat törölje és a rendezés lebonyolításáig minden kimozdítást szüntessen be.« A magam részéről készséggel elismerem, hogy ez tényleg egy olyan probléma, amellyel foglalkoznunk kell, mert ha az 1920-as földbirtokreform politikailag be is váltotta némileg azokat a reményeket, amely eket hozzáfűztünk, azonban gazdasági és szociális téren semmi körülmények között nem váltotta be ezeket a reményeket. (Rassay Károly: Szociális téren nem! — Zaj.) Az 1920-as földbirtokreform indítéka az volt, hogy ha a* harctereken lévő katonabaj társaink majd visszatódulnák• r az országba, akkor természetszerűleg az ország védelméért maguk is jogot formálnak ahhoz, hogy amaz ország földjének részesei legyenek, amelyet künn a harctereken védtek. Emez elgondolásból kifolyólag tényleg juttatták is őket földhöz és bizonyos házhelyekhez, azonban az akkori ;túlmagas becsérték következtében ma ez rájuk nézve elviselhetetlen terhet jelent, és sok esetben az ajándéknak és meg jutalmazásnak 1 szánt földdel nem értük el ezt a célt, mert sok esetben a földhöz vagy házhelyhez juttatott kénytelen volt a kapott földet vagy házhelyet elhagyni. (Rassay Károly: Csökkentsük a becsértéket!) Ezt azonban nem lehet a Gömbös-kormány rovására írni. (Mozgás a jobboldalon.) Ezt a Bethlen-kormány csinálta meg, és hogy ma a Gömbös-kormány telepítési javaslatában ilyen óvatosan jár el és csak odáig megy, ameddig pénzügyileg megfelelően alá tudja támasztani ezt a javaslatot, az természetes folyománya annak iaz elhibázott tföldbirtokpolitikának, amelyet a Bethlen-kormány folytatott, éppen azért, mert azt kellő elgondolás és pénzügyi alapozás nélkül inaugurálta. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De azt sem lehet miondani, hogy a Gömbös-kormány el akarja hárítani magától a segítés kötelezettségét azért mert nem ő alkotta meg, azt a törvényjavaslatot. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a 3200. és a 11.070. számú M. E. rendeletek már könnyítet^ tek is ezeknek a helyzetén, amikor lehetővé tették azt, hogy a kataszteri tiszta jövedelem egy koronája után egy pengő 20 fillér használati díjat fizessenek a földhöz juttatottak, amely használati díj 10 pengős kataszteri tiszta jövedelmet véve alapul, 12 pengős bérletet jelent katasztrális holdanként, amely búzára átszámítva, lényegesen alatta marad a ma szokásos haszonbéreknek. Ne méltóztassanak félreérteni, nem azt mondom, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni, hanem határozottan vissza kell utasítani azt a vádat, hogy a Gömbös-kormány a földhöz juttatottak megsegítése terén nem tett meg minden lehetőt. (Zaj.) A harmadik határozati javaslata így szólt (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a jelenlegi moratoriális intézkedések helyett a gazdaadósságok végleges megoldását biztosító törvényjavaslatot terjesszen mielőbb a Ház elé és gondoskodjék addig is arról, hogy a védettségből eddig kimaradt, eladósodott kisbirtok a védettséget újból kérelmezhesse és likvidáció esetén a család eltartásához szükséges birtokminimum és családi ház tehermentes járadékbirtok formájában a gazdaadós birtokában meghagyás sék.« A Gömbös-kormánynak a 10.000. számú rendese 1936 március 17-én, kedden. 345 delete ezt a kérdést tulajdonképpen már nyugvópontra hozta, amikor e rendelet értelmében a 20 katasztrális holdon aluli gazdáknál a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén túl lévő terhelést kötvényesítette, a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén alul lévő adósságot pedig hosszú lejáratú és olcsó kamatozású törlesztéses kölcsönre konvertálta. A 20 katasztrális holdon felüli és 1000 katasztrális holdon aluli gazdaadósoknál a rendelkezés ugyanígy szólt. A kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén felüli részt kötvónyesíteni rendelte és most már csak arról lehet szó, hogy a pénzügyi és gazdasági viszonyok javulásával ez a kategória is részesüljön azokban a kedvezményekben, amelyekben a 20 katasztrális holdon aluli kategória részesült, tudniillik abban, hogy a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén aluli tartozások hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönökre konvertáltassanak. Ez is olyan kérdés, amely végeredményben terhes örökségképpen jutott a Gömbös-kormánynak. (Rassay Károly: Kitől?) Az előző Bethlen-kormány részéről. (Rassay Károly: Ott volt a miniszterelnök úr is! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Vállalom ezért is a felelősséget! Mindenért és mindenkiért! •— Rassay Károly: Terhes örökségről volt szó! Hogy önmagamtól örököljek terhesen, ez mindenesetre szokatlan! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Az egyszerűség kedvéért mindent vállalok! — Rassay Károly: Mert muszáj is! — Kölcsey István: Nem olyan biztos, hogy muszáj ! — Elnök csenget.) Azért mondom ezt, t. képviselőtársam, mert éppen a gazdaadósságok rendezésénél elmondott beszédében sokallotta azt a kamatot, amelyet a Gömbös-kormány a gazdaadósok részére statuált. (Zaj.) Én pedig azt mondom, t. képviselőtársam, hogy a gazdaadósság problémájával egyáltalában foglalkoznunk kell. És ha ez a kérdés mint visszatérő árnyék megjelenik minden tárgyalásnál, ennek elsősorban az az oka, hogy az előző időkben olyan magas kamatokat fizetett a gazda, amelyekkel talán a tőkét is visszafizette. Mindenesetre ezek a magas kamatfizetések juttatták a magyar mezőgazdaságot abba a lerongyolt és nehéz helyzetbe, amelybe került. Nem pártpolitikai állásomból kifolyólag, de mint egy gazdakerület képviselője, aki magam is gazda vagyok, mondhatom, hogy a Gömböskormánynak említett rendelkezése igenis lényeges könnyítést jelent, sőt azt merném mondani, hogy megmentést jelent a magyar gazdatársadalom számára. A magyar falvak és a magyar falusi lakosság lelkébe visszatért a hit és ma a magyar falu abban a helyzetben van, hogy számot tud vetni azzal a kevés jövedelmével, amelyet ma a magyar föld hozama — sajnos — alig-alig biztosít számára. Ha kérhetnénk valamit, egyet kérhetünk a mélyen t. miniszterelnök úrtól, azt tudniillik, hogy a 10.000-es számú rendelet végrehajtási utasítását m-inél előbb méltóztassék kiadni, hogy még az aratás előtt a gazdatársadalom abba a helyzetbe jöhessen, hogy ceruzát a kezébe véve, kiszámíthassa, hogy tulajdonképpen mik azok a tartozások és terhek, amelyekkel számolnia kell és mik azok a terhek, amelyeket levesznek az ő vállairól legalább is egyelőre a kötvényesítéssel. Erre a határozati javaslatra vonatkozólag az a nézetem, hogy végeredményben itt egy befejezett kérdéssel állunk szemben, már csak azért is, mert hiszen az ezer holdon felüli bir-