Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

344 Az országgyűlés képviselőházának 1 vethetnek el ezzel a javaslattal kapcsolatban, mert, t. Ház, az ezredéveket a történelem nem méri ilyen olcsón, söt én, látva, hogy Gömbös Gyula kezében 15 év alatt még minden, amihez hozzányúlt, hogyan mállott széjjel, éppen meg­fordítva, a legnagyobb aggodalommal látom nem az új ezredévet, hanem az ország sorsát az ő kezeibe letéve. (Helyeslés a baloldalon.) A külpolitikai és belpolitikai súlyos viharfel­hők árnyékában úgy érzem, szükség van arra, hogy azt a több mint kétezer éve elhangzott felszólítást vagy kérdést intézzem a távollevő miniszterelnök úrhoz: meddig élsz még vissza türelmünkkel, Gömbös Gyula? A javaslatot nem fogadom el. (Hosszan­tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bai oldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veress Zoltán jegyző: Bárczay János! Elnök: Bárczay János képviselő urat il­leti a szó. Bárczay János: T. Ház! Méltóztassék meg­engedni, hogy én is, a parlamenti szokásoknak megfelelően, beszédem első részében előttem szólott mélyen t. .képviselőtársamnak, Eckhardt Tibornak szavaiba kapcsolódjam. A magam ré­széről, amikor alkalmam volt gazdasági kér­désekben a képviselőházban felszólalni, ezek­nek a kérdéseknek bevezető részéül mindig a gazdasági kérdéseket tekintettem. És ha beszé­dem vezérfonalául ezeket a gazdasági kérdése­ket veszem, akkor természetszerűleg nem ha­ladhatok el figyelem nélkül azon súlyos válsá­gok és azoknak az okai mellett, amely válsá­gokról és azoknak okairól Eckhardt Tibor mé­lyen t. képviselőtársam is megemlékezett be­szédében. Mélyen t. Ház! Ha figyelembe vesszük azokat a nehézségeket, amelyek egy magyar agrárpolitika bevezetésénél jelentkeznek; és ha figyelembe vesszük azokat a súlyos nehézsé­geiket, amelyek egy földbirtokpolitika bevezeté­sénél mutatkoznak, akkor természetszerűleg nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a nehéz helyzetet, amelyben az ország éppen az Eck­hardt Tibor képviselőtársam által említett trianoni vesztes háború következtében is van. Tagadhatatlan, hogy egy háborúnyerés eseté­ben is jelentkeznének a birtokpolitikai megol­dások és lehetőségek, mert hiszen természet­szerűleg egy élni akaró és élni tudó nemzet feleslegeit valamilyen formában el kell, hogy helyezze. Magyarországnak részben fekvéséből fo­lyóan. részben pedig nyersanyagokkal nem rendelkező volta miatt a nénfeleslegek elhelye­zése az inar oldalán meglehetős nehézségekbe ütközik. Az ország kormányzata megérezte 'és átlátta azokat a feladatokat, amelyek rá vár­nak az ország népesedésének elhelyezésében, és ezért a gazdák részéről nagyon sok esetben hi­báztatott iparpolitika annak az elgondolásnak a szüleménye volt, hogy a mezőgazdaság által foglalkoztatni, és így eltartani nem tudott csa­ládokat ipari téren foglalkoztassuk és tartsuk el. (Rassay Károly: Bizony ez az egyetlen út!) Nagyon sok esetben az agrártársadalom súlyos áldozatokat is volt kénytelen hozni azért, hogy ezeket a feleslegeket az ipar eltudja tartani, és ezek az iparnál keressék meg kenyerüket. Azt hiszem azonban, nincs ebben a Házban senki sem, aki ne látná be, hogy ezeknek a nehézsé­geknek és problémáknak megoldását éppen a trianoni vesztes háború teszi nehézzé szá­munkra. A kormánynak emberfeletti erővel kell megküzdenie akkor, amikor nemcsak a 08. ülése 1936 március 17-én, kedden. trianoni háborúvesztés következtében előállott problémákat kell áthidalnia és nemcsak át kell mentenie ezt az nemzetet egy szebb és boldo­gabb jövendőbe, hanem a jelenlegi szűkresza­bott határok között is mind gazdaságilag, mind pénzügyileg olyan politikát kell bevezetnie, amely gazdasági és pénzügyi politikára tény­leg fel tudjuk építeni egy új magyar évezred alapjait. Eckhardt Tibor képviselőtársam beszédének befejező részében azt mondotta, hogy az ellen­zék mindent elkövet, hogy Magyarországon az egységes gondolat ezekben a nehéz, súlyos időkben tényleg meg is valósuljon. A magam részéről és —- azt hiszem — mindnyájunk ré­széről a legnagyobb örömmel üdvözöljük Eck­hardt Tibor képviselőtársunknak ezt a meg­állapítását, mert méltóztassék meggyőződve lenni, — én meg vagyok győződve róla -* hogy a kormány is mindent elkövet, hogy a lehető­séghez képest a nehéz viszonyoknak meg­felelően vezesse az ország szekerét és mindent elkövet azon a téren is, hogy az országban j tényleg necsak egy jelszavas és sokszor han­I goztatott egységes közvélemény alakuljon ki, | hanem tényleg a meggyőződésen alapuló egy­I séges gondolkozás legyen ebben az országban. Éppen ezekből az elgondolásokból kiindulva kénytelen vagyok foglalkozni Eckhardt Tibor mélyen t. képviselőtársamnak beszéde során benyújtott határozati javaslataival is. Eckhardt Tibor képviselőtársam egy hatá­rozati javaslatot nyújtott be, amely a követ­kezőkép szól (olvassa): »Utasítsa a Ház a kor­mányt, hogy minden észszerű földbirtokpolitika előfeltételeként sürgősen terjesszen elő meg­j felelő^ javaslatot a Ház elé az ingatlanvagyont pusztító elviselhetetlen közterheknek a mező­gazdaság jövedelmezőségéhez mért leszállítása és az egyszoba-konyhás családi házak adó­mentessége tárgyában.« Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy éppen megcsonkulásunk következtében azok az adóterhek, amelyek a magyar terme­lést és különösképpen a magyar mezőgazda­ságot és a magyar. mobiltőkét sújtják, tényleg nagyon súlyosak. A kormány azonban mindent megtesz, hogy a lehetőség szerint ezeket a sú­lyos terheket éppen a gyengébb, a kisebb exisz­tenciák vállairól levegye. Erre az elhatározásra és készségre mutat az, hogy a kormány a tíz katasztrális holdon aluli földbirtokosok föld­adóját magáYa vállalta és bírjuk a pénzügy­miniszter úr ígéretét arra vonatkozólag is, hogy azoknak az egyszoba-konyház kislaká­soknak, amelyeknek tulajdonosa közellátásban részesül, az adóját szintén elengedi. | Nagyon jól tudom, hogy ezek csak kezdet­j leges lépések, és nagyon jól tudom azt is, hogy ! a miniszterelnök úr egy új adóreformon gon­dolkozik, amely ezeket a terheket kiegyenlíteni van hivatva olyanformán, hogy azoknak, akik az adóteherrel túlságosan sújtva vannak, le­vegyen a vállairól ezekből az adóterhekből és rárakja, azoknak a vállaira, akik ezeket a sú­lyosabb terheket a mai viszonyok között is talán jobban bírják. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam egy má­sik határozati javaslatot is nyújtott be a Ház­hoz, amely a következőképpen szól (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy terjesszen elő haladéktalanul : megfelelő javaslatot az­iránt, hogy iaz előző földreform isorán kiosztott földek és házhelyek váltságárát a ma meglévő földáraknak és mezőgazdasági jövedelmező­ségnek megfelelően újból állapítsa meg. A túl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom