Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

352 Az országgyűlés képviselőházának l hogy ezzel a kérdéssel nagyon .konkréten, nagyon komolyan foglalkozzunk. T. Képviselőház! Csak néhány szóval akarok utalni arra, hogy ennek a trianoni helyzetnek nemcsak politikai, katonai, külpolitikai és nemzetközi jogi oldalai vannak, de van egy nagyon súlyos és komoly gazdasági konzekvenciája is, amely gazdasági konzekvenciát hangsúlyoznánk kell valamennyiünkek, elsősorban talán éppen az igen t. kormánynak, de minden magyar embernek hangsúlyozni kell, mert fel kell hívnunk a világ figyelmét arra a tényre, hogy a magyar nép számára túlkiosire szabták meg ezt a földet. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a jobboldalon,) Ezen a nyomorék, maradék földecskén 9 millió embert, aki egy magasabb kultúrát reprezentál, nem lehet hova-tovább eltartani, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) s ebből nemcsak a magyar fajra és nemzetre következnek veszedelmek, hanem veszedelem kövelíikezik az egész világra is. Nézzük csak meg azokat a súlyos konfliktusokat, amelyeik az egész világon tomb ólnak, amelyek olyan borulttá teszik az égboltot, legyen az akár a japán szociális forradalomnak az árnyéka, amely /még egy messzemenően imperialista és hallatlan .módon terjeszkedő kormányzat terjeszkedési tempójával sincs megelégedve. Miért? Mert egy négyzetkilométeren 180 embert kell eltartani, kétszer annyit, mint ezen a magyar földön; vagy nézzük meg azt a koloniális háborút, amely Afrikában, folyik. Miért? Mert a túlszűkre szabott olasz csizmába nemi fér már bele az a fejlődő olasz nemzeti test és mert muszáj neki magán tágítani, ha meg akar élni. Es nézzük meg azt a konfliktus, mely most a locarnói hatalmak aláírói között folyik. A német birodalomnak is ez a problémáj EL j 'cl túlnépesedés, a kolónia hiánya, a nyersanyag heszerzésének nehézségei. A világ e nagy problémái, a legnagyobb problémák, mindig a túlnépesedésből s a nép és a fold területének meg nem felelő arányából származnak az egész világra! Ebből követelmény adódik számunkra, hogy amikor egy megfelelőbb és igazságosabb rendezést követelünk a magunk országa számára kifelé, ugyanakkor addig is» amíg ez a rendezés bekövetkezik, azzal a kevéssel, amink megmaradt, a legokosabban iparkodjunk bánni, mert ez a nagy probléma, amely minden magyar kormányzatra, de minden felelősségérzettel bíró magyar embernek is vállára nehezedik, és amely sokszor, — ha lelkiismeretes az illető — azt hiszem, aludni sem hagyja, az, hogy hogyan tudunk itt 9 millió magyart emberhez méltó módon, kulturális színvonalának leszállítása nélkül elhelyezni, hogyan tudjuk ennek a népességnek természetes fejlődését biztosítani, hogyan tudjunk egy évenként 50—60.000 főnyi természetes népszaporulatnak kenyeret adni? Ebből a helyzetből következik az, hogy a telepítés kérdését, a föld kérdését nagy, egyetemes nemzeti szempontból kell^ megítélni. Semmi körülmények között osztálypolitikát, pártpolitikát ebből a kérdésből csinálni nem szabad. (Ügy van! balfelől.) Törekednünk kell arra, hogy azt a keveset, amink van, a legraeiionalisabban, a legokosabban olyan módon használjuk, hogy legalább ezt az átmeneti időt, — mert Trianont minden magyar átmeneti időnek tartja (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) — bajok nélkül, belső összeroppanás nélkül, — és ami a világot érdekli — külpoli08. ülése 1936 március 17-én, kedden. tikai kalandok nélkül úgy megúszhassuk, hogy abból a világnak és nemzetünknek is csak haszna származzék. (Elénk helyeslés balfelől.) T. Ház! Belpolitikaálag éppen ezért az a kötelesség hárul ránk, —- és én ennek a kötelességnek minden körülmények között eleget akarok tenni, úgy érzem, a múltban is mindig megfeleltem neki és a jövőben is ez a szándékom — hogy semmi körülmények között ebből a fájó nemzeti problémából agitációs kérdést ne csináljunk. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Konkréten kell a helyzetet megvizsgálni és a helyzetből levonni a konkrét következményeket. Éppen ezért mindaz, amit ma itt elmondandó vagyok, a legmesszebbmenő felelősségérzettel lemért és leszűrt véleményem, nemcsak nekem, hanem az egész pártnak, amelynek politikai vezetésére vállalkoztam. Olyan vélemény, amelyet nemcsak ezekből a padokból hirdetünk, de ha a másik oldalra kerülnénk, (Mozgás jobbfclől.) minden körülmények között vállalnók is annak megvalósítását. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! Mit tett a kormány, amikor ezt a javaslatot megkonstruálta? A javaslat címe: »Törvényjavaslat a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről«. A javaslat maga azonban nem fedi a címet, mert csak egy részletet emel ki az egész kérdéskomplexusból és csak egy, szerintem nem is a legfontosabb kérdésisel foglalkozik. (Ügy van! balfelől.) A probléma lényege, amelyet a javaslat megoldani óhajt, abból áll, hogy 25 év alatt 420.000 holdon 34—35.000 kisbirtokot ígér létesíteni a kormány, 70 millió pengő felhasználásával, részben kishaszonbérlet formájában. Ez az, amit a javaslat, mint célt, maga elé kitűzött. Egyszerűség kedvéért ma úgy fogok beszélni, mintha a kormányzat az ígéretét tényleg alkalmas volna is beváltani. Nem vonom kétségbe, hogy ezt a kitűzött célt tényleg meg iis fogja valósítani, noha talán a közelmúlt tapasztalatai némi óvatosságra késztethetnének a kormány részéről jövő ígéretekkel szemben, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) de egyszerűsíteni akarom a vitát. Olybá veszem ezt az egész kérdést, mintha mindaz, amit a kormány itt ígér, tényleg megvalósítható volna és ha az Úristen ezt a kormányt 25 éven keresztül a helyében tartaná, (Nagy zaj a baloldalon. — Horváth Zoltán: Isten ments! — Egy hang a baloldalon: Quod Deus avertat! — Derültség a jobboldalon.) akkor ez maradéktalanul be is volna váltva. De, t. Ház, én azt hiszem, hogy ez a keret, amely 25 év alatt 35.000 családot ígér letelepíteni, ha meg is valósul, nem használ, hanem csak ront a mai helyzeten. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ront pedig azért, hogy másról ne is beszéljek, mert ugyanezen idő alatt a természetes népszaporulat — a. mostani arányokat véve alapul — másfélmillió lelket fog kitenni, a 35.000 osalád pedig legfeljebb 200—250.000 lelket iszámlál, tehát a természetes népszaporulatnak a sokszorosa fogja növelni a nincstelenek mennyiségét. Kállay Miklós igen t. barátom és képviselőtársam utalt imár arra a múlt héten tartott beszédében, hogy a kisbirtok mennyiségének csak 3 százalékos emelkedését jelentené r az a plusz, amelyet a kormány ilyen módon ér el. (Hunyadi-Vas Gergely: A nagybirtok természetes elporlódásán felül!) Ami a nagybirtok elporlódását illeti, azt látom, hogy volt esztendő, — az 1928-as vagy 1929-es esztendő —