Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

Az országgyűlés képviselőházának 108. helyeken szövetkezeti boltokat felállítanunk. Szükséges ez azért is, hogy az ipari növények termelése a szövetkezetek révén a kisemberek körében is megvalósítható legyen. A dán parasztot is a szövetkezeti eszme tette erőssé, hiszen — érdekes ezt megállapítanunk — pl. 1882. előtt, vagyis a dán szövetkezeti élet megindulása előtt a ma híres dán vaj kiéli vaj néven került a londoni piacra. A javaslatban tervezett pénzügyi megoldás mellett mintegy 420.000 katasztrális hold földet fognak 25 év alatt 35.000 kisember között szétosztani, részint tulajdon, részint bérlet alakjában. Ha az állam pénzügyi helyzete javul, ezt a tempót feltétlenül meg lehet gyorsítani. Ha azonban összehasonlítjuk a mi telepítésünket a német állam telepítésével, akkor láthatjuk, hogy nem maradunk el ettől túlságosan. A németek 1919 óta mintegy 67.000 telepest tudtak földhöz juttatni és az öt évtizedre terjedő német telepítés, amely a német államnak 1800 millió márkájába került, 115.000 telepessel jer ősi tette meg a német parasztságot. Ez a javaslat a magántulajdon elvén épül fel, teljes kárpótlást nyújt az igénybevett földekért. Az így kapott pénzt a tulajdonos adósságainak kifizetésére, vagy instruálásra fordíthatja, tehát a pénz ismét 'bele fog kerülni a gazdasági vérkeringésbe s így egészséges pénzforgalom fog remélhetőleg kibontakozni. De meg vagyok róla győződve, hogy már magával a törvény megalkotásával a rosszabb birtokeloszlású vidékeken magától is lökést fog adni a parcellázásoknak és elsősorban a nagybirtoknak kisbérlet alakjában való hasznosítására. Nagy hiba volt, hogy az elmúlt esztendőkben a földbirtokreform lezajlása után iaz állam az elővásárlási alapot nem dotálta kellő öszszeggel, hiszen az 1926/27. évtől kezdve mostanig erre 3,355.666 pengőt fordított az állani és ha tekintetbe vesszük azt, hogy -az 1926/27. évben 2,314.666 pengővel 2579 katasztrális holdat tudott az állam megvenni, akkor megállapítható, hogy a gazdasági krízis bekövetkezte óta 1,000.000 pengővel 6700 holdat tudott az állam venni. Ez lett volna a Jegolcsóbb és a legjobb módj Or CL telepítésnek és a földbirtokpolitikának. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. (Friedrieh István: Meghosszab'bítástv kérünk! — Derültség.) Gr. Teleki Mihály: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 10 perccel való meghosszabbítását. (Helyeslés.) Elnök: A kért meghosszabbítást megadja a Ház? (Igen!) A Ha« a meghosszabbítást megadja. Gr. Teleki Mihály: Ha az állam az elővásárlási alapot az elmúlt 15 év alatt kellőkép dotálta volna, iákkor meg vagyok róla győződve, hogy nálnuk e kérdések nagy része már meg lenne (oldva. Ha legalább évi 2,000.000 pengőt fordítottunk volna erre, akikor ma csak a manimutbirtokok, vagy a nagyon szilárd, erős kezekben lévő birtokok kérdése várna megoldásra. Tisztában kell lenni azzal, hogy ez a javaslat nem statuál földosztási. Ez a javaslat a magyar gazdát, a magyar népet kívánja a földdel szorosabb nexusba ikötni és ez nem közgazdaság, nem szociálpolitika-, hanem nemzetpolitika. Nem szabad meglévő kultúrákat leríomibolnii, söt éppen ellenkezőleg, a kietlen puszta helyeket telepítések révén kultúrába fogni. A javaslat célikitűzése az, hogy minél » ülése 1986 március 17-én, [kedden. 331 több önálló kisgazda exisztencia teremtődjék a Kárpátok medencéjében, minél több kisgazda teremtődjék a Duna völgyében, röviden kifejezve: helyet a magyarnak! Ez a javaslat egy szükségletet kíván kielégíteni, nem gyújtja a fantáziát, a realitás mezején mozog, megfelel a magyar jellemnek ós jövendőnek s így annak a pártnak nevében, amelyhez szerencsém van tartozni, a javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik,) Elnök: Szólásra következik Eckhardt Tibor képviselő úr! Eckhardt Tibor: T. Házi (Halljuk!Halljuk!) Teleki Mihály igen t. képviselőtársam abba a kellemes helyzetbe hozott, hogy nines szükség különösebben arra, hogy vele polémiába szálljak, mert hiszen az ő igen okosan felépített mondanivalója, azt mondhatnám, egy második előadói beszédnek is beillene. Nem polémikusán tárgyalta a javaslatot, nem óhajtott nagyon messzemenő konzekvenciákat levonni, megmaradt annál a tárgynál, — inkább részleteinél — amely előttünk fekszik és így különösebb okom nincs arra, hogy vele innen, az ellenzéki padokról, polemizáljak. Mindössze megállapítom és örömmel állapítom meg, hogy tárgyilagos, okos és szép készültségű beszéd volt, amilyeneket szívesen hallunk erről az oldalról is. Ha mégis pár szót szólok erről a beszédről bizonyos polemikus formában, azt inkább azért teszem, hogy rámutassak arra, mennyire nehéz egy ilyen javaslatot még a kormánypárti padokból is igazán megvédeni. Hiszen igen t. képviselőtársam is kénytelen volt beszédének jelentékeny részében messze a múltba visszanyúlni, görög és római példákon illusztrálni a telepítési gondolat gyakorlati módszereit és így kénytelen vagyok felvetni azt a gondolatot, hogy vájjon ha a jelen nem volna olyan sivár, kellett volna-e a múltba oly messzire visszakalandozni? (Egy hang a baloldalon: Semmi körülmények között!) Én teljes mértékben átérzem azokat a nehézségeket, amelyek egy kormánypárti képviselőre várnak, amikor pláne, mint vezérszónok, kénytelen egy ilyen javaslatot védelmezni, illetőleg a Ház előtt mint vezérszónok képviselni. Van egy közmondás, hogy a holtakról esak jót, vagy semmit; de a kormánypárti oldalra ennek a visszája is igaz, hogy: az élő kormányról vagy jót, vagy semmit. (Derültség a baloldalon.) Igen t. képviselőtársam ezt a megoldást választotta s éppen ezért nekem további polemizálni valóm ezzel a beszéddel nincs. Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy én ne menjek ilyen messze vissza « > a múltba, hanem itt maradjak ennél a sivár jelennél, annál a sivár jelennél, amely tulajdonképpen Trianonnal kezdődik számunkra. Volt ugyanis egy földprobléma a régi Magyarországon is, de ez a régi földprobléma egészen más volt, mert egy boldog, nagy ország, gazdaságilag jól kiegyensúlyozott és a magyar nemzet megélhetését a maga erejéből, a maga, földjén minden körülmények között biztosítani képes ország volt. Ez a helyzet változott meg súlyosan Trianonban; ez a helyzet vetette fel a földbirtokpolitikát abban a kiélezett és nem kívánatos formában, amelyben az ma van s amelyben a világháború után is már ez a mostani magyar generáció találta s amely trianoni probléma arra kényszerít minket,