Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

Az Qfszaggyulés képviselőházának 107. kül a kisajátítás jogát. Igenis, ha évenkint 5000—10.000 embert méltóztatik házhelyhez juttatni ebben az országban, akkor ennek sokkal nagyobb hatása lesz, sokkal nagyobb levezetése lesz ez a forrongásnak és nyugtalanságnak, sokkal több eredményt fog ebben az országban egészségügyileg, szociálisan és mindenképpen szülni, mint más itt kontemplált intézkedések. A törvényjavaslat jelenlegi kereteiben azonban ezt megtenni nem lehet. Tudom, hogy nem tud mindegyik rögtön házat építeni és bármennyire szeretném is, azonnali Faksz.-iakcióra nem gondolok. De nagyon jól tudjuk, hogy összekerül ez a kis ház. Idáig hol lakott? Valami bérelt, nyomorult kamrában. Sokkal jobb lesz akármilyen primitív saját kis házacskája, is, amely a saját földjén épül, mert van miért dolgoznia, küszködnie, reménykednie. Érdekes, — hogy már én is történelmi viszszapillantást tegyek — hogy ezt a követelményt, amelyet most állítunk fel a magyar nép részére, az 1789. évi francia forradalmi deklaráció állította fel először és mint emberi jogot állapította meg, hogy házhelyre jogosultsága van a parasztnak. Érdekes, hogy ugyanolyan feltételekhez kötötte a kisajátítás jogát, mint amelyeket mi is ki akarunk kötni: közérdeknek kell lenni, szabályozott eljárásnak kell lenni és teljes kártalanítással kell lebonyolítani. Ennek a feladatnak; megoldása a mi 1881. évi XLI. tcikkünk, a kisajátítási törvény alapján egészen jól megoldható. Rokonintézkedésok vannak az úgynevezett fővárosi törvényben is, amely a lakásinség levezetésére szolgált és ugyancsak még közelebb fekvő intézkedések találhatók a Klebelsberg-féle úgynevezett iskolatörvényben, amelyre egy módosító indítványomra hivatkozni is 'bátor leszek. Ezeket a házhelyeket nem is kívánnám, hogy, — ha ez el nem érhető — magában a faluban vagy közvetlenül a falu mellett adjuk ; egy távolabbi csoportos telepítést is — ha nem ad absurdum messze van — el tudok képzelni. Ha a telkek 400 ölesek,, azt hiszem, teljesen kielégítik az igényeket, tehát akkor egy katasztrális holdból már 4 telket létesíthetünk és egy tíz katasztrális^ holdnak kontemplált kisgazda-birtok területéből eszmeileg legalább is 40 ilyen telek lenne kihasítható. Természetesen ezeknek megszerzésére a legkedvezőbb feltételeket kell megállapítani. Megpróbáltam ezt a jelen törvényjavaslatba két beszúrás alakjában beilleszteni és tisztelettel kérem, hogy felolvasandó módosításomat méltóztassék elfogadni. {Olvassa): »Módosítás« „a telepítésről és más •' földbirtokpolitikai intézkedésekről" szóló törvényj avaslathoz. Javaslom, hogy a 46. § második, bekezdéséhez folytatólag a következő szöveg vétessék fel: A gondoskodásnak odáig kell terjednie, hogy minden ilyen elsősorban családfenntartó részéről jövő igény — amennyiben az egyéb feltételeknek megfelel — kielégíttessék.« A végrehajtásra vonatkozóan pedig javaslom, hogy a 89. § után új szakaszként a következő szöveg vétessék, fel: (Olvassa): »Az 1881. évi XLI. t.-c. rendelkezései szerinti kisajátításnak van helye minden községben a község földmíveslakosságához tartozó, saját családi otthonnal nem rendelkező családok házhelyhez juttatása végett a Magyar Földhitelintézetek Országos SzövetJtÉPVISELÖHÁZI NAPIA VI, ülése 1936 március 13-án, péntekem,. 319 sége javára. A kisajátítási jogot a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a földmívelésügyi miniszter megkeresésére engedélyezi. Amennyiben az előbbi bekezdésben említett célra szükséges földterületet 20 katasztrális holdnál nagyobb területtel nem rendelkező földinívestől kellene igénybe venni, a kisajátítást szenvedő kárpótlására az 1926 :VII. t.-c. 10. $-ának második bekezdését kell megfelelően alkalmazni. Az első bekezdés értelmében megszerzett ingatlanok felhasználására a jelen törvénynek a házhelyben részesített birtokszerzőkre vonatkozó rendelkezései az irányadók.« (Eckhardt Tibor: Nagyon helyes!) T. Képviselőház! Ez a két módosíításom arra szolgálna, hogy megadja az optikáját legalább ennek a javaslatnak, hogy nem feledkeztünk meg a falu legszegényebbjeiről, azokról, akiknek még házhelyük sincsen, és azokról, akik az 1920-as földreform folytán a legnehezebb t helyzetben vannak. Kérve kérem igen t. képviselőtársaimat, méltóztassanak felülemelkedni pártszempontokon, politikán és minden kérdésen, mert ahhoz, hogy ez a javaslat annyira, amennyire megfelelő legyen, hogy utat vágjon magának a magyar életbeii és hogy egyáltalában érdekelje a magyar nép nagy tömegeit, talán ezen a két indítványomon keresztül mégis csak közelebb jutunk. T. Ház! Bár nem tartozik ennek a törvényjavaslatnak keretébe, hanem csak bizonyos vonatkozásban van vele, mégis gondolnunk kell arra, hogy mit csinálunk nagy munkanélküli népfeleslegeinkkel, a mezőgazdasági munkanélküliekkel. Ez a kérdés bizonyos vonatkozásban idetartozik, mert hiszen egyes nagybirtokok felaprózása révén a munkaalkalmak feltétlenül meg fognak szűnni. Más vonatkozásban a magyar törvényhozás foglalkozott már ezzel a kérdéssel. Iparfejlesztő törvényünk van. Az iparfejlesztő törvény feldolgozza magában az összes lehetőségeket, kedvezményeket, bonifikációkat, ajándékokat, új létesítményeket nyújt, amelyeket ad azoknak, akik több munkát adnak, több munkáskezet foglalkoztatnak. Kérdem, miért nem lehetne ezt megcsinálni a mezőgazdaságban is? Nincs a mezőgazdaságban fejlődési lehetőség, nem lehet gazdálkodásunk intenzívebb, nem hiányzik a tőke, vagy a tőke beállításához szükséges rentabilitás megteremtésének a lehető-', sége? En igenis nagyon helyeselném azt, ha ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan foglalkoznánk ezzel a kérdéssel s ha a kormány elhatározná és nyilatkoznék abban a tekintetben, hogy óhajtja-e, szükségesnek, vagy — mondjuk — lehetségesnek látja-e azt, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Arra vonatkozólag, hogy hogyan gondolom én ezt, néhány szempontot egészen röviden meg is említek. (Halljuk! a baloldalon.) Tartalmazzon a törvény intézkedéseket arra vonatkozólag, hogy az a gazdaság, — és ez Vay Miklós barátomnak itt, ebben a Házban már egyszer elhangzott indítványa — amely bizonyos létszámon felül foglalkoztat munkáskezeket, intenzíven gazdálkodik, több cselédet, több munkást alkalmaz, bizonyos adókedvezményben részesüljön. Rendkívül stimuláló hatása lenne ennek, — ezt látjuk ipari vonatkozásban lis — akármilyen csekély is lenne ez az adókedvezmény és merem állítani, hogy semmiesetre sémi adókiesést, hanem a több kereső és a többtermelés révén valószínűleg még adószaporulatot, adótöbbletet eredményezne. Sok 48 .