Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

320 Az országgyűlés képviselőházénak 10 gazdaság nagyon szívesen, vállalkoznék nagyobb befektetésekre, de nincs meg hozzá a megfelelő tőkéje, vagy nem egészen rentábilis HZ il. befektetés. Hogy egyebet ne említsek, itt van pl. az öntözés, a planírozás, a nivellálás, csatornák építése, bizonyos földmunkák elvégzése, amelyek egyrészt sok munkáskezet foglalkoztatnának, másrészt pedig azután több munkás foglalkoztatásának lehetőségét adnák. Méltóztassék megmondani: nem lenne-e helyes, ha ebben a tekintetben is segítségükre sietne a kormány akár hitellel, akár pedig egy bizonyos hozzájárulással? Az előadó úrtól hallottuk éppen, hogy Németországban az állam a talajjavító munkálatokhoz 300 márkával járul hozzá. Milyen lehetőségeket nyújtana^ az, ha minden ilyen több munkásfoglalkoztatást, többtermelést jelentő akcióval az állam egy törvény keretében foglalkozva, segítséget nyújtana. Ez nem is új dolog, mert hiszen megvan ez a gyümölcstelepítésnél, az erdősítésnél, az alföldi digózásnál és bizonyosan még számos vonatkozásban is. Szinte érthetetlen, hogy amikor egy városi ház tatarozásához, esetleg új ház építéséhez is tatarozási hitellel járul hozzá a, kormány, sőt a tulajdonos befektetett költségeinek tekintélyes részét adó visszatérítés formájában megkapja, a mezőgazdaság, a falu ettől el van zárva. Milyen szociális és egészségügyi eredményt lehetne elérni azzal, ha ezen az alapon egészségesebb, jobb cselédlakásokat tudnánk építeni. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Ezeket a kérdéseket csak röviden bátorkodtam megemlíteni, azért, mert az a véleményem, hogy egy ilyen munka fejlesztő törvényben ezeket igenis fel kellene dolgozni és ezért méltóztassék^ megengedni, ' hogy a következő határozati javaslatot nyújtsam be (olvassa): »A Ház utasítj kormányt, miszerint sürgősen terjesszen elő mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslatot, különös tekintettel a mezőgazdasági munkásság munkanélküliségének eny hitesére és a nagy- és középbirtok beltérjesebb művelésének lehetővétételére.« T. Képviselőház! Az idő nagyon előrehaladott (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) és ezért méltóztassanak megengedni, hogy csak röviden foglalkozzam néhány kérdéssel. Konkrét javaslataimon már túljutottam, amelyeket igaz meggyőződéssel hoztam ide a t. Képviselőház elé, mint olyanokat, amelyekkel az ügyet akarom szolgálni, amelyeket elkerülhetetleneknek tartok, és amelyeken keresztül én a javaslat mögé szeretném állítani nemcsak ezt az egész Házat, hanem talán az egész országot is, ha ez egyáltalán lehetséges. Meg kell emlékeznem még a kontemplált anyagi eszközökről. Ezeket nagyon csekélyeknek és elégteleneknek minősítem. Azt hallottuk, hogy milyen nagy nemzeti célról van szó. Magam is ezt mondottam mindig, de egy pillanatig sem gondoltam, hogy ilyen anyagi eszközökkel hozzá tudjak nyúlni ennek a problémának a megoldásához. Vagy olyan nagy nemzeti cél ez, amilyennek mondottuk és mondjuk, s akkor egy háromnegyedmilliárdos költségvetésben erre a célra nagyobb fedezetnek kell lenni, vagy ha nincs rá fedezet, akkor azoknak, akik azt hitték és úgy határoztak, hogy nincs nagyobb fedezet, igazán nem lett volna szabad ezzel a gondolattal foglalkozniok és ezzel a javaslattal előjönniök. (Eckhardt Tibor: A gondolat diszkreditálása!) Evi kétmillió pengő azt jelenti, hogy ebből K ülése 1936 március 13-án, pénteken. azoknak a földeknek még egy töredékét sem tudom megvásárolni, amelyek szabad forgalomban ^ a birtokomba kerülhetnének. (Eckhardt Tibor: Az elővásárlási jog gyakorlására sem elég!) Távolról sem elég még az elővásárlási jog gyakorlására sem. (Eckhardt Tibor: A Mftr. szubvenciójára három millió, földbirtokpolitikára két millió pengő! Itt nincs arány!) Ezt nem akarom mondani. Azt hiszem, hogy van egy pár ilyen cél, amelynél annak elbírálása egészen más lapra tartozik, hogy szükséges-e az a szubvenció, vagy nem. Nem vonom kétségbe, hogy azok szükségesek, nem vonom kétségbe, hogy az államvasuti gépgyár deficitjére évente tíz egynéhány millió pengő szükséges, de ha azokra a célokra, amelyek talán még sincsenek olyan nagy nemzeti célokként meghirdetve, miint az előttünk fekvő javaslat, van fedezet, akkor lehetetlen, hogy ha komolyan meg akarom adni a magyar nemzetnek a földbirtokpolitikai lehetőség nagy útjait, ez a nagyobb összeg rendelkezésemre ne álljon. (Egy hang balfelől. Rendelkezésre áll!) Erre egyáltalában azt mondom, hogy nemakarás. Nézzük végig az egész javaslatot és meglátjuk, hogy szinte az egész javaslaton rajta van a nemakarás jellege. (Egy hang a baloldalon: Csak nyögés a vége!) Más meggondolásból fakadt ez a javaslat és ez hozza elő azt a rendkívül nehéz helyzetet, amelyben most az egész javaslatot a miniszter úrnak képviselnie kell. Vigyázzunk ezekkel a dolgokkal. Beígérnek nagy földbirtokreformot. Szeretném^ ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban minden képviselőtársam talán egy pár jellemző mondatot mondana el azokból a beszédekből, amelyeket a képviselőválasztások alkalmával elmondott. (Darányi Kálmán foldmivelésügyi miniszter közbeszól. — Zaj.) En, miniszter úr, szórólszóra ugyanezt mondottam. En azt mondottam népemnek: ne várjatok ettől semmit, s amikor ki akarnak telepíteni a földetekből, vigyázzatok, nehogy a ti pénzetekből protekciósok telepíttessenek be. Ezt mondottam én a népemnek. Méltóztassék, miniszter úr, a demagógia vádját tőlem eltávolítani. (Darányi Kálmán foldmivelésügyi miniszter: Ne tessék rámolvasni !) Ha a miniszter úr megengedi, erre külön írott szöveg alapján fogok kitérni, (Darányi Kálmán foldmivelésügyi miniszter: Nagyon köszönöm!) hogy méltóztassék látni, hogy komoly elhatározásból fakadt ez a kijelentésem és azt nem ad hoc arra az esetre tettem. (Friedrich István: Volt miniszternek mindig nehezebb a dolga, mint a ténylegesnek! — Derültség ) Lehet, hogy az atmoszféra kellemetlen, de tessék ebben a kérdésben megkérdezni^ talán Darányi Kálmán ő exeellenciáját. (Friedrich István: Majd meglátja, ha innen fog beszélni, hogy milyen nehéz lesz ez. — Marschall is innen fog beszélni, már látom! — Derültség. — Létay Ernő: Tapasztalásból tudja! — Friedrich István: En már átéltem ezt! Bethlen is itt vau már! — Eckhardt Tibor: Durch diese hohle Gasse muss man kommen! — Derültség.) T. Ház! A népmozgalmakat rendesen két tényező váltja ki. Az egyik a könnyelműen megtett ígéret. Félek, hogy ezen már túl vagyunk. A másik annak be nem váltása, amit bizony — merem állítani — ebben a törvényjavaslatban is látunk. T. Ház! Még két szakaszhoz akarok hozzászólni.