Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

Az országgyűlés képviselőházának 107. Az eljárás során költség nem merülvén fel, ez ítélkezés tárgyát nem képezhette. Az ítélet nyomban kihirdettetvén, az érdekelteknek ez úton tudomásul adatott. Kelt Budapesten, 1936. évi március hó 13-án. Dr. Kelemen Kornél, az összeférhetlenségi ítélőbizottság elnöke, dr. Végváry József, az összeférhetlenségi ítéíőbizottság jegyzője.« Elnök: A Ház a bejelentést tudomásul veszij. (Vitéz Marton Béla a terembe lép. — Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Szólásra következik Kállay Miklós képviselő úr. Kállay Miklós: T. Ház! Az előadó úrnak igazán kimerítő, színes, a javaslatnak minden részletére kiterjedő előadása után, amikor ez a javaslat végre előttünk fekszik, a telepítési javaslattal -kapcsolatban, amely szó azonban, azt hiszem, inkább csak a rövidség miatt illeti -ma már meg ezt a javaslatot, meg kell állapítanom, hogy más történelmi visszatekintésbe kell belemennem azonfelül, amit az előadó úrtól hallottunk. A közelebbi történelmére akarok pár szóval rániutatm ennek a javaslatnak, amely a Gömbös-kormány megalakulása alkalmával be lett^ jelentve a 95 pontban, mint a nemzeti alkotások egyike és most, három és félév után, részben más kormány és egy választás után, összeült új parlament elé került. Ebből a három és fél évből több mint két évet én foglalkoztam ennek a javaslatnak előkészítésével; egészen természetesnek méltóztatnak tehát találni, hogy külön meg kell indokolnom azt, hogy mégis miért nem fogadom el ezt a javaslatot, miiért nem azonosítom (magam vele, mik azok ja különbségek, amelyek az én elgondolásaim és a mai javaslat között vannak. Talán három pontban foglalhatom össze azokat az okokat, amelyek miatt ezt a javaslatot nem szavazhatom meg, amelyek miatt ezzel a javaslattal szemben iratkozta,m fel. Az első csoportba tartoznak azok az aggályaim, amelyek azt látszanak mutatni, hogy sem birtokpoliltikai, sem egyetemes nemzeti, sem szociális szempontból ez a javaslat nem váltja be azt a várakozást, amelyet joggal fűzhetett hozzá mindenki, aki a 95 pontban ennek megjelenését látta, üdvözölte, de még inkább fűzhetett, ha talán nem is olyan joggal, hozzá az a sok százezer, talán millió ember, aki egy választási kampányban hallotta e törvényjavaslat eljövetelének beígérését és az ahhoz fűzött kommentárokat, megvilágításokat és ígéreteket. Másodszor nem fogadom el a javaslatot, mert ha a javaslat mai kereteibe bele is tudnék^ helyezkedni, abban a lehetőségek kidolgozását nem látom olyannok, a célt neon látom settn eszközeiben, sem eredményeiben úgy megfogottnak, amit egy helyes és jól megcsinált törvénytől még abban a keretben is elvárnék, amely keretben, úgylátszik, ez a kormány mai elgondolásaiban szerepel. Harmadszor nem fogadom el a javaslatot azért, mert politikai szempontokat látok,, talán nem direkte, de a törvényjavaslat köré csoportosulva, amelyek szintén lehetetlenné teszik rámnézve a javaslat elfogadását, nemcsak mai pártállásomnál fogva, de főleg és mondhatnám kizárólag azért, mert ezek a politikai szempontok egy ilyen nagy javaslatnál, amely nem egyesieknek, hanem csak a nemzet egyetemének szólhat, zavarják azt az összhangot és harmóniát, amelyet egy ilyen ülése 1936 március 13-án, pénteken. 315 törvényjavaslatnak csak megteremtenie lenne hivatása, de sohasem megzavarnia. Az előadó úr foglalkozott és az indokolás is bőven foglalkozik a törvényjavaslat célki; tűzéseivel. Ezt az előadó úr egy mondatban igyekezett összefoglalni, de összefoglalhatjuk talán egy még rövidebb és egyszerűbb mondatban: hogy a helytelennek beállított, de mondjuk, tényleg nem helyes magyar birtokmegoszlást akarja ez a törvényjavaslat megjavítani. Az egész indokolás inas kérdésre úgyszólván nem is fekszik rá, csak erre és az előadó úr is főleg ebből a szempontból igyekezett a kérdéseket kidomborítani, a törvényjavaslat meghozatalának szükségességét ezzel támasztotta alá, és ezt mint főcélt és valószínűleg mint a törrvényjavaslat legnagyobb eredményét tárta elénk. Ha nézzük azokat a statisztikai adatokat, amelyek az indokolásban vannak és az ahhoz fűzött lapokon feltalálhatók, megállapíthatjuk azt, hogy Magyarországon a kisbirtok területe 8'5 millió katasztrális hold; ezt a 8'5 millió holdat van hivatva a javaslat 25 év alatt körülbelül 3 százalékkal megszaporítani. En nem tudom, hogy a javaslatnak ezt a főcélkitűzését hogyan szabad ilyen alapra fektetni, s azt mint a javaslat elérhető optimumát kimutatni, mert ha ezt számokra átfordítjuk, ezek a számok megdöbbentőek lesznek és inkább a komolytalanság színében tűnnek fel, semmint egy ilyen hallatlan jelentőségű javaslat alaptételeként. Nyolc és félmillió holdnak 3%-a 300.00 hold; Körülbelül ott vagyunk annál a területnél, amelyet 25 év alatt igénybe akarunk venni és ez jelenteni fog 25 év alatt ebben a javulási eltolódásban a kisbirtok javára 3%-os területgyarapodást. Ha azt hinnők, hogy maga az élet, az idő, annak ereje, a javuló gazdasági politikánkkal elérhető szociális és gazdasági erősödés, azután a nagybirtoknak természetes elmorzsolódása sokkal jobban vinné előre ezt a kérdést magától minden beavatkozás nélkül, -akkor meg kellene döbbennünk és ijednünk attól a megállástól, amely a magyar birtokpolitika fejlődésében tapasztalható. De most mesterséges eszközöket alkalmazni ennek az egy célnak elérésére, valóban, azt hiszem, ez nem lehet egyedüli célja ennek a törvényjavaslatnak. Természetesen másként áll a kérdés, ha valaki úgy fogja fel a törvényjavaslatot, hogy ez csak az első lépés volt, hogy ez a törvényjavaslat nem végleges, csak 25 éves birtokpolitikát jelent, csak egy lépést, az állami beavatkozásnak és a magántulajdonba való belenyúlás törvényének megteremtésére, ha r

ezen az állásponton vagyunk, akkor ez a törvény, mint úttörő, határozottan nagy szerepet tölthet be. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy e felfogás ellen a leghatározottabban tiltakozzam. Vagy megvannak azok a nagy nemzeti célok, amelyeket az előadó úr olyan lelkesen, olyan ékesszólóan fejtett ki és akkor azoknak a szolgálatába kell állítani ebben az országban mindent és akkor meg kell hozzájuk lenni a szükséges pénzügyi fedezetnek is, vagy nincsenek meg ezek a nagy célok, akkor pedig először nem kellett volna beígérni, aztán pedig a megoldásánál olyan formába önteni, amely kielégülést -nem, hanem csak kielégületlenséget eredményezhet. (Ügy van! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Étvágygerjesztő!) Ne áltassuk magunkat, ez a javaslat nem fog 25 évig élni. (Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassanak elgondolni,