Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

316 Az országgyűlés képviselőházának 10 hogy 25 év alatt, amikor választások vauinak, amikor kormány változások, esetleg kormányon maradni akarások vannak, — ezt is el tudom képzelni — (Zaj és derültség a baloldalon.) ilyen körülményeik között elképzelhető, hogy ez a javaslat 25 évig éljen? Méltóztatnak elképzelni egy akciót, méltóztatnak elképzelni egy mozgalmat, semmi egyebet, mint egy képviselőválasztást, mondjuk egy titkos választást ebben az országban, (Mozgás és zaj a baloldalon. — Kún Béla: Attól fáznak!) amelynek élvonalában ne ennek a törvényjavaslatnak, ne ennek a kérdésnek a tárgyalása haladna? Azt hiszem, teljesen lehetetlen ilyen körülmények között feltételeznünk, hogy ez a törvényjavaslat tényleg 25 évre alkottatott, hanem inkább azt kell föltételeznünk, hogy csak első lépésnek tekintetik. Ezt a politikát pedig a magam részéről nem tudom helyeselni, mert egy ilyen 25 éves nyugtalanságnak a bedobását a magyar közéletbe nagyon veszélyes játéknak, nagyon kritikus t kísérletezésnek tartom, amelynek következményei nagyon súlyosak és veszélyesek lehetnek. Pár szóval azt fejtegettem, hogy milyen csekély mértékben valósítja meg ez a törvényjavaslat azokat a célkitűzéseket, amelyeket maga az indokolás a legerősebben kidomborít. Most szeretnék arra rátérni,, hogy mit nyújt ez a magyar tömegnek, a falu népének, amely ott él a földön, amelyről szó van. Ne méltóztassék ezt a magyar földet sohase elválasztani azoktól az^ emberektől, akik rajta élnek. Ne méltóztassék erre a földre rendszereket kitalálni, amelyek nem megfelelők, nem kielégítők, azoknak, akik ezen a földön élnek és belőle élni akarnak. Nagyon iszép elgondolásokat tudok: betelepíteni ezt az országot kisgazdaságokkal, ragyogóan felépített kismajoros udvarokkal, de azt látom, hogy az emberek ezrei és százezrei könyörgik az ennivalójukat ettől a földtől; ezektől az emberektől ezt a földet elválasztani, ehhez teoretikus vagy hozzá nem értő kézzel hozzányúlni megint csak igen veszélyes kísérlet. (Mozgás a jobboldalon.) Nem ismeri ezt az országot, nem szeretheti ezt a népet, nem tud,, vagy nem akar segíteni ezen a népen az, aki nem látja meg, amikor bármilyen intézkedést tesz, amikor elsősorban a 'magyar föld fölött határoz, ennek az országnak minden részén, de ma különösen az Alföld és a Tiszántúl egyes részein kínlódó, nyomorgó,, keresetnélküli magyar tömegeket. (Eckhardt Tibor: Ezek helyzetén ront a javaslat. — Ellenmondások jobbfelől.) Előre is hangsúlyozom, hogy nem tudok elképzelni földbirtokpolitikai javaslatot, melyben szociális tartalom nincs. El tudok képzelni elméleti eszmefuttatásokat ezekben a kérdésekben, de szükségességét és eredményességét egy földbirtokpolitikai tervnek és törvénynek, amelynek szociális tartalma és eredménye nincs, elképzelni nem tudóin és több veszélyt látok benne, mint amennyi eredményt más vonatkozásban felmutathat. Borzalmas ez az állapot, amelyben a mi népünk sinylődik és igazán nem szeretem ezt nagyon súlyos szavakkal ecsetelni, mert előfordult egyik képviselőtársamnak — azt hiszem a hitbizományi javaslattal kapcsolatban elmondott — bezédével, amely a magyarországi munkabérekkel foglalkozott, hogy a pozsonyi rádió ezt tendenciózusan beállítva és elferdítve közölte. Innen felelek most a po. ülése 1936 március 13-án, pénteke)n. zsonyi rádiónak: ha összehasonlítjuk a magyar munkabéreket a szlovenszkói mezőgazdasági munkabérekkel és Összehasonlítjuk azt itteni árviszonyokat az ottani árviszonyokkal, határozottan állíthatom, hogy amazok rosszabb kereseti viszonyok között sínylődnek, inint amilyenek között a mi munkásaink tényleg vannak ebben az országban. (Zaj a szélsőbaloldalon.) így van ez. Es még egy nagy különbség van : annak a szenvedésnek s nyomorúságnak, a minden magyar gyerek fázásának, éhezésének és ruhátlanságának az oka elsősorban nem mibennünk, hanem azokban keresendő, (Egy hang jobbfelől: A trianoni határokban!) akik között vezérszerepet játszott ez a szomszédállam, akik ide juttattak bennünket gazdaságilag, hogy így kell iszenvednie népünknek. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassanak megengedni, hogy egyhangúlag mondja ezt a magyar parlament az ién szerény személyemen keresztül, válaszul erre a vádbeszédre, amely ott elhangzott. (Ügy van Ügy van! — Elénk taps.) Talán még azt is hozzátehetném ehhez, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy azok a bajok sem mind gazdasági bajok, amelyek Csehországban vannak, hanem az ottani tendenciózus gazdasági és nemzetiségi politikának következménye az, hogy egyes morva, német és szlovák vidékeken ilyen nyomorúság van. A magyar ember szenvedése a: legnagyobb probléma a mi szempontunkból és én ebben a javaslatban is az emberit keresem. Lehet, hogy gyengeség jele ez nálam, de ettől eltérni nem tudok. Ezeket a szempontokat igyekszem megkeresni a javaslatban és igyekszem azt nézni, hogy ezt mennyiben találom meg benne és hogy mennyiben lenne ez pótolható. A javaslat szerint évente -mintegy 12.000 hold körül alakulhat ki az a telepítés, amely ezen törvény alapján létesül. A 12.000 hold igen szép szám és ha feltételezzük, hogy ezzel 1000—1200 családot révbe juttattunk, — akár mint új tulajdonost, akár mint új bérlőt — ez mindenesetre jelentős eredmény lesz. De méltóztassanak elhinni, hogy ez a belenyúlás az ország szociális, gazdasági, termelési vagy bármilyen struktúrájába, ezekből a szempontokból nem sokat jelent. Talán egy ad abszurdum vitt példával világíthatom ezt meg. Negyedfélezernél több község van ebben az országban. Ez azt jelenti, hogy ha sematizálunk, akkor évente minden harmadik községből emelünk ki egy embert. Hangsúlyoztam, hogy ez csak egy ad abszurdum vitt példa és csak sematizálás akar lenni. Természetesen lehet csoportokat is kiragadni, az egyik helyről többet, a másik helyről kevesebbet, de generálisan, ahogy ez meg fog jelenni egyszer a statisztikában, ez tényleg így fog festeni. (Eckhardt Tibor: Viszont a; kitelepítés gyorsabb lesz! Ott lesz pár száz is községenkint!) T. Ház! Azzal a csekély eredménnyel szemben, amelyet ezek szerint és nézetem szerint ettől a törvényjavaslattól akár birtokpolitikai, akár gazdasági, akár szociális téren várhatunk, én nagyon nagynak látom a veszélyeket, amelyeket ez az agrárrétegek között eredményezni fog. Félek t. i., hogy megrázkódtatásokat fog ez a, falun maga után vonni: ellentétet támaszt, elégedetlenséget szül, esetleg osztályokat uszíthat egymás ellen. (Mozgás.) Nem a nagybirtokra gondolok elsősorban. A nagybirtok, és a nincstelen között vagy megvan ez, vagy nincs meg az, — egyik helyen megvan, a