Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

310 Az országgyűlés képviselőházának 107. Hazánkban a mezőgazdasági lakosság 1,850.000 fő az eltartottakkal együtt. Tagadhatatlan tény, hogy ezek jelentékeny része megélhetését a közép- és nagybirtokon találja meg. Nagybirtokaink összes mezőgazdasági területe 2,972.271 katasztrális hold. Az öt holdon aluli törpebirtokosok száma 319.820, az eltartottakkal együtt 1,100.000. Ha ezekhez veszem a földnélküli mezőgazdasági lakosság számát 1,850.000-et, akkor az derül ki, hogy a 3 millió katasztrális holdat kitevő mezőgazdasági nagybirtokkal szemben áll a 3 millió főnyi földnélküli és öt holdon aluli lakosság. A legradikálisabb földosztás sem tudna tehát egy-egy családnak megélhetést biztosító területet juttatni. A teljesen vagyontalan embereknek 2—3 holdat juttatni pedig különben is teljesen célját tévesztett dolog. Általában a radikális földreform soha még jó eredményre nem vezetett, ellenkezőleg, a termelés visszaesésére vezet. Itt csak utalok Románia példájára. Románia a maga kisebb területével a háború előtt sokkal jelentékenyebb tényező volt a búzatermelés világpiacán, mint amilyen ma a megduzzadt, azonban radikális földreformmal agyonnyomorított területével. Még rettentőbb példát mutat Oroszország, ahol a radikális földreformmal elérték azt, hogy Oroszország egyes években^ teljesen kiesett a világpiacról és most is régi súlyának jelentékeny részét elvesztetté. De hogy mai pozícióját megtartotta, ennek ára 7 millió embernek az éhhalála volt. Tehát már intő példák is tiltják ezt, de a józan belátás, a magyar nép iránti szeretet is azt parancsolta, hogy ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, minden radikalizmustól mentes legyen. Szembeállítom a termelés szempontjából a nagy- és kisbirtokot. A nagybirtok a tömegtermelvények kérdésében 20 százalékkal kedvezőbb eredményeket mutat föl, mint a száz holdon aluli birtokok, viszont a kisbirtokok a mezőgazdasági melléktermények terén — baromfi, tojás,, gyümölcs, toll, stb. — vezető szerepet visz. A nagybirtok a történelem folyamán fokozatosan lemorzsolódik, de belterjessége fokozódik. Ezen a réven azután a nagybirtok az ő szociális társadalmi és politikai súlyát, csökkenése ellenére, továbbra is mindig megtartja és mert intenzivitása fokozódik, még mezőgazdasági munkaalkalmat is ad. Mindezzel párhuzamosan kell haladnia az ország iparosodásának, de természetesen ismét túlzás nélkül, mert a munkapiacot nem szabad megduzzasztani, sem mezőgazdasági, sem ipari munkásfelesleggel. Mindkettőnek egészséges elosztására és levezetésére szükség van. Kisbérletek alakításával a mezőgazdasági munkanélküliség jelentékenyen csökken és eképpen a munkapiacra való utalással kívánom a törvényjavaslatnak ezt a célzatát e helyen külön kiemelni. Aggály van a népesség szaporodása tekintetében is,, aminthogy ezt a kérdést már a német telepítési akció ismertetése kapcsán is említettem. A nagybirtok cselédsége tényleg a legszaporább népréteg Magyarországon, de éppen erre való tekintettel a javaslat a cselédségre külön gondot fordít, a nagyesaládú kisbirtokosoknak külön kedvezményeket nyújt. Ezen a téren a törvényhozás a maga részéről a lehetőt megteszi; azonban, ha már ezzel a kérdéssel foglalkozunk,, ismét rá kell mutatnom arra, hogy a kérdésnek erkölcsi oldala is van, sőt talán éppen ez a lényegesebb. A törvényhozás a kérdésben laa erkölcsi tényeülése 1936 mordus 13-án, pénteken. zők támogatására siethet, de a főfeladat a nép vezetőire,, elsősorban a papságra, a tanítókra hárul. A céltudatos keresztény és nemzeti nevelés, a keresztény és nemezti ideálok szolgálatára, való nevelés az, amely ezen ia téren a vezető szerepet kell, hogy vigye. így megvilágítva és talán egy kissé meszszemenő keretbe beállítva a javaslat célkitűzését,, azt hiszem, el méltóztatik ismerni, hogy a célkitűzés feltétlenül helyes. Mpát áttérek a rendelkezésekre, amelyekkel a törvényjavaslat ezt a célt meg akarja valósítani. Hangsúlyoznom kell azt, hogy a törvényjavaslat politikamentes javaslatként kíván az ország közvéleménye előtt megjelenni. (Farkas István: Mindegyik javaslatnál ezt mondják!) Éppen ezért & javaslat a leglényegesebb miniszteri intézkedésekkel szemben bírói jogorvoslatot statuál, a független híróságra bízván a végleges döntést azokban az életbevágó kérdésekben,, amelyek tekintetében a polgároknak ;a törvény rendelkezései alapján joguk van. E mellett a törvény végrehajtása tekintetében a minisztériumban Országos Telepítési Igazgatóságot szervez, ehhez véleményező szerv gyanánt még az Országos Telepítési Tanács járul és, hogy még egy harmadik szervet is megemlítsek, az egyházak és felekezetek érdekeik képviseletével külön bizottságokat bízhatnak meg. (Farkas István: Bürokrácia lesz,, de telepítés nem!) Hangsúlyozni kívánom azt, amit beszédem elején is leszögeztem és ami a bizottsági tárgyaláson is ismételten elhangzott, hogy tudniillik a törvény végrehajtása alkalmával minél kevesebb műszaki és igazgatási költséget kívánunk felvenni, mert a rendelkezésre álló aránylag nem nagy összeget lehetőleg teljes egészében a telepítés valódi céljaira kívánjuk fordítani. (Farkas István: Eladminisztrálják ezt!) Eladminiisztrálás nem lesz, éppen ezért kívánta a bizottság a jelentésébe is felvenni ebbeli kívánságát, de a szervezés is olyan egyszerű eszközökkel történik, hogy annál egyszerűbben és olcsóbban ezt a nagy problémát megoldani nem lehet. Méltóztassék csak összehasonlítani! Ezért ismertettem a külföldi államok egyes szervezeteit és ezért utaltam arra is, hogy a Darányi Ignác-féle javaslat milyen nagy országos apparátust kívánt létesíteni, akkor indokoltan, a mai viszonyok között azonban az adminisztráció terén az elkerülhetlen szükségességen túlmenni nem szabad és nem is fogunk. Egy évszázad óta a kisbirtoktípus térhódítása van előtérben, állami beavatkozás nélkül is. Az állami beavatkozás ^csak ennek a térhódításnak gyorsítására szorítkozhatik, ott, ahol ez közérdekből kívánatos. A javaslat, alapelve az, hogy évtizedekre szóló, következetes birtokpolitikái tevékenységet a^ magátulajdon elvének figyelembevételével és • a termelés folytonosságának megzavarása nélkül hajtson végre. Ezekre a szempontokra ügyelve tehát, a javaslat nem vesz igénybe többet,, mint amenynyire éppen szükség van és amennyit a rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek megengednek. Mindig szem lelőtt kell tartani azt, hogy mezőgazdasági népességünk 41 százalékát a gazdasági cselédség és a 'mezőgazdasági munkásság teszi ki; ezeknek sorsát egy elhirtelenkedett intézkedéssel, reformmal kétes jövőnek kitenni nem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) Ezek szem előtt tartásával a szükséges te-