Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. lesz később f) Ezenkívül méltóztassanak nekem megengedni annak kijelentését, hogy talán — amint például ma is van — egy 82 éves közsági orvos még sem tudja hivatását teljes mértékben betölteni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezek mellett a momentumok mellett (Peyer Károly: Ezt az Oti.-nál is alkalmazni kellene, mert ott viszont érvényben marad!) a hét állás megszüntetésében semmiféle veszélyt nem látok. Beszédem elején azt mondottam, hogy ez a javaslat kenyérjavaslat is. Igenis jelent kenyérjavaslatot nemcsak az, itt érdekelt orvosoknak, hanem elsősorban azért, mert 214 orvost vonok ki az orvosi magánpraxisból, tehát ennek a 214 orvosnak a magánpraxisban való munkáját ezentúl mások fogják megkapni. A községi orvosodtól, a körorvosoktól nem vontuk el a magánpraxist egyrészt, mert nem tudtuk őket államosítani, másrészt mert ezek gyógyítótevékenységére szükség van. Egyébként ezekbe az állásokba fiatalabb orvosoik kerülnek. Az a fiatal orvos, aki elvégezte az egyetemi éveket ós mint alorvos vagy intézményeknél töltött bizonyos időt, vagy praktizált és nemcsak vizsgát tett, de tanfolyamot is hallgatott, már egy bizonyos orvosi praxis alapján kerül be a községbe mint községi orvos. Ott elő van írva legalább öt esztendő és csak azután nevezhető ki járási tisztiorvosnak. Ez szociális szempontból is megfelel a követelményeknek, mert amikor már gyermekei nagyobbaik lesznek és iskolára van szükségük, éppen abban az időben juthat feljebb az, aki mint fiatalember a legalsóbb kategóriában foglalta el a helyét. A törvényjavaslat megtiltja az orvosi magánpraxist, nem tiltja meg azonban a mellékfoglalkozást. Van ugyanis olyan mellékfoglalkozás, amely nem magánpraxis ugyan, hanem egybevág azzal az orvosi működéssel, amelyet az illető kifejt. Például ha valaki magánfél számára, mint tisztiorvos végez valami niunkát, azért természetesen az őt megillető díjazás ezentúl is esedékes lesz. Azonkívül pedig ezeket az orvosokat felügyelő orvosi tisztben lehet használni a legkülönfélébb helyeken, például a Stefániának és egyéb ilyen intézményeknek ellenőrzésénél. (Dulin Jenő: Oti.-nál, Otbá.-nál lehet? — Dinnyés Lajos: Vasúti orvos lehet?) T. Ház! A praxis eltiltása természetesen bizonyos orvosoknál azt fogja eredményezni, hogy esetleg nagyobb orvosi praxist veszítenek el. Módjukban lesz nyilatkozni, hogy melyiket választják a kettő közül. Ha a törvényjavaslat pénzügyi részét nézzük a tisztiorvosok szempontjából, akkor meg kell állapítani, hogy általában véve egy rendfokozattal való előremenetelt jelent és végeredményben az V. rangosztályt nyitja meg az orvosok előtt. A pénzügyminiszter úrral történt tárgyalások alap

j ján majdnem a tisztifőorvosok fele az V. rangosztályba kerülhet, vagyis 25 királyi tisztifőorvosból körülbelül 12 kerül az V. rangosztályba és 13 a VI. rangosztályba jut. Ez magábanvéve — azt hiszem — nagyon szép, kielégítő és megnyugtató eredmény azok szempontjából, akik a preventív orvosi szolgálatot hivatásuknak választották. A hetedik, úgynevezett guillottine-szakaszra már reflektáltam. Átcsoportosításáról lévén szó, erre a paragrafusra szükség van. Nem hiszem, hogy egy panasz is felmerüljön ezzel a szakasszal kapcsolatban a gyakorlatban. Az a hét vagy esetleg több orvos, akinek az elküldésére szükség van, mind olyanok, akik ülése 1936 március 12-én, csütörtökön. 279 maguk sem fogják sérelemnek tekinteni ezt a körülményt. Ma körülbelül több mint 30 üres állás van, ami megkönnyíti az ügy elintézését. T. Ház! Felmerült az a kérdés, hogy a tisztifőorvos, aki tagja jelenleg a törvényhatósági bizottságnak, a közigazgatási bizottságnak és a kisgyűlésnek, miért marad ki a kisgyűlésből. Most államosítottuk ezt az intézményt és azért a törvénybe bele kellett venni, hogy az autonómia melyik testületének tagja. A kisgyűlésben mint szakreferens természetesen helyet foglalhat, a törvény azonban nem kívánta kimondani, hogy a kisgyűlés tagja, mert őt csak azokban a szakkérdésekben hallgatják meg, amelyek reá tartoznak. Ettől eltekintve azonban mindig bevonható a kisgyűlésbe, sőt nemcsak bevonható, hanem természetszerűleg be is vonandó, úgyhogy itt semmiféle olyan új helyzet nem áll elő, amely akár a gyakorlat szempontjából, akár jogi szempontból sérelmes lenne. Rá kívánnék még mutatni arra a felmerült kérdésre is, hogy a tisztifőorvos szakreferense az alispánnak, illetve a járási orvos a főszolgabírónak. Ez nem lehet másképpen. Nem lehet mellérendelt szerv, mert egész közigazgatásunk lényegét borítaná fel, ha mellérendelt szervként imperiumot kapna. Ennek lehetősége nincs meg. Az azonban, hogy a belügyminiszter közvetlenül is utasíthatja, igenis egy nóvum; erre a nóvumra azonban szükség van azért, hogy szükség esetén jog alapján szólhasson bele a belügyminiszter közvetlenül bizonyos kérdésekbe, amelyeket idáig csak megfelelő áttételekkel és ennélfogva sokszor nem egészen azok szerint az intenciók szerint vittek keresztül, amelyeket az ügy érdeke megkövetelt (Tóth Pál: És nem elég gyorsan.) és semmiesetre sem elég gyorsan. T/Ház! Meg kívánnám imég említeni a törvényjavaslattal kapcsolatban új szabályozás alá került közegészségügyi orvosi tanács kérdését. A közegészségügyi orvosi tanács, amely az eddigi gyakorlat szerint tizenkét tagból állt, az eddig megállapított eredmények és tapasztalatok alapján átalakításra szorul. Oly sokfélévé vált az egészségügyi szolgálat és annyi különleges szakszempontot kell szem előtt tartani, hogy ez a tanács csak úgy dolgozhat jól, ha szakosztályokat alakít, amelyekben specialista,, arra felkészült professzorok és orvosok vesznék részt és tanácskoznak. Éppen ezért minimumként állapítja meg a törvényjavaslat a tanács tagjainak számát 24-ben, azt hiszem, ez a szám a gyakorlatban mindenesetre több lesz. A dolog természetében rejlik, ugyanis, ihogy a tuberkulózis és az egyéb betegségek kérdéséiben külön szakosztályok fognak alakulni, amelyeknek segítségét és tanácsát a belügyminiszter igénybe fogja venni. Szükségessé vált továbbá az„ hogy ebben a tanácsban helyetfoglaljon a Statisztikai Hivatal igazgatója is, aki a népegészségügyi kérdések tanulmányozásához, szükséges statisztikai adatokat szolgáltatja és aki azáltal, hogy megismeri a közegészségügyi orvosi tanács intencióit, megismeri azokat az intenciókat, amelyeket neki követnie kell a statisztikai adatok összeállításánál. T. Ház! Azt hiszem, a kérdések elvi részét nagyjában kimerítettem. Most még néhány felszólalásra kívánnék reflektálni. Magamévá teszem azt az indítványt,, hogy az adjunktusokat ne a belügyminiszter nevezze ki, mert belátom, nagyon lényeges az, hogy az a professzor vagy főorvos sajátmaga választ-