Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

278 Az országgyűlés képviselőházának 106, nek taglalásába, hogy az autonómiával menynyire kapcsolatosak a személyi kinevezések és választások. Kétségtelen, hogy a legnagyobb port mindig a személyes kérdések venik fel, mert Magyarországon a lényeg nagyon sokszor elsikkad a személyi kérdések mellett. Ha azután a választás eldőlt, azzal, hogy mi történik a lényegben, sokkal kevésbé törődnek, mint amennyire törődni kellene.. Az államosítás ma nagyon sokszor odióZÏXS szóként hallatszik. Elhangzott egy magasrangú önkormányzati tisztviselője részéről s a sajtóba is belekerült olyan megjegyzés, hogy talán már a kutakat is államosítani fogják. (Peyer Károly: Nem ártana!) Azt hiszem, ha már régen államosították volna a kutakat Magyarországon, akkor az ivóvíz kérdése kicsit másképpen nézne ki. Rá tudnék mutatni igen számos olyan esetre, aimikor a belügyminisztérium az ivóvízzel való ellátás költségeire pénzt utalt fci, ebből a pénzből azonban sohasem lett kút. Ügy van! Ügy van! joM?^ felől. — Peyer Károly: A belügyminiszter úr viszont akadályozza a vízvezetékek építését!) Nem is értem ezt a megjegyzést és csak elszóláenialk tudom minősíteni az illető alispán részéről, miért hiszem éppen ő volt az, aki a minisztériumhoz való kérelemmel és egyben pénzzel is hozzájárult ahhoz az állami akcióhoz, amely a községek kúttal való ellátását célozta. Rá tudok mutatni arra is, hogy valami 20.000 pengő volt az az összeg, amellyel saját megyéjében a mi kezünkön keresztül segítségére sietett a vízellátás kérdésének. Meg akarom jegyezni, hogy a közegészségügynek, a kúttal való ellátásnak, a vízellátásnak és járványkérdéseknek nagyon íkevés közük van az ilyen szólamokhoz. Ezeket nem kell komolyan venni. (Dinnyés Lajos: Szegény alispán! — Sulyok Dezső: Félremagyarázták a szavait!) Ami a törvényjavaslatot illeti, egy felszólalás megállapított bizonyos számszerű adatokat, aimelyek egyes járások és községek egészségügyi felkészültségére, illetőleg arra vonatkoztak, hogy azok mennyire vannak behálózva a Stefánia Védőszövetséggel, mennyi védőnő van azokban és egyéb egészségügyi berendezésekkel mennyire vannak: ellátva. Azt hiszem, a t. képviselő úr egy két év előtti közlönyből vette adatait, mert a valóság messze túlhaladja azokat a számokat, amelyeket itt felhozni méltóztatott. Talán engedtessék meg nelkem, hogy néhány adatot felolvassak. A Stefánia Védőintézettel ellátott községek száma 654, az általános egészségvédelemmel ellátott községek száma pedig 300. Azoknak a községeknek a száma, ahol az általános egészségvédelem és a Stefánia Szövetség együtt dolgozik, szóval, ahol a Stefánia Szövetség mellett már Zöldkereszt is van, 300. Ennyi volt a legutóbbi két évben. A lakosok száma tekintetében is tévedni méltóztatott t. képviselő úr, amennyiben azoknak a községeknek az összlakossága, amelyekben az általános egészségvédelem a Stefánia Szövetséggel együtt dolgozik, egymillió körül van; mindenesetre erősen megközelíti a 900.000 lelket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy abba lehet hagyni a munkát, csak azt, hogy semmi esetre sem olyan rosszak már az állapotok. Immár harmadszor ismétlem meg a t. Ház előtt azt a kérésemet, egyben kérem a közvéleményt is, hogy méltóztassék nagyon nagy óvatossággal kezelni a statisztikai adatokat, amelyeknek helytelen beállítása alkalmat szolgáltathat a külföldön ellenünk irányuló olyan értelmű támadásokra és megállapításokra, hogy ülése 1936 március 12-én, csütörtökön, vesző és pusztuló nép vagyunk. A mi statisztikánk megállapítása nem az, hogy nálunk a helyzet romlik, hanem az, hogy nálunk hatalmas haladásról és fejlődésről van szó. A csecsemőhalandóság arányszáma erősen lemegy; mindenütt, ahol a Stefánia Szövetséget, vagy a védőnői intézményt bevezettük, egy-két év alatt hatalmas eredményei látszanak a bevezetésnek. A tuberkulózis terén a javulás nagy. Nem iis beszélek a diftériáról, amely, mint népbetegség, megszűnt. Most kötelezővé tesszük a tífuszoltást, amely szintén lényegesen hozzá fog járulni a helyzet javulásához. Nagyon jól tudotm,, hogy vannak még területek, ahol sok a tennivaló. Ez elsősorban a venereás betegségekre vonatkozik, de egy korábbi beszédemben már céloztam rá, hogy mindenféle álszemérmet félretéve, a legradikálisabban fogunk ebbe a Ikérdésbe is belenyúlni, (Elénk helyeslés a baloldalon.) mert ebben a tekintetben tényleg rosszabbodásról van szó. Magam szeretnék rámutatni egészen precízen arra a gyöngeségi pontra, arra a betegségre,, amelyben ez a törvényjavaslat leledzik, hogy így fejezzem ki magamat. Nem tökéletes alkotás, mert a két felső kategóriában történt csak meg az államosítás teljes mértékbein, a két alsó kategóriában azonban nem történt meg. Mi az oka ennek? Az, hogy a két alsó kategória államosítása 3*5 millió pengőt jelentett volna, amit a mai viszonyok között vállalni nem lehetett. Ellenben tettünk annyit, hogy a helyzet a kinevezés révén mindenesetre jobb lesz. A törvényjavaslat az állami büdzsében 220.000 pengős emelkedést fog mindössze jelenteni. r Ez nem olyan nagy tétel, amely ne állana arányban azzal a jelentős eredménnyel, amit ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtásától várok. A 'magánorvosi gyakorlat betiltása elva kérdés. A betiltás a tisztifőorvossal és a tisztiorvossal szemben történik. Miért van erre szükség? Azért, mert ezelkbe az állásokba már csak kellő gyógyító orvosi praxissal rendel kező orvosok kerülhetnek bele. Nem szaporíthattam a preventív szolgálatot ellátó orvosok számát,, mert ez óriási tehertételt jelentene a büdzsében, de mégis a munka szempontjából hatalmas javulás fog előállani. Miért? Azért, mert ezek az orvosok most abbahagyva magánpraxisukat, tisztán és kizárólag a preventív orvosi szolgálatnak fogják magukat szentelhetni. Körülbelül ugyanannyi orvosnaik a munkaideje tehát legalább is megduplázó dák. Az összevonás kérdése, amely tulajdonképpen szintén a létszámkérdéssel kapcsolatos, nem veszedelmes. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány adatot olvassak fel. Mindössze hét állás megszüntetéséről van szó az összevonások révén; vannak ugyanis kisebb törvényhatósági városok, kisebb megyei székhelyek, amelyekhen egészen felesleges, hogy azt a szolgálatot, amely természeténél fogva teljesemösszekapcsolódik, két orvos lássa el. (Helyeslés a baloldalon.) Idáig 342 állás volt,, amelyből 25 vármegyei tisztifőorvosi, 150 járási tisztifőorvosi, 10 törvényhatósági jogú városi tisztifőorvosi, 55 törvényhatósági jogú városi orvosi, 44 megyei városi ügyvezető orvosi, 58 megyei városi kerületi orvosi állás volt. Az új rendezés után 335 állás lesz. Ebből is méltóztatnak látni, hogy miután csak hét emberről van szó, ez a guillotin-paragrafusnak nevezett paragrafus nem lehet veszedelmes. (Felkiáltások a baloldalon: Mi